440. A MŰVÉSZNŐK
440. A MŰVÉSZNŐK
Sok a művésznő, kevés a fóka. Ez a helyzet szignatúrája. Ezt a tapasztalatot természetesen nem békés és jámbor családapák szerezték, hanem azok a kevéssé jámbor úri emberek, kik passzióból vagy kényszerűségből szemlélik az úgynevezett nagyváradi éjjeli életet. Nagyvárad egy idő óta valóságos ártista fészek. Cirkusz, orfeumok, daltársulatok, női, férfi és finom vegyes zenekarok cáfolgatják esténként és állandóan a megrendült pénzügyi állapotokról szóló elterjedt véleményt. Különösen a művésznők dominálnak szép számmal. Itt már határozott túltermelésről lehet szó. Mindegyik művésztruppnak megvan a saját sztárja. Egyik rettenetesen lángoló frizurájával hódít, a másik excentrikus toalettjével, sőt olyan is van, ki elviharzott ifjúsága egyik kedves emléke gyanánt egy szépségversenyen nyert diplomát őriz. A diploma kiállítási évét homály borítja. A művésznők működése természetesen csak előadás után kezdődnék. E működést lehetne így is nevezni: utazás a vacsora körül. Több-kevesebb sikerrel szokott járni. Inkább kevesebbel, mint a legelöl említett szignatúra jelzi. – Mi pedig el-elnézzük az épülő Thália-templomot, s szomorúan sóhajtunk fel: bárcsak kész volna már, hogy ne lenne annyi művésznő!…
Szabadság 1900. január 18.
