500. KERTÉSZLEÁNY
500. KERTÉSZLEÁNY
Hogy érdekes esténk lesz, azt a színházba lépéskor láttuk. Előkelő közönség a páholyokban s a földszinten. Örley Flóra lépett fel először tudniillik. Régi, szeretett ismerőse a váradi publikumnak. A címszerepet játszotta persze. Belépésekor tapsvihar fogadta. Ez a taps állandó volt egész estén át. Örley Flóráról nem lehet újat írni. A szó igazi értelmében művésznő. Mai alakítása magában is megérdemelte a kitörő tetszést, a fokozott lelkesedést. De a mai nap a hazatérés ünneplése volt egyszersmind. Ezért volt ünnepi színe, hangulata a mai előadásnak. Partnerének, Pintérnek ma a szokottnál is szerencsésebb estéje volt. Éneke, játéka nagy hatást ért. Ezzel a hatással a Nyáraié versenyezhetett talán, aki művészi, ízléses játékával ezúttal a karzattal való kacérkodás vádja nélkül fogadhatja el az elismerést. Sajnos, a többi szereplőkről kevés jót mondhatunk. Lányi Edit eszünkbe juttatta a Dóczy Lajos Szana-versének a párját evvel a refrénnel: mért énekel Lányi Edit? Mert mi úgy tudjuk, hogy az énekléshez hang kell. Perényi ügyetlen Moralesz, Erdei Berta ízléstelen volt. Még a Bérczi Moszkitoszának volt tán valamelyes értéke. A női kar gyenge, össze nem tanult. A zenekar még a körülményekhez képest sem volt tűrhető. Az operett bájos muzsikájának ilyenformán persze nem nagyon voltak észlelhetők a bájai. A mégis tisztes sikert a főszereplőknek köszönhetjük.
Szabadság 1900. november 4.
