446. EGÉSZ EMBER
446. EGÉSZ EMBER
Félemberek, félerkölcsök korában egy egész ember ma ünnepli ötvenedik születésnapját. Rosszul szóltunk: nem ünnepli. Véletlenül árulta el. Kissé panaszosan, hogy eljár az idő, s ő egy félszázadot élt le immár a neki szánt életdarabból… Nem ünnepli hát, hanem emlékezik. Nem az úgynevezett nagy emberek közül való. Sok ágú koronát egyik őse sem szerzett művészi címerrel, ő maga pedig nem akarta ezt a mulasztást soha helyrehozni. Nem visel díszes állást, szerepelni sohase vágyott, ezért a mi írásunkért is meg fog haragudni biztosan…
…Stern Hermannak hívják… Stern Hermann egyszerűen, de bár mindenki úgy megbecsülné a nevét, mint ezt a nevet a gazdája! Még egészen ifjú ember. Cincinnatus egészen: puritán, becsületes, lelkes és fiatal.
Nem születnek ma már olyan egész szívvel, amilyen az övé. Csupa hit, lelkesedés, elnézés és szeretet. Az ideálok hívek maradtak hozzá, remény meg nem tudta csalni, csapás el nem tudta keseríteni. Pedig könnyen jön a szeméből a könny, a kurucsága is csupa lágyság. A Kossuth-nóta megríkatja, a negyvennyolcas elvek feltüzelik, de hazafi hitét egy tatárjárás sem tudná elrabolni.
Igen, mert hát nagy kuruc Hermann bácsi. Önzetlen, fanatikus híve a függetlenségi elveknek, de a legkedvesebb politikai ellenfél. Nála nem üres szó az eszme, s nem gyanúsítás a fegyver. Milyen örömmel ismerjük ezt el, habár nem egy nézeten vagyunk vele!… Ő függetlenségi, mert a szíve azt parancsolja, s bizonyára megmaradna annak, ha mindenki otthagyná a zászlót…
Nincs ellensége senki, tiszteli minden ismerőse. Nincs jobb barát nála. Akit szeret, meg van az szeretve…
A múltkor búcsúztattak egy derék férfit. A búcsúlakomán ott volt a társadalmi élet sok kitűnősége. Ott volt Hermann bácsi is, a távozó a legjobb barátja volt. A búcsúztató tósztnál még erősnek mutatta magát. Szép beszédet mondott a távozó barátra. De mikor jött a válóperc, megtelt egészen a szíve. A nagy, hatalmas ember zokogva borult a távozó barát vállára…
Mestere az öreg a szónak. A városi közgyűléseken felszólal gyakran. Sem pátosz, sem póz nincs a beszédében: egyszerű, józan, világos és meggyőződéssel telt…
Ruganyos, fiatal a kedélye. Szereti a társaságot, de a mulatság közt is megmarad olyannak, amilyen. Egy ízben fiatalemberekkel ült az asztalnál. A cigány a himnuszt húzta. Valamelyik fiatal tagja a társaságnak odaszólt a cigánynak:
– Csapj bele a „mégis huncut”-ba.
Hermann bácsi összeráncolta a homlokát.
– Uraim, most imádkoztunk. Én nem szeretem nótában sem a káromkodást!…
Igaz ember, lelkes hazafi, jó férj, szerető barát, városának hű polgára…
Jólesett ezt a pár sort megírni róla, mikor ma ötven évet halad túl ez az egyszerű, de egész szívű ember. Éljen és szeressék még nagyon sokáig, s bocsássa meg azt nekünk, ha mi megkérdezése nélkül lapba írtuk ki!
Szabadság 1900. május 26.
