302. GÖRÖG RABSZOLGA
302. GÖRÖG RABSZOLGA
(Sidney Jones operettje. A Szigligeti Színház premierje 1900. október 19-én)
A türelmetlen közönség jóvoltából, aki akarta, sem élvezhette a Görög rabszolga fényes előzenéjét. Mikor a függöny felgördülőben volt, odasúgtam a szomszédomnak:
– Ha Lányi Edit tud táncolni, s a hatásvilágítás nem sajnálja a hatást: a darabnak nagy sikere lesz.
Mert a Görög rabszolgát finom muzsikája sehol sem tudta megőrizni a bukástól. Ott győzött csak, ahol úgy táncoltak benne, ahogy muzsikáltak. Debrecenben egy kis vékony lány, a kis Sárosi Paula kasszadarabbá tette. A Népszínházban Küry sem bírt vele.
Hát a jóslat bevált. Lányi Edit tud táncolni. A fényszórók úgy szórták a fényt, hogy csupa gyönyörűség volt. A Görög rabszolga pedig diadalmasan vonult be a kis új színházba. Határozott, nagy sikert aratott.
A darab. Olyan népszerű sohasem lesz, mint idősebb nővére a Gésák. Az idősebb nővér feltűnőbb szépség. Rafinírtabb, kacérabb. Azok közül az aranyos hölgyikék közül való, akik az inasokat sem sajnálják boldoggá tenni egy indiszkrét szoknyalibbenéssel.
A Gésák muzsikája erősebb, érzékibb, merészebb. A Görög rabszolgáé diszkrét, finom, poétikus. Angol hölgy, akit Párizsban neveltek.
Meséje nem is mese. Úgy gondoljuk, hogy a fordítók csak átélvezték az eredeti szöveget. Talán meg is tartották. De addig-addig etették, táplálták budapesti viccekkel, makaiádákkal és szójátékokkal, hogy a szegény átültetett plánta belehalt.
A görög rabszolga: Dioméd (Pintér Imre). Rabszolga, modell, deli és szép. Szebb, mint Pintér Imre. A játékba egészen ártatlanul kerül. Marcus Antonius (Füredi), római prefektus szereti Antónia hercegnőt (Parlaghy Klotild). Antónia nem tud szeretni. Mind a ketten Heliodorus (Szilágyi Dezső), a világbolondító jóshoz fordulnak.
Heliodorus el is bolondítja Füredit, aki remekül tudja bolondíttatni magát, leánya pedig Aspásia, a világbolondítás tehetséges papnője még alaposabban elbánik Antóniával. Elhiteti vele, hogy maga Ámor szállott le az égből a kedvéért. Az Ámor persze Pintér Imre, akit ebben az isteni szerepben rettenetesen félt kedvese, Aspasia (Forrai Ferike), ez az aranyos kis világbolondító. A dologba több ízben beleüti az orrát Archia (Deésy Alfréd) szobrász is, akinek az a dolga, hogy Irisbe (Lányi), a szép és mindig táncoló szobaleányba szerelmes legyen. Végre is addig táncolnak, míg mindenki megkapja a maga párját.
Mert ebben a darabban a tánc a fő. A hosszúruhás, álszenteskedő, vérforraló, ravasz tánc. Azt hirdetik, ezé a jövő. Mi nem hisszük el, míg Párizs jókedvű, dalos cigányokat nevel.
A libretto Offenbach nélkül nem íródott volna meg. Ám azért szegény Offenbachot kár volt szép, örök álmában zavarni.
A zene tán még inkább tánczene, mint a Gésáké. A szereplők végigtáncolják a darabot. A hangszerelés művészete talán a Gésákénál is csodálatosabb. Azok a dalok pedig, amiket szerencsére nem kell eltáncolni, bájosak, finomak és poétikusak. Ilyen például Iris dala, az Aranysziget, a rabszolgadal, az Eljövend az idő refrénű s az a felséges galopp, mellyel a darab is végződik, s melyben benne lüktet a szaturnáliák mámoros, buja, szerető élete, bakhanáliája… A finálék mesés hatásúak, művésziek. A táncok magukban – úgy halljuk, Bércziné Horváth Irma volt a táncmester – nagyon ötletesek, hatásosak és szépek.
Az előadás. Pompás volt, meglepően gördülékeny, kifogástalanul rendezett.
Azt azonban rosszul tette Somogyi direktor, hogy új díszleteket nem készíttetett. – Néhány telt házzal többet csináltak volna e darabban nagy hatást keltő, fényes díszletek.
A szereplők – általában – brillírozni akartak.
Pintér Imre csak alakja miatt nem volt perfekt Dioméd. De művészettel játszott, énekelt. Igen sok tapsot kapott nyílt színen is. A rabszolgadalt meg kellett ismételnie.
Szilágyi Dezső jókedvű, ötletes, ízléses Heliodorus volt. Erős komikai vénája van, de művészember. Énekelni is tud. Határozottan jó estéje volt.
Kevésbé volt azonban jó estéje Parlagi Klotildnak. A debü nem sikerült. Fejedelmi alakja van, szép is, de beszélni nem tud, mozogni nem eléggé, hangja nem túlságosan használható. Mindenesetre ki kell jelentenünk, hogy ez az ítélet nem végleges. A mai estét jobb diszpozícióban megkorrigálhatja a kisasszony.
Forrai Ferike bájos, ügyes, kedves hangú énekesnő. Meg fogják szeretni Váradon. Elég ügyesen táncolt. Ízléses toalettjeiben gyönyörködtünk. Egyik dalát és táncát meg kellett ismételnie.
Lányi Edit ügyesen táncolt. Határozottan fejlődött és tanult a kisasszony. Mai sikere bizonyára nem lesz utolsó.
Füredi rengeteg derültséget keltett. Mulatságos volt az ízlés határai közt. Az elsők közt osztozik a sikerben.
Nagyon jó volt Erdey Berta is, mint felügyelőnő. Deésy Alfréd be tudott illeszkedni az előkelő keretbe.
A kisebb szereplők, tanácsosnők, kórus mind részesei a sikernek. A zenekarnak nehéz feladata volt, de meglepő sikerrel oldotta meg. A színházat teljesen megtöltő közönség nagyon sokat tapsolt. A fogadtatásból ítélve a Görög rabszolga kasszadarab lesz. Holnap megismétlik.
Szabadság 1900. október 20.
