146. A HÉTRŐL
146. A HÉTRŐL
A hatásos címek elesnek. Ami most van, az nem „tél júniusban”, hanem egyszerűen „április júniusban”. A legszeszélyesebb idő. Még tegnap azt tanácsoltam a lakótársamnak, hogy váltsuk ki egyikünk télikabátját, s ma már olyan meleg van, hogy azt a komoly tervet kellett szőni, hogy kettőnk egyetlen űberciherét is jó lesz becsapni.
Ezért a vidékies humorért ne méltóztassék engem megróni. Nekünk vidéken sok minden szabad. Távolabb esünk Nyugat-Európától, mint a főváros, s ez meglátszik az írásainkon is. Egyik helyi lap például a múltkor a köpőcsészékről írt kedves kis újdonságot, a másik meg fiatal óriásokat emelt fel a csillagos égig – kormánypárti modorban. Az ő botlásuk legyen most az én mentségem is.
Amilyen szeszélyes volt az időjárás, olyan nyugodt volt a héten a politikai élet.
Egy miniszterelnöknek a kiegyezés ügyében tett lépéseit a legvérengzőbb ellenzéki tigris is tudomásul veszi!… Hát hallott még ilyet Európa? Mi szükség van akkor a kormánypártra, ha az ellenzék mindenre igent mond?… Úgy hallom, hogy a politikai dolgok[nak] ez a fordulata úgy elkeserítette Márk Endrét, hogy elhatározta politikai szereplésének befejezését… Igaza van! Ha már mindenki mameluk lesz, akkor nem fizeti ki magát a mamelukság!…
Holmi ostoba morálon túltéve magunkat, semmi sem fizeti ki magát manapság, csak a pénztárnoki hivatal. A pénztárnok uraknak sokat köszönhet a sajtó. Így a beállott holtszezonban miről írnának a lapok, ha nem volnának sikkasztó pénztárnokok?…
Igazán kár, hogy a katonatisztek olyan ritkán vagdalnak össze védtelen polgárokat!… Egy-egy kardaffér is olyan hálás laptöltelék, ha az ember elszánta magát öt-hat párbajra.
Rigó Jancsi nem halt meg. Sőt, hogy elevenségét bebizonyítsa, lakását Japánba teszi át. Persze a szép Klárát is magával viszi. „Napnyugat gyöngye, ég veled”…
Sajnos, nem minden szerelem Japánban végződik. Szegény Lujza hercegnő a megmondhatója. A héten ismét sokat beszéltek róla a lapok. A Lujza hercegnő regényében egy nagy tanulságot látok: A mi korunkban a szerelmest bolondok házába csukják!…
Tudják ezt jól szegény szerelmesek. És ha már beleestek a sötét verembe, legalább igyekeznek elrejtőzni. A héten Nápolyban lett öngyilkos egy szerelmespár. A nő már túl volt a balzaci koron, a férfi alig múlt húszéves… Van valami igaza a századvégi felfogásnak, mely a szerelmeseket az őrültek házába küldi!…
Debrecenben alig történt valami. Itt igazán holtszezon van, mert még sikkasztó pénztárnokaink sincsenek.
Lehetetlen azonban elhallgatni a hétnek egy eseményét, annyival inkább, mert másról úgyse lehetne írnunk.
Lapunk munkatársának, Ady Endrének verskötete a mai napon elhagyta a sajtót, pár nap múlva minden könyvkereskedésben és szerkesztőségben is kapható.
Tekintettel arra a rendkívüli szoros baráti viszonyra, melyben a nevezett fiatal poétával állok, nem tartom illőnek, hogy a kötetnek nagyobb reklámot csináljak…
Ezek után az olvasóknak kellemes fürdőzést kívánok!…
Debreczen 1899. június 17.
Dyb.
