578. A BŰVÖS VADÁSZ
578. A BŰVÖS VADÁSZ
Nem sürgettük az operaelőadásokat. Nem sürgettük azért, nehogy a mostani művezetési rendszernek, melyben csupán a jóhiszeműség tiszteletre méltó, egy elhamarkodott esetére adjunk okot. És fátumunkat mégsem kerülhettük el. A bűvös vadász előadásával csak megvárakoztattak bennünket, de az elhamarkodottság is csak késett. Ez a legerősebb impressziónk a mai előadás után. A másik az, hogy szándékosan sem lehetett volna rosszabbul választani, mint mikor ezt a régi, kedves, szép, de deklamáló, prózai szöveggel telt operát választották.
A főszereplők mindegyike arról nevezetes, hogy korrektül beszélni a színpadon nem tud, még a bájos Forrai Ferike sem, akinek különben zajos sikere volt. Rákosy Gáspár, a társulat basszista szólóénekese úgyszólván ma jutott először szerephez. Nagyon kezdő színész, de hatalmas hangja, ambíciója sikereket ígér, ma többször ki is hívták, Székely Anna (Agata) ma is gyönyörűen énekelt. Nálánál tán csak Forrai Ferikének volt nagyobb [sikere], ki ma ragyogtatta szubrett-énekesnőknél kivételes szép hangját és énektudását. Kalmár rekedt volt, csak végigkínlódta énekszámait. Gáthy, Füredi és Bognár jók. Egyébként azonban készületlenség, bizonytalanság. A zenekar néhol kétségbeejtett. Az énekkarnak sem volt két tűrhető száma. A rendezés – talán a készletek [!] hiányában – silány. A majdnem telt ház fagyos és hideg.
Szabadság 1901. március 9.
