Vörös páncélosok Budapest körül • Adalékok a szovjet harckocsi- és gépesített harcászati-hadműveleti magasabbegységek tevékenység…
153Vörös páncélosok Budapest körül • Adalékok a szovjet harckocsi- és gépesített harcászati-hadműveleti magasabbegységek tevékenységéhez a budapesti csatában (Ad Acta 2003)
A második világháború magyarországi harcainak leghosszabb összefüggő eseménysora az 1944. október 29-től 1945. február 13-ig tartó, 108 napos budapesti csata volt.
Erről a hadművelet-sorozatról már számos monográfia, tanulmány és szakcikk látott napvilágot. A budapesti csata során hazánk fővárosa körül igen jelentős páncélos-összecsapásokra is sor került. Ám az ezekben az ütközetekben alkalmazott szovjet, német és magyar páncélosalakulatok tevékenységéről, szervezetéről, felszereléséről, harcászatáról és hadműveleti lehetőségeiről már jóval kevesebb írásmű jelent meg. E publikációk is a legtöbbször elhanyagolták a bevetett német és magyar páncélosseregestek, illetve szovjet harckocsi- és gépesített magasabbegységek részletes hadrendjének és páncélosállományának áttekintését. Ennek oka részben a hiteles levéltári források hiánya lehetett, amelyeket azonban részben pótolhatnak a nyomtatásban megjelent, egykorú dokumentumok felhasználásával készült különféle kiadványok. Ezek a hadrendekre és a páncélosállományra vonatkozó adatok sok esetben jelentős segítséget nyújthatnak a szemben álló csapatok harcászati és hadműveleti lehetőségeinek pontosabb felméréséhez, és szinte elengedhetetlenek egy-egy hadművelet alaposabb feldolgozásához.
Noha a budapesti csatában a 2. és a 3. Ukrán Front alárendeltségében számos önálló harckocsi-, gépesített- és önjáró tüzér-egység is bevetésre került, ezúttal csak a szovjet Vörös Hadsereg által alkalmazott harckocsi- és gépesített harcászati-hadműveleti magasabbegységek jellemzőit szeretnénk röviden áttekinteni.
A szovjet gépesített-hadtest az 1944-ben érvényben lépett állománytábla szerint három gépesített-dandárral (bennük egyebek mellett egyenként három gépkocsizó lövészzászlóaljjal és egy harckocsiezred 39 páncélosával), egy harckocsidandárral (három zászlóalj összesen 65 harckocsival), három önjáró tüzérezreddel (21-21 önjáró löveggel), egy aknavetőezreddel, egy légvédelmi tüzérezreddel, egy sorozatvető-osztállyal, egy motorkerékpáros-zászlóaljjal, egy utászzászlóaljjal, egy híradózászlóaljjal és egyéb kiszolgáló alegységekkel rendelkezett. Főbb létszám- és fegyverzeti adatai a következők voltak:
154Szovjet gépesített-hadtest 1944-ben
Személyi állomány
|
16.438 fő
|
Közepes harckocsi
|
183
|
SZU–76 önjáró löveg
|
21
|
SZU–85 önjáró löveg
|
21
|
ISZU–152 önjáró löveg
|
21
|
76 mm-es tüzérségi löveg
|
36
|
45 és 57 mm-es páncéltörő ágyú
|
44
|
37 mm-es légvédelmi gépágyú
|
16
|
82 és 120 mm-es aknavető
|
154
|
BM–13 sorozatvető
|
8
|
A Vörös Hadsereg állományában csupán elvétve voltak megtalálhatók alaprendeltetésükben a lövészeket szállító páncélozott szállító járművek (a németek lövészpáncélosoknak nevezték ezeket), amelyekről gyengébb ellenséges védelem esetén leszállás nélkül is lehetett harcolni. A szovjetek a második világháborúban ilyen harcjárművet nem gyártottak. Az angolszászoktól kapott 3808 darab M2 és M3 típusú járművek különböző változatait főleg mozgó vezetési pontokként, önjáró páncéltörő eszközként, önjáró légvédelmi eszközként és felderítő harcjárműként alkalmazták. Emiatt a harckocsi- és gépesített alakulatok gyalogságát a háború végéig legtöbbször tehergépkocsikkal szállították, amelyeket az főleg az Egyesült Államok szállított a Szovjetuniónak. Ha a gyorsaság létfontosságú volt, a gyalogság deszantként felkapaszkodott a páncélosokra. Ez a módszer viszont a harckocsikat akadályozta a tűzharcban, mert lövészekkel megrakva nem tudták elfordítani lövegtornyaikat. Ráadásul a páncélosokra zúduló elhárító tűz a szovjet gyalogság soraiban is nagy veszteségeket okozott.
A szovjet harckocsihadtest 1944-ben három harckocsidandárral rendelkezett, egyenként 65 harckocsival. Gépesített-dandár helyett lövészerőit egy gépkocsizó lövészdandár jelentette (harckocsik nélkül). Állományába továbbá egy könnyű tüzérezred és három önjáró tüzérezred tartozott. Egyéb vonatkozásban szervezete megegyezett a gépesített hadtestével. Főbb létszám- és fegyverzeti adatai a következők voltak:
155Szovjet harckocsihadtest 1944-ben
Személyi állomány
|
11.788 fő
|
Közepes harckocsi
|
207
|
SZU–76 önjáró löveg
|
21
|
SZU–85 önjáró löveg
|
21
|
ISZU–152 önjáró löveg
|
21
|
76 mm-es tüzérségi löveg
|
36
|
45 és 57 mm-es páncéltörő ágyú
|
28
|
37 mm-es légvédelmi gépágyú
|
16
|
82 és 120 mm-es aknavető
|
94
|
BM–13 sorozatvető
|
8
|
A keleti hadszíntérrel foglalkozó külföldi (és részben a hazai) szakirodalomban elterjedt az a nézet, hogy egy szovjet gépesített vagy harckocsihadtest leginkább egy német páncéloshadosztálynak feleltethető meg. Ez a megközelítés azonban a teljesen feltöltött német páncéloshadosztályt veszi alapul, amelyből 1943 és 1945 között a keleti fronton csak elenyészően kevés volt. A jellemzően 60-70 (vagy sokszor ennél is kevesebb) bevethető páncélossal rendelkező német páncélos- és páncélgránátos-hadosztályoknál még egy 50 százalékosan feltöltött, tehát mintegy 135 üzemképes harckocsit és önjáró löveget számláló szovjet gépesített- vagy harckocsihadtest is csaknem kétszer erősebb volt.
A 6. gárda-harckocsihadsereg
Az 5. gárda-harckocsihadtest
A 18. harckocsihadtest
A 23. harckocsihadtest
Az 1. gárda-gépesítetthadtest
A 2. gárda-gépesítetthadtest
A 4. gárda-gépesítetthadtest
A 7. gépesített-hadtest
A 9. gárda-gépesítetthadtest
Felhasznált források:
