504. A KIS SZÖKEVÉNY
504. A KIS SZÖKEVÉNY
(Operett három felvonásban. Zenéjét Monckton és Caryll szerezték. Angolból Makai Emil és Kacziány Géza fordították.
A Szigligeti Színház premierje 1900. nov. 9-én)
Táncoperett. Atyafiságban van a Gésákkal, a Görög rabszolgával és San Toy-jal. Egyik papája, Monckton úr – Hilárius mesterrel szólván – kezére szokott játszani Sidney Jonesnak. Mindegyik darabjába komponál egy-két melodikus, bájos nótát.
Muzsikával, melódiával agyon van töltve A kis szökevény is. Sőt annyira gazdag, hogy a Gésák is kölcsönzött tőle, A Görög rabszolga is.
Egyébként szezon nyíltától verték mellette a reklám nagy dobját. Ez lesz a klu, terjesztették a színház tájékán. Ettől nem sajnálták a próbákat – panaszkodtak a hajótörött rendezők. S mi magunk is avval a reménnyel mentünk ma a színházba, hogy: végre egy este, melyért nem fog kelleni gorombaságokat mondani a színházról. Oh, mert a goromba igazságok kimondása, tessék elhinni, nekünk esik a legrosszabbul.
Az előadásról lentebb, most lássuk a darabot.
Meséje! A meséje? Ezt bajos volna ám elmondani. Szól egy kis zárdanövendékről, kit férjhez akarnak adni, de ő megszökik. – Egy jambó társulattal s – óh, szent erkölcsök – egy szerzetessel, aki [a] társulat primadonnájába szerelmes, Ajaccióba táncolnak el.
Itt a kis szökevény beleszeret abba, akitől szökött, a vőlegényjelöltjébe. Velencében kiderül minden, s következik a kedélyes: legyetek boldogok.
De ha csak ez volna. De mi minden van még a mesében. Jambó társaság, mely sikerülten tréfálja ki a szörnyű maffiát. – Angol globetrotterek.
Hülye bogarászok, Cook emberei. Plüs- és plüstelen trikók. Táncok a légies villi-tánctól a szerecsen duettig. Ládában utazó zsoké. Cirkuszló és korzikai kurtaszoknyák alsó kimondhatatlanokkal. Hordárok és velencei karnevál. Gondolázás és Labunszkája-paródia, stb.
Ebből méltóztatnak látni, hogy a darab alaposan el van készítve. A muzsikáért azonban sok mindent megbocsátunk. Csupa báj, tűz és melódia. Olyikat már a kávéházakból ismerjük. A cigaretta-dal, a katonabanda kuplé, a gyönyörű pajkos piruló románc és még egy pár énekszám gyöngyei a darabnak.
A táncok is bájosak, szellemesek – lennének. De erről még lentebb.
Kár, hogy a fordításba becsempészték a hagyományos budapesti ostobaságokat, s hogy egy-egy karzat számára készült ötlet elnyomja a legszebb dolgokat.
Az operettelőadáson, hogy rátérjünk végre, csakugyan meglátszott a készülés, s főként a Somogyi Károly ügyes rendező keze. A díszletek újak, fényesek. A hatásvilágítást teljes erővel működtették. A kosztümök is vagyonba kerülhettek, s a siker mégsem teljes. Nem a külső sikert értjük, hanem az igazit. Mert taps még nem volt annyi a nagyváradi kőszínházban, mint ma. A hiba más és kettős. Az egyik, hogy Bérczinén kívül alig tud valaki táncolni. Pedig ezekben a táncoperettekben a primadonnáké volna a tánc dicsősége is. A másik minden énekes darabra vonatkozik. Nincs egy olyan egész primadonnánk, aki meg tudná hódítani a közönséget.
Forrai Ferike például ma a címszerepben harcba vitte minden tehetségét. Fiatal és bájos. Kedves kis hangja van. Játékában természetesség, mozdulataiban varázs. Mégsem egész művésznő. A maihoz hasonló darabokban pedig éppen nem válik be. Hisz elég ügyesen táncol is. De nem képes annyira mindig a közönség előtt lenni, vulgó szólván: kiválni, mint a kis szökevény személyesítőjének kell. Azért szép sikere volt. Ízléses öltözékei szenzációt keltettek. Tapsot is kapott eleget.
Lányi Editnek nincs hangja. Nagy baj ez. Hang nélkül primadonna, még ha jobban is táncol, mint Lányi, nem primadonna.
Szohner Olga csöppnyi kis hangjával kár, hogy énekel. Drámában is nagyon ügyesen kell tudni evvel a kis hanggal bánni, táncolni azonban Szohner ügyesen táncol.
Erdélyi rendkívül ügyes partnere volt Forrainak. Fess, elegáns, kedves és ízléses. Énekelni is tud. Nem is gondoltuk, hogy ebben a – hogy úgy mondjuk – férfi primadonna szerepben ilyen szép sikert arat.
Bérczi és Szilágyi Dezső arattak méltán igen sok tapsot s valóságos sikert. Igen jók voltak: Szarvasi Sándor, Erdei Berta, Bognár, Balázs Olga, Rákosy, Füredi és Madas is.
A karok betanultak. A zenekar most is csak sok elnézéssel tűrhető. Zsúfolt ház. Rengeteg taps. A jegyeket a holnapi előadásra már ma erősen kapkodták.
Szabadság 1900. november 10.
