127. TÜNDÉRLAK MAGYARHONBAN
127. TÜNDÉRLAK MAGYARHONBAN
Tegnap este – a színtársulat nagy része Nyíregyházán lévén – kisegítő darab gyanánt egy régi hüperromantikus zagyvalékot adtak elő a társulatnak ittmaradt s kóristákkal támogatott tagjai.
Az előadás végtelenül kedélyes volt. Különösen hatásos mozzanatok voltak azok, mikor a súgót a karzaton is jól hallották, s egyes szereplők még így sem tudták elmondani szerepeiket. A közönség derült hangulatban volt, s egy-egy érdekes „besülést” kitörő jókedvvel fogadott.
Komoly érdekességet az előadásnak két kedves művésznő ünneplése kölcsönzött. – Kállay Lujzát és Serfőzy Zsenit virággal és kis levélkék, drága (ötpecsétes) kis levélkékkel lepték meg tisztelőik, s a kapott tapsviharokra mindketten, de főképpen Kállay Lujza, igazán érdemessé tették magukat.
Rajtuk kívül még Ferenczy érdemel őszinte dicséretet. Határozottan kitűnő népszínműalak. Csak a duettekre vigyázzon jobban, az Isten áldja meg!
Szathmáry nem is olyan rossz színész, ha nem mucsaiaskodik. Tegnap megérdemelte a tapsokat.
Egy kezdő színésznő: Lukács Ilonka tegnap lépett fel először számbavehető szerepben. Játékáról nem szólunk, még nem állja ki az őszinte kritikát. Valamint nem szólunk a többi szereplőkről sem.
Debreczen 1899. május 10.
(a–e.)
