554. MÁNDOKY BÉLA BÚCSÚJA
554. MÁNDOKY BÉLA BÚCSÚJA
Ugye bizony szívéből szólt ma este a Hamlet, amikor a hisztriókról beszélt? A hisztriókról, kiket kétszeresen sújt a sors, mert nemcsak az életben kell komédiázniok… Egy öreg művészember, nagy múltú és nevű, visszaálmodta ma fiatal erejét. A múltat, a babéros múltat, a nagy sikerek napjait, az álmot és a valóságot. Mándoky Béla, egykori kedvence a nagyváradi közönségnek, ma este búcsúzott negyven sikeres esztendőtől s egy közönségtől, mely őt nagyon szerette és szereti. Szép volt ez a búcsú, s megható a szeretet nyilatkozása a búcsúzója iránt. A veterán színészt megifjította, s a dán királyfi olyan ifjú volt, mint ezelőtt negyven év előtt. Mert Hamlet címszerepében búcsúzott és jubilált Mándoky. Meghalt ifjúságát támasztotta fel vele és negyven év sikerét. Megható, kedves, gyöngéd szeretettel kísérte minden szavát, mozdulatát a közönség. A függöny legördülései után hatszor-hétszer hívta a lámpák elé. Két hatalmas babérkoszorút kapott, s előadás végén, mikor a taps már szűnni nem akart, könnyező szemmel, reszkető, meghatott szavakkal kellett megköszönnie a szeretet meleg ovációját. Az előadás egyébként is jó volt. Megtetszett rajta a fiatal pályatársak érthető ambíciója. Különösen E. Kovács Mariska, Peterdy Sándor, Gáthy Kálmán, Szarvas tetszettek, és jól esik regisztrálnunk Deésy Alfréd sikerét. Előadás után a jubiláns tiszteletére lakoma volt a Zöldfa éttermében.
Szabadság 1901. január 29.
