7. fejezet: Harcok a garami hídfőben és a Dunától északra | Magyarok a II. világháborúban

1087. fejezet: Harcok a garami hídfőben és a Dunától északra

Mint kiderült, az osztálynak a garami szovjet hídfő felszámolására 1945. február 17-én indítandó támadásban (Operation „Südwind” – „Déli szél” hadművelet) kell részt vennie a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály támogatására kijelölt „Feldherrnhalle” páncéloscsoport alárendeltségében.291 Mivel a szakirodalom a „Déli szél”-hadműveletet eddig magyar nyelven kellő részletességgel nem mutatta be, a következőkben a nehézpáncélos-osztály történetéhez szükséges történeti háttér felvázolásánál bővebben foglalkozom a garami szovjet hídfő körüli eseményekkel.

A páncéloscsoportot a nehézpáncélos-osztályon kívül a 208. páncélososztály 2 százada és egy lövészpáncélos-csoport alkotta. Rolf Stoves szíves közlése írásos formában.

A budapesti csata lezárulta után a szovjet legfelső hadvezetés – a berlini irányban 1945. január 12-én megindított offenzíva kisegítő csapásaként – a magyarországi hadszíntéren is további nagyszabású támadást tervezett. A Legfelsőbb Főparancsnokság 1945. február 17-én kelt direktívája a 2. és 3. Ukrán Front csapatai számára előírta, hogy készítsenek előés hajtsanak végre egy nagyszabású támadást a bécsi, illetve a Pozsony – Brno hadászati irányban.

A bécsi támadó hadművelet hadműveleti céljai a következők voltak: a német Dél Hadseregcsoport szétzúzása, a német hadiipar megfosztása az utolsó ausztriai és magyarországi természetes olajforrásaitól és hadiipari körzeteitől, a német csapatok „Alpesi Erőd”-be való visszavonulásának megakadályozása, a balkáni és észak-olaszországi német csoportosítások hadműveleti helyzetének ellehetetlenítése, a cseh és szlovák területen harcoló német erők délről valóátkarolása , a berlini irány segítése és végül (de közel sem utolsó sorban) a délnémet területekre való betörés. A csapatok – tekintettel a budapesti csatában elszenvedett hatalmas veszteségekre292 – 109egy hónapot kaptak az állomány kiegészítésére, a fegyverzet és haditechnika pótlására és a támadásra való felkészülésre. A támadásnak 1945. március 15-én kellett megindulnia.293

Német adatok szerint a szovjet 2. és 3. Ukrán Front a Budapestért vívott csatában csak 1944. december 24. és 1945. február 10. között (a német Luftwaffe által okozott károkat leszámítva) 20 132 halottat, 5 138 foglyot, 1 981 darab harckocsit és rohamlöveget, 946 darab tüzérségi löveget, 273 darab aknavetőt és 1 700 darab páncéltörőágyút veszített. A szembenálló német csapatok 1 111 tisztet és 32 997 altisztet és legénységet veszítettek (halottak, sebesültek és eltűntek összesen). A német anyagi veszteség alacsony volt. Az adatok a budapesti csata német zárójelentéséből valók. Ezt többek között közli Maier i.m. 520-521. o.

Részletek Malahov: A Balatontól Bécsig című munkájából. In: Fejezetek hazánk felszabadításának történetéből (Budapest, 1960., a továbbiakban: Malahov) 109-110. o., Zaharov 273. o., Száva Péter (szerk.): Magyarország felszabadítása. Tanulmányok hazánk felszabadításának történetéből. (Budapest, 1975., a továbbiakban: Magyarország) 288. o., Veress D. i.m. 201-202. o.

