495. A TRUBADÚR
495. A TRUBADÚR
Akik bizonyos szkepticizmussal mentek el a mai színházi előadásra – szép számmal voltak ilyenek –, kellemesen csalódtak. Verdi operettek népszerűségével vetekedő operája igen elfogadható előadásban hatotta meg a nagy mesék iránt fogékony szíveket. Ilyen fogékony szívek pedig szép számmal voltak.
A közönség csaknem teljesen megtöltötte a színházat. Sőt, tekintélyes, mondhatni: népszínműi karzat volt. Ismételjük, az előadás a legjobbak közül való volt, amik vidéken lehetségesek. Úgy gondoljuk, s nagyon helyesen volt, ha így volt, hogy egész sereg próbával dolgozták meg s készítették elő ezt az előadást, mely bemutatója volt egy nagyon jó hírű énekesnőnek, Székely Annának. A kisasszony, mint Azucéna, határozott sikert aratott. Nagy terjedelmű, tömör, szép hangja van. Kellemes és iskolázott. Játszani is tud – kell-e több dicséret.
A gráciák sem maradtak el teljesen: a termete szép és színpadi. A közönség nagyon sokat tapsolta. B. Csik Irént is tüntetőleg tapsolták. Jó estéje volt. A negyedik kép nagy drámai jelenete egy elismert tragikának is becsületére vált volna. Kalmár József Manricója tetszett. Egy pár fejhanggal több vagy kevesebb. Mi azt szeretnők, ha kevesebb. Egyébként megérdemelte a sikert. Pintér Luna gróf volt. Nagyon szépen énekelt. Egy ízben azonban volt némi differenciája a zenekarral. Jó ezt a próbán kiegyenlíteni. Rákosy Gáspár hatalmas hanganyaga imponált. Megerősített abban a véleményünkben, hogy használható, becses erő lesz. Nem értjük, miért nem használja ki a vezetőség a Papp János talentumát. Ez a fiatal énekes szép hangú, intelligens és ügyes. Ma kis szerepében is tapsokat kapott. Lányi Edit különben is jelentéktelen szerepében hatás nélkül mozgott és énekelt. A karok meglehetősek, sok helyütt kifogástalanok. A zenekar beváló. A rendezés mintaszerű. A közönség zeneértő, lelkes. Taps volt bőven.
Szabadság 1900. október 28.
