596. MARY HALTON ESTÉI
596. MARY HALTON ESTÉI
Nem szoktuk sűrűn tenni, de ezúttal dicsérjük Somogyi igazgatót, hogy módot szerzett ismét Mary Halton művészetének élvezetére. Megszerettük ezt az édes bájos művésznőt, s megszerette ő is a nagyváradi közönséget, saját szavai szerint – legkedvesebbet a magyar provinciák közt. De nemcsak kedvesebbnek talált bennünket, de kedveskedett is nekünk. Eljátszotta, először a kontinensen, A kis szökevény címszerepét. Tegnap és ma este az ő Winnifredje hozta lázba a zsúfolt ház publikumát. A bájos miss vállalkozása nem volt ám kicsi.
Az újabb fordítói gárda, kivált ez újabb táncoperetteket, úgy fordítja, hogy új darabot csinál. Halton valósággal megdöbbent az első próbán. Hisz ez egész más darab, mint amit ő Londonban játszott. Most már tessék hozzávenni ehhez a kis meglepetéshez a társulat készületlenségét, az angol művésznő eredeti szerepének beilleszthetését a kifordított darabba; megértheti bárki, hogy az első este sikere kisebb volt a várhatónál. De a mai siker már nagy volt. Olyan, mint amilyet Mimózával aratott s arat. Ragyogó, bájos, páratlan szubrett egyéniség a Haltoné. Annyi bájt, édes ötletet, pajkosságot adott a kis szökevény Winnifredre, a kis táncos Denise-re, hogy szinte fájt a szívünk eddigi szegényességéért. Ha Haltontól látjuk először ezt a szerepet, bizonyosan huszadik előadását jubilálná Monckton és Caryll édes muzsikájú darabja.
Persze ünnepelték egész este a misszet, aki egy magyar dalt is énekelt – persze nagy-nagy hatással. Kedvvel és örömmel számolunk be egy szerencsés bemutatkozásról. Kulinyi Mariska játszotta ezúttal el Szohner Olga helyett a szobacicus szerepét.
A szép, graciózus termetű fiatal leány határozottan erős tehetség. Pár év alatt egyik legkiválóbb táncszubrett lehet. Hangja is elég erős, kellemes. Táncát háromszor is meg kellett ismételnie. Nyereségnek tartjuk a szerződtetését.
Szabadság 1901. május 3.
