226. KÜLÖNFÉLE KALÁRISOKRÓL
226. KÜLÖNFÉLE KALÁRISOKRÓL
Párizsból írják: A perzsa sah európai körútjára egy konstantinápolyi ékszerésznél tömérdek érdemjelet csináltatott. Így háromezer darab gyémántos kis csillagot rendelt, hatvan nagy gyémántos csillagot és tizenkét tojásdad alakú érmet saját arcképével, körülvéve gyémántokkal. Ez utóbbiak egyenkint körülbelül nyolcezer frank értéket képviselnek.
Kikérném, ha valaki azt merné mondani, hogy barbár fejedelem a királyok királya, a perzsa sahinsah.
Allah növelje olyan hosszúra a szakállát, amilyenre vágyik. Igen zseniális, úri embernek látszik őfelsége. Van benne nagyszerű humor, ehhez pedig – még a stilisztikában tanultam – „magasabb világnézlet” és ha jól emlékszem, „kedély-derű” kell.
Nahát, „kedély-derű” van ám a királyok királyában elég. Ebből is hozhat magával ebbe a gyalázatos humortalan világba, melyet megvizitelni készül.
De tisztelet-becsület királyi és emberi fennköltségének: mégsem járja, hogy csúfot űzzön belőlünk!…
Nem voltam még perzsa sah, de sejtem őfelsége gondolkozásmódját.
Hallott valamit arról, hogy hogy szoktuk mi civilizálni a vadakat.
Az egész metódus fő eszköze az üvegkaláris. Szép is, fényes is, csillog a napfényben. Lehet belőle fülbevalót csinálni. Csünghet az orról, ajakról. Szóval igen praktikus kis valami az üvegkaláris.
Ezeknek az embereknek – tépelődött őfelsége, nem vihetek üvegkalárist. Ilyenből sok lehet nekik, mert ők is elosztogatják.
És így történt a fenti megrendelés Sztambulban, mivel szintén zsenialitásának adta jelét őfelsége, lévén Sztambulban – miként az tudva vagyon – majdnem olyan nagy hiánya a pénzmagnak, mint Nagyváradon.
Hát a nekünk szánt gyémántkalárisokhoz van egy kis szavunk, felséges sahinsah!…
Hát vadaknak méltóztatik bennünket nézni?… Hát mit csináljunk mi avval a háromezernéhány kalárissal?…
Ha benn Kongóban egyik szerecsennek nem jutott a csillogó üvegből, éjnek idején rátör a másikra, elmetszi a torkát, elviszi a kalárisát…
De mi civilizált társadalomban élünk, felséges sahinsah, királyok királya. Ha mi leütünk valakit a kalárisáért, úgy elcsuknak bennünket, mint a pinty…
Aztán meg mi demokraták vagyunk ám. Itt vagyunk egy pár száz millióan, akik nem tűrhetik egyeseknek megkalárisozását…
…Azért hát felséges sahinsah, királyok királya, mást mondandó volnék.
Ha felségednek van annyi pénze, mint amennyi humora látszik, hozzon azokból a kalárisokból mindnyájunknak egyet… Hátha úgy járnónk, mint az egyszeri beteg: olyan óriási hahotába törnőnk ki, hogy meggyógyulnónk tőle!… Meg aztán egy kis megrendelés Váradra is jutna!…
Szabadság 1900. május 6.
A. E.
