558. B.A.L.E.K.
558. B.A.L.E.K.
Nem szeretünk nagyképűeskedni. Ha Somogyi direktor a Shakespeare- és egyéb pénztári sebeket B.A.L.E.K.-ekkel véli meggyógyíthatónak: jó. Amennyire a mai sikerből láttuk, még mindig apellálhat e gyógykúránál szép számú közönségre. És bár a mai közönségnek egy nagy percentje nem is volna hajlandó megrepetálni a B.A.L.E.K. által nyújtott élvezetet – csinálhat még evvel a darabbal másodszor telt házat is. Mert a nyári orfeumtruppokat se mindenki számára volt képes pótolni a színház.
A B.A.L.E.K. – mint tegnap jeleztük is – vaudeville. Pláne azok közül a vaudeville-ok közül való, amiket a magyar színház csempészett színpadra.
De ezek között aztán a legerősebb. Itt már nincs helye a kétértelműségnek. Egy értelme van itt minden szónak, helyzetnek. Aki szereti a világosságot, itt láthat. Meséje természetesen nincs a darabnak. A B.A.L.E.K. = Biztosítás Asszonyok Ledérsége Ellen Kölcsönösen. Egy biztosító intézet, melynek az elmés Piperlin a tulajdonosa.
Egy bebiztosított asszonyka, a kis Colombe (Forrai Ferike) nem tudja a biztosított két esztendőt tunya építőmester férje (Füredi) mellett kibírni, s okvetlenül rossz üzletet akar csinálni Piperlinnek (Szilágyi), Bardinel festőt (Nyárai) akarja mindenáron elbuktatni. Az ő, a férje, a Piperlin és Nyárai szerencséjére azonban annyi a kis buktatni akaró asszonyka vetélytársa, s mindannyian igen csinosak, hogy Piperlinnek nem kell biztosítási összeget fizetni, Merlingad (Füredi) nem veszi észre a szarvait, s Nyárai piktort nem verik agyon a kedvesei.
A mese színhelye pedig mind a három felvonásban egy-egy sokszorozott chambre séparée. Ölelkezik, csókolózik s világosan beszélget minden alak. Amit elbeszélni nem mernek, arról kuplét dalolnak. Kuplékat, melyek muzsikái részben csinosak, részben nem. A furcsa kis darabot csak úgy előrántották. Az előadás mégis tűrhető volt. Talán a súgó érdeme, talán a szereplők lélekjelenléte. Ma este láttuk viszont hosszú betegsége után B. Csik Irént mint Piperlin nejét. Tisztelői sokat tapsolták, szép csokrot is kapott. Néhány kuplét énekelt jól és jókedvvel. Forrai Ferike és Lányi Edit is kedvesen játszottak s énekeltek. Az ő sikerüknél a Nyáraié volt tán nagyobb, ki a szép piktor szerepében volt kedves és ügyes. Füredi Józsefnek jó estéje volt. Ennek emlékére írunk ide „rímtelen” kupléiból egy elég rosszat, de nagyhatásút és aktuálisat.
A minap mi történt itt
Most elárulhatom,
A karzatra az eső
Ugyancsak becsorgott.
Egy jó van a dologban,
Mi engem megnyugtat,
Hogy ezt a szép színházat
Nem én építettem, s ez a jó.
Most elárulhatom,
A karzatra az eső
Ugyancsak becsorgott.
Egy jó van a dologban,
Mi engem megnyugtat,
Hogy ezt a szép színházat
Nem én építettem, s ez a jó.
Szohner Olga, Szilágyi, Bérczi és Erdélyi kaptak még megérdemelt tapsokat. Ma megismétlik a darabot, de bízunk annyira a nagyváradi közönség jó ízlésében, hogy harmadszor – már nem…
Szabadság 1901. február 1.
