405. AZ IFJÚSÁG KIRÁNDULÁSA
405. AZ IFJÚSÁG KIRÁNDULÁSA
Amit a helybeli gimnázium érdemes tanári kara már egy hóval előbb tárgyalás alá vett: a Szilágysomlyóra való kirándulás, íme beteljesedett. Minő szívrepesve várta a fiatalság és minő szomorúsággal tekintett a csaknem mindig borús időre.
Eljött hát mégis a várva várt reggel, s az ég keleti része lassanként kezdett kiderülni, s az első napsugarak eloszlatták a borús kedélyeket a szorongó szívekből.
Miután az előhírnököt elküldték a fontos üzenettel: „Megyünk!” – megindult a 100 tagból álló csapat Székely Ödön és Ujj Bálint tanárok vezetése mellett a „Petőfi-induló” éneklésével a Wesselényi utcán végig s föl a Taplóson keresztül Varsolcnak.
A fogadtatás
10 óra tájban ért a csapat Varsolc faluhoz, hol az útszéli csapszékben vidám pihenőt tartottak. Csaknem egy órai pihenés után ismét felkerekedett a fiatalság, hogy közelebb jusson kitűzött céljához. 11 órakor értek Perecseny községhez, melynek végénél már várta a somlyaiak háromtagú küldöttsége, az ottani atlétikai klub három biciklistája, s szíves szóváltás után a menet tovább haladt.
12 óra 10 perckor értek be Sz.-Somlyóra, hol a város végén az ottani algimnázium ifjúsága fogadta kitörő örömmel a fiatal turistákat. Fogadtatás után a várkertbe vonult a csapat, követve a helybeli fiatalságtól s a nagyszámú közönségtől, ahol az ismerkedés volt, és az igazgató szép beszédben üdvözölte az érkezőket, kifejtve azon szép álláspontot, melynek alapján a magasabb tanoda szeretettel közeledik az alsóbb felé. Azután az érkezett fiatalságot szállásolták el a szíves vendéglátó családokhoz, s mindenütt nagy érdeklődés mutatkozott, úgyannyira, hogy némelyik tanuló felett valósággal összeveszett a lakosság, nem tudván megegyezni afelett, hogy melyik kaparinthassa magának.
Azután eloszlott a tömeg, ki-ki hazamenvén, hogy vendégét illően megvendégelhesse.
Ebéd után ismét összegyűlt a csapat, és kivonult a vasúti állomáshoz, fogadandó egyik akkor érkező tanárát: Petri Mórt.
Séta a Magurára
Három óra tájt az egész fiatalság sétát rendezett a remek kilátással kecsegtető Magura hegyre, helybeli vezetők kalauzolása mellett. A kiránduláson két tanár is jelen volt, s megtekintették a Magura tetejéről a városra nyíló gyönyörű kilátást. A lakosság köréből is temérdeken kísérték ki ez alkalommal a fiatal turistákat, magyarázgatván a hegy alatt elterülő táj egyes pontjait. Csak estefelé tértek vissza a városba Kozma János kürtös kürtharsogása vagy felváltva Kiss Endre dobos dobpergése mellett. De az ifjúság ahelyett, hogy szállására térjen megpihenni a kettős út valóban nagy fáradalmai után, szétszéledt a városban, egyik része a bor- és sörmérésekben volt feltalálható, a másik része a tornatelepre vonult, hol egynéhányan tornászügyességüket mutatják be.
Azután egyik tanáruk felkérésére hazavonultak a kiránduló tanulók szállásaikra, bizony már jó késő éjjel volt és szende álomban folytatták azt, amit egy nap alatt valóságban átélveztek.
Hazatérés
Az ifjúság hazatérése előzetes megállapodás szerint másnap (vasárnap reggel) kellett volna megtörténjék, azonban a reggel keletkezett nehéz idő és záporeső megakadályozták, s el kellett marasztani az indulást: csak amikor úgy 9 óra tájban felderülő nap felszikkasztá a megázott utat, határozták el a hazatérést. Déli 12 óra 5 perckor indultak el a somlyaiak szíves vendéglátó karjai közül, miután a somlyaiak is megígérték látogatásukat, mégpedig rövid idő alatt. Szívélyes búcsúvétel után, a közönség riadó éljenzése mellett megindult a kis csapat haza, Zilah felé.
Délután 5–6 óra közt ért be városunkba, hol már a nép nagy tömegben várta érkezésüket, s az iskolában összegyűlvén, miután a jelenvolt tanáraikat, különösen Székely Ödönt, a kirándulás megszervező elnökét hatalmas ovációban részesítették, rendben szétoszlottak.
Így ment végbe a már régebben tervezett, de a minduntalan közbejött akadályok miatt többször elmaradt kirándulás, méltóan egy hírneves főgimnázium komoly tanárai elhatározásához, a legnagyobb rendben, melynek emléke sokáig fog élni úgy a somlyóiak, mint ifjúságunk minden szépért lelkesülő szívében.
Ifjúság 1894. április-május
