430. EGY DEBRECENI MŰTEREMBEN
430. EGY DEBRECENI MŰTEREMBEN
Egy szép tehetségű, szorgalmas és nem méltányolt debreceni művész legújabb műve szerzett nekem tegnap délután igazi gyönyörűséget s őszinte örömet.
Tóth Andrásról van szó, erről az izmos tehetségű, folyton haladó szobrászról, ki megérdemelné, hogy nevét és műveit ne csak Debrecenben, de az egész országban ismerjék. Sajnos, még nálunk is kevesen ismerik ezt a derék művészt, ki ismét dicsőséget szerzett Debrecennek.
A selmecbányaiaknak készítette el a szabadságszobrot. Nagyszabású művészi munka. Valósággal csodálkoznunk kell, hogy majdnem jelentéktelen összegért ilyen hatalmas méretű, művészi becsű művet képes produkálni. Csak a Tóth András ambíciója és nemes lelkesedése képes ezt megmagyarázni.
A szobor 48-as honvédet ábrázol rohanó állásban, ágyú-romok között. Bal kezében magasra emelt lobogó, jobb kezében előre tartott kivont kard. Arcán, szemében lelkesedés látszik, hosszú fürtje előrecsapzott. Általában a szobor rendkívül kifejező. Állása biztos, természetes, ami a mi szobrainknál ritkaság. A részletek meglepően hűek, s a mű eszméje – legvilágosabb. Nagysága is imponál: egy és fél életnagyság, s a talapzattal együtt 7 méter magas lesz.
Pár napig lesz a művész műtermében kiállítva, s azután a pesti műöntödébe szállítják, hol a művész felügyelete alatt fogják ércbe önteni. Azután Selmecbányára szállítják, hol f. é. október 15-én fogják leleplezni.
Irigylem a szobrot a selmecbányaiaktól. Milyen szép lett volna ez a művészi alkotás Debrecen valamelyik terén!… De minekünk okvetlenül muszáj mindenben hátramaradni s mindentől elkésni.
Vajon helyre fogják-e hozni a mulasztást az illetékes körök?
Ideje volna. Már csak azért is, mert kötelességünk a saját tehetségeink ambícióját, munkakedvét fokozni, s erre alkalmas teret nyújtani!…
A selmecbányai szabadságszobor készítője valóban méltó arra, hogy a debreceni szabadságszobrot is megteremtse.
Hogy ez minél előbb megtörténjék, mindnyájunknak jogos óhajtása!…
Sajnálom, hogy nem írhatom le – térszűke miatt – az egyetlen debreceni szobrász-műteremben szerzett érdekes impresszióimat, de legközelebb sorát fogom ejteni.
Addig is ajánlom mindenkinek, hogy tekintse meg a debreceni művész legújabb alkotását, melyre büszkeséggel nézhet minden debreceni ember.
Debreczen 1899. július 15.
Idem
