483. A KRITIKA
483. A KRITIKA
Még két hetünk van a megnyitásig. A színtársulat azonban már itt van. Félig-meddig benne lennénk a színiszezonban. Hiszen mindenütt csak a színházat tárgyalják. Az új múzsacsarnok tapsoktól még szűz falai közt pedig már holnap felcsendül Erkel nagy ópusánák hatalmas, szívet gyújtó fináléja. Megkezdődnek a próbák… A nagyközönség pedig már tippel. Melyik lesz a kedvenc? Hogy fog beválni ez s az a színész vagy színésznő.
A színházsmokkok pedig augurokként tárgyalnak itt is, ott is. Adják szívesen a tippeket. Kritikáról persze még nincs szó, s nem is lehet. Nehéz ügy, ez már bizonyos. Hangulatokból kell magát erőszakkal kivetkeztetnie, ha helyes eredményt akar. Első téli szezon, hosszú-hosszú küzdelemmel emelt hajlék, első állandó társulat, minden kezdés gyámoltalansága: egy-egy erős hangulat, mely tollába fog akadni a kritikusnak. Hát még a szokott, az ismert akadályok!… Ezeket tán már a színkörből is ismerjük.
A faktum az hát, hogy a kritika súlyos, de nagy feladat előtt áll. Bontakozzék ki a hangulatokból, de ne vegyen magára drákói mezt sem. Lásson tisztán, nézzen redőtlen homlokkal. Számoljon le minden körülménnyel, a mi most nagyon speciális színházi állapotainkkal s főképpen avval, hogy a színtársulat újonnan szerveződött, s erős munkával lehet csak mindjárt elérni, hogy ensemble-ja, ha nem is tökéletes, de diszharmonikus ne legyen. Másfelől azonban azt se tévessze el a kritika, hogy mit várhat színházától a nagyváradi közönség, melynek igényei megérthetően és jogosan olyan nagyon kényesek. Legyen hát méltányos, de ne az igazság rovására, s legyen szigorú, de ne legyen méltánytalan. Hogy objektív legyen, hogy ne ismerjen és ne is szolgáljon személyi hiúságot vagy pláne érdeket: ez elementum, mit prédikálni ízléstelen a divat szerint, pedig – sajnos – sok helyütt… Ez a mi álláspontunk, véleményünk és programunk a jövőre, ezeket láttuk szükségesnek így nagyjában elmondani, midőn holnap, szép, új színházunkban megkezdődnek egyelőre a próbák…
Szabadság 1900. október 2.
