158. A HÉTRŐL
158. A HÉTRŐL
„Még egy merénylet, s én mentve vagyok” – vélekedhetik Szerbia korhely exkirálya: Milán, mikor méltóságosan fogadja a gratuláló deputációk hosszú sorát.
És amilyen szerencséje van ennek a koronát hordott ruénak, megtörténhetik, hogy megszabadulásának örömére nemzeti ajándékkal lepik meg hűséges szerbjei, s adnak neki mondjuk: egy milliócskát.
S akkor Milán úr elérte célját. Kissé ki is pihente magát, zsebpénzt is szerzett, visszatérhet az elhagyott világba…
…A párizsi demimondok pedig szövik, szövögetik a sok fényes álmot visszatérő száműzött királyról s csengő, fényes szerb aranyakról…
*
A hágai tréfás kongresszus még mindig ingyen mulattatja Európát. És valóban mulatságos ez a „békésdi” játék. Megvan benne a komikai hatásnak legfőbb eszköze: az előadók végtelenül komolyan veszik szerepeiket. Hogy a hatás teljes legyen, csak egy kis háború kellene.
*
Dewey admirálist óriási lelkesedéssel fogadta Trieszt. A tengernagy urat meg is interjuvolták, s ő elmondta nagyszerű terveit az amerikai hajóhad felállítására nézve. Harcias katonatípus Dewey úr; új típus ez a büszke Unió szabad, felvilágosodott földjén, mely először rázta le magáról a militarizmus jármát.
Most már lesz hadserege is az Egyesült Államoknak.
Így halad az emberiség – hátrafelé!…
*
A szocializmus, melyet a „jövő zenéjének” nevezett el a tartalom nélküli frázisok kora, nagyon is hangosan kezdett bele a forradalmi indulóba.
Nemcsak Belgiumban, nálunk is. A budapesti szocialisták már forradalommal fenyegetőznek… Egy szegény embert a nyomor halálba kergetett, s az utolsó sorokban, hátrahagyott levelében a gazdagokhoz fordul: ne hagyják éhen veszni a szegényt!… Dehogy hallják meg a nyomor segélykiáltását. Felfordult világ ez, mely nem egykönnyen fog észretérni!…
Pedig még most sokat segíthetne egy kis humanizmus, meg egy kis – demokrácia…
*
Egyik laptársunk erősen állítja, hogy Debrecenben felférne a nyári színkör. – Nem vitatkozási kedv kényszerít, hogy ellentmondjunk.
Azért, mert az orfeumoknak, hippodromoknak közönsége van, nem következik a nyári színkör szükségessége.
Bárcsak volna reá szükség! Mi örülnénk legjobban. De ha – kissé merész feltevéssel – a színházbérlő közönséget kivétel nélkül olyannak tekintjük, melynek a színháztól nyújtott élvezet életszükséglet, még mindig nincs meg az a közönség, mely egy nyári színházi szezont biztosítson, mert a közönségnek éppen ez a része az, mely a nyarat Debrecentől távol tölti. A közönség nagyobb részéről pedig nehéz szívvel, de biztosan állíthatjuk, hogy örömestebb áldoz könnyebb élvezetekre, mint színházra, mely az ő szemében szintén időtöltésre alkalmas komédia, csakhogy drágább a többinél.
*
Orfeumoknak, hippodromoknak akart konkurrenciát csinálni Lányi Géza is, ki daltársulatával másodszor kereste fel a héten Debrecent. Közönsége másodszor sem volt, de – őszintén szólva – nem is nagyon érdemelte meg a társaság. Magán Lányi Gézán kívül talán csak az egy Nánássy Géza tudott élvezhetőt nyújtani. A Lányi-féle társulatok nem képesek Debrecenből kiszorítani az orfeumokat.
*
Közelednek az ünnepnapok. Petőfi-ünnep s a debreceni csata napja.
Készüljünk a nagy poéta ünnepére, ki nem volt ugyan főrendiházi tag, nem volt tagja az akadémiának sem, s annál kevésbé titkára.
De nagyobb, igazabb poéta volt minden idők magyar költőjénél!…
Debreczen 1899. július 22.
Dyb
