570. SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁG
570. SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁG
Régi, nagy sikerek emléke támadt fel ma este Szigligeti házában. A régi diadalok emléke hozta bizonyára össze a mai, díszes, szép közönséget, s ugyanez az emlék öntött annyi ambíciót P. Szép Olgába, a mi legelső drámai művésznőnkbe, amennyi más, előkelőbb, hozzá méltóbb környezetben aratott volna igazán sikert. Mindegy, láthattuk legalább, milyen erőssége ennek a társulatnak P. Szép Olga. A parádés címszerepbe bevitte minden művészetét, s evvel azoknak, akik különben is ismerik a művésznőnek ezt az alakítását, minden el van mondva. A közönség ünnepelte egész este, s nyílt színen alig kapott még ebben a szezonban valaki annyi tapsot, mint ma este ő. Fényes toilettjéről már írtunk. Mondanunk sem kell, hogy valóságos szenzációt keltett, amelynek gyönyörű kivitelű dekoratív festése Margó Ármin festőművésznek válik dicséretére. P. Szép Olgához méltó, meglepően öntudatos, intelligens főre valló alakítás volt Peterdy Sándor Napóleonja. Minket, kik a kitűnő művésznek mai sikerében kissé kételkedtünk, igaz örömmel töltött ez el. Maszkja is pompás volt. De legnagyobb érdeme az olcsó, ennél a szerepnél megunt hatások elkerülése. Pintér kitűnő Lefèbre. Füredi puszta megjelenésével derültséget keltett. Szilágyi meglepően elegáns Fouché. Megbotránkozást keltett azonban, hogy Bognár Jánost, a társulatnak ezt az igazán kitűnőségét, egy nevetséges kardalos szerepben láttuk. Valóban kitűnően becsüli meg a művészeit Somogyi igazgató. A többi közül Szarvasi és Bérczi váltak ki. Ellenben Somogyiné, Deésy csak rontottak. A rendezés, kivált az első felvonásban, igen hiányos volt. Hatást nem tudott kelteni a pompás tabló, mely után ujjongva kell kitörnie a tapsnak. A díszletek s ruhák hiányosságait a mostani színházi vezetésnél talán nem is kell magyarázni. Holnap a darabot megismétlik.
Szabadság 1901. március 1.
