497. NAPÓLEON ÖCSÉM
497. NAPÓLEON ÖCSÉM
(Eredeti bohózat 3 felvonásban. Írták: Rákosi Viktor és Guthi Soma. A Szigligeti Színház premierje 1900. okt. 31.)
Miként az tudvalevő, Rákosi és Guthi urak arra vállalkoztak annak idején, hogy írnak egy francia bohózatot – magyarul. Végre is be kell bizonyítani az ördöngös franciának s a mulató magyarnak, hogy a házasságtörést mi sem vesszük olyan komolyan, hogy egy teles estén ne mulassunk rajta, ha ez a törés párizsi recipe szerint végződik el. Ilyenformán íródott meg a Napóleon öcsém, mely éppenséggel lehetne francia bohózat is, ha meg nem tömték volna azokkal a speciális budapesti rossz viccekkel, amiket az Otthonban portálnak megátalkodottan. Önöknek bizonyára nem kell a darabról sokat mesélni. Jó összeköttetésű szerzőik annak idején alaposan bereklamírozták. Még a Mucsai Tárogató is készen kapta a darab meséjét a vígszínházi premier sikerének sikerült leírásával együtt. Önök tudják, hogy Napóleon öcsém a földteke legostobább ügyvédbojtárja. Ismerik Tállyai ügyvéd urat, kinek furán pikáns kalandjai vannak. A súgót, kinek azt kellene szavalni: nincs a teremtésben szarvas, csak én. Az egyetlen budapesti alakot, a szemtelen Baráth mérnököt, akinek a fajtájára a darab megírása óta Budapesten rossz idő jár. A súgó feleségét, ki lehetne nemcsak a súgóé. A gyilkos bácsit is, aki már abban az anekdotában szerepelt, melyért Noé apánk oly igen felháborodott. Bisotka hotelier-t és a többit. A heringet, mely a vízbe fúlt.
A rossz vicceket, melyek a közönséget akarják megfullasztani. Önök azt is tudják, hogy ez a bolondos história a legjózanabb embert is halálra nevetteti. Megengedik hát, hogy röviden csak az előadásról szóljunk, amely általában jó volt. Olyan kifogástalan, a hatásra kínálkozó legkisebb alkalmat is kihasználó, művészi persze nem lehetett, mint a Vígszínházé. Sőt éppen az volt a legfőbb hiba, hogy a részletek, a finomságok mellett elszaladtak a szereplők. A burleszk helyezeteket ad abszurdum vitték. No mindegy, a közönség nagyon jól mulatott. A kikapós fiskális szerepében Balla excellált. Kedélye, jókedve, ügyessége mellett ízlése sem hagyta cserben. Elegáns volt, mindig hatást keltő. A siker jó része az övé. P. Szép Olga nagyon édes, diszkrét Flóra volt. Kokott, aki öltözködni is tud. Művészi, akinek a karikatúracsinálás sem árt meg. Erdélyi ma lépett fel először nagyobb szerepben. A debü fényesen sikerült. Napóleon öcsém perfekt, művészi bohózatalak. Ugyanezt a dicséretet érdemli a Bérczi súgója is. Bérczi határozottan nem közönséges vénájú komikus. Id. Sághy kolosszális „gyilkos bácsi” volt. Bérczi és ő nyílt színen is tapsokat kaptak.
Szohner Olgának, úgy látszik, olyan fogalmai vannak a bohózatról, hogy itt nem kell a szerepét senkinek sem komolyan venni. Ő legalább nem vette. Füredy jó Bisotka, Madas Pista ügyes inas volt.
A többi kisebb szerepek a főszerepeknek opponáltak. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. A darab kasszadarab lesz.
Szabadság 1900. november 1.
