154. ÚRI HÓHÉROK
154. ÚRI HÓHÉROK
Valljuk be így magunknak, hogy nem minden ok nélkül néz bennünket a Nyugat egy része barbár népnek.
Azt hiszem, boszorkányt is nálunk égettek utoljára, de az utolsó boszorkányégetés óta még mindig van nálunk szerepe az istenítéletek különböző nemének.
Nem tudom, hogy a közelebbről inkriminált tébolydai kegyetlenségek bírtak-e alappal, de az a körülmény, hogy a kegyetlen vádakat az egész ország komolyan vette, eléggé bizonyítja a mi ázsiai állapotainkat.
A mocsai vallatási módszer engem is megdöbbentett, de mosolyognom kell azokon a következtetéseken, melyeket az esethez a lapok nagyképű moralistái fűznek.
Hogyan? Olyan rendkívüli a mocsai eset? Nem hinném. Kegyetlenebb talán a rendesnél, de egyáltalában nem szokatlan.
Hjha! Nálunk még értenek a vallomások kicsikarásához!…
A mocsai vallatók kissé túlbuzgók voltak, de csak sablon szerint jártak el.
Hogy is szokott ez nálunk történni?
Beszállítják a község házába a gyanú alatt levő atyafit. Két markos csendőr, nótárius, falusi bíró, kisbíró már ott várják, esetleg ott van a szolgabíró úr is.
– Hová tetted a lopott holmit?… Ez az első kérdés. Nem valami barátságos, de még mindig barátságosabb a vallatási műtét folytatásánál.
Mikor a csendőr urak elfáradtak, s a gyanúsított atyafi a kapott pofonoktól a mestergerendát rágja kínjában, a bíró és a kisbíróra kerül a mulatság. Zsineggel szorítják össze a vádlott kezeit, s mikor az a fájdalomtól ordítani kezd, a bíró elérkezettnek látja az időt, hogy kiüsse vagy három fogát.
Erre már a szolgabíró úr is lehúzza a kesztyűjét. Ő is ember, had élvezzen ő is.
Mikor aztán az új erőt gyűjtött csendőrökre kerül a sor, a delikvens úgy vall, mint a parancsolat.
Egyszerű, világos és könnyen érthető az egész eljárás!
Emlékszem, egyszer Szilágy megyében a csendőrök hordókba rakták a vádlottakat, s úgy gurították le egy magas dombról őket.
Ebben már leleményesség van. És hány hasonló esetről tudunk mindnyájan, de elő nem állhatunk velök, mert hogy tanúk ne legyenek, arról gondoskodnak a derék vallatók…
A mocsai eset egy a sok közül. Az úri hóhérok csak bevett szokás szerint jártak el. A baj régi, s az orvoslásnak radikálisnak kell lenni.
Azt hiszem azonban, hogy az orvoslásig sok idill fog még lefolyni a községházakban!…
Debreczen 1899. július 13.
ae.
