467. EGY NÓTA
467. EGY NÓTA
Egy nóta kerül a hírek közé, ami tán egy kissé szokatlan. Szokatlanul, de joggal kerül ez esetben a hírek közé egy nóta szerzése. Dankó Pistát, a zseniális dalszerzőt ihlette meg ismét az ő tündérmúzsája, s íratott vele itt Nagyváradon ismét egy csodálatosan szép magyar nótát. A szöveg a Gárdonyi Gézáé. Göre Gábor bíró úr gyártotta a verset egy ossziáni napján, mikor megszállták a filozofikus gondolatok. Végtelenül hangulatos, igaz hangú és igazi népdal. Nem olyan, mint a mi többi népies-nemzetieskedő poétáink merényletei. A zene pedig. A zenét Dankó írta. Többet nem kell róla mondani. Utolsó strófájában szinte elkapja az ember szívét a búsuló, filozófus bíró. Hogy aszongya:
…Vén asszony már az én Ilkám
Az én Ilkám
Bocskor lett a legénycsizmám
Legénycsizmám,
Vályogvető lett a kácsa.
Ilyen a világ folyása…
Vályogvető lett a kácsa,
Szegény kácsa!…
Az én Ilkám
Bocskor lett a legénycsizmám
Legénycsizmám,
Vályogvető lett a kácsa.
Ilyen a világ folyása…
Vályogvető lett a kácsa,
Szegény kácsa!…
Tegnap este énekelték először Dankóéknál az új nótát. Olyan fülbemászó, hogy pár nap múlva mindenütt dalolják. Mi pedig elújságoltuk az új nótát. Elvégre vannak a földön még Göre Gáboron kívül is filozófus emberek, kiknek nagyobb esemény ez, mint [a] szövetséges csapatok bevonulása Pekingbe.
Szabadság 1900. augusztus 19.