A nyugat-magyarországi hadszíntéren a Dunántúl keleti részét és Budapestet birtokló szovjet csoportosítások ellen a német legfelsőbb hadvezetés is egy nagyméretű támadást tervezett. Célja a Dunántúlon lévő nyersanyagforrások (kőolaj, bauxit, mangán), élelmezési javak és a felvonulási terület biztosítása, a fentebb ismertetett (s a német hadvezetőség részéről nagy vonalakban sejtett) szovjet célkitűzések megakadályozása, valamint a Duna nyugati partján tartott nagy kiterjedésű szovjet hídfő felszámolása volt. A több tervezési fázison átesett hadműveleti terv végül a „Frühlingserwachen”(„Tavaszi ébredés”) fedőnevet kapta. A támadás súlyponti csoportosítása az ardenneki offenzíva során súlyos veszteségeket szenvedett és azóta folyamatosan, de igen lassúütemben feltöltött 6. páncéloshadsereg lett, amelynek I. és II. SS-páncéloshadtestét, valamint parancsnokságát és hadsereg-közvetlen alakulatait a legnagyobb titoktartás és elővigyázatosság mellett „csempészték be” Magyarországra.294

Maier 134-141. o. Az első szállítási lépcsőben január végétől február elejéig folyamatosan érkeztek meg az I. SS-páncéloshadtest két páncéloshadosztályának (1. „Leibstandarte SS Adolf Hitler” SS-páncéloshadosztály, 12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztály) közel sem teljesen feltöltött harcolóés támogató csapatrészei. A csapatoknak indulás előtt és az utazás alatt felsőbb parancsra el kellett távolítani alakulataik nevét feltüntető, zubbonyuk bal alsó részén viselt karcsíkjaikat, s a járművekre festett harcászati jeleket is lemázoltatták, mivel ezek alapján a szovjet felderítés beazonosíthatta volna őket. A titoktartás miatt az 6. páncéloshadsereg alakulatai zászlóaljig(!) bezárólag fedőneveket viseltek: az I. SS-páncéloshadtest az „SS-Abschnittsstab Süd”, az 1. SS-páncéloshadosztály az „SS-Ersatzstaffel Totenkopf”, a 12. SS-páncéloshadosztály az „SS-Ersatzstaffel Wiking” fedőnevet kapta. Ehhez lásd Tiemann, Ralf: Die Leibstandarte. Band IV/2 (Osnabrück, 1987., a továbbiakban: Tiemann) 225. o., valamint Meyer, Hubert: Kriegsgeschichte der 12. SS-Panzerdivision „Hitlerjugend” Band II. (Osnabrück, 1987. 2. kiadás, a továbbiakban: Hitlerjugend) 480. o.

A tervezett német támadást nem csupán az akadozó anyagi utánpótlás, illetve a német hadsereget 1942 vége óta sújtó gyalogoshiány veszélyeztette.295 A 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege a Garam folyó nyugati partján, Esztergomtól északnyugatra egy 17 110kilométer mélységű hídfőt birtokolt, amely alkalmasnak látszott olyan szovjet támadás kiindulási bázisaként, amely – veszélyeztetve a Dunától délre elhelyezkedő német-magyar erők balszárnyát – nagyobb erők bevetése esetén akár a Komárom környéki olajfinomítókat is elérhette és a szovjetek Pozsony – Bécs irányában történő előretörésével fenyegetett. A hídfő mindezek mellett a német 8. hadsereg jelentős erőit kötötte le.

Érdekes módon a garami szovjet hídfő elleni német támadás végrehajtására sikerült elegendő német gyalogságot biztosítani, annak ellenére, hogy a magyarországi hadszíntéren klasszikus német gyalogságból volt talán a legkevesebb.

Maga a hídfő az 1945. január 6-án a Dunántúlon Budapest irányában operáló német csoportosítás bekerítése és nyugati irányú előretörés céljából indult szovjet offenzíva „maradéka” volt, amelyben a 7. gárdahadsereg mellett bevetett 6. gárda-harckocsihadsereg áttörte a német vonalakat, de a német 20. páncéloshadosztály január 10-i ellencsapása során harckocsijai és rohamlövegei döntő többségét elveszítette és ezért – immár harmadszor a magyarországi harcok során – feltöltésre kellett hátra vonni. A szovjetek a támadást január 20-án leállították.296

Maier 142. és 148. o.

Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka, miután 1945. február 10-én a Führer főhadiszállásán és az OKH-val (Oberkommando des Heeres – a német szárazföldi hadsereg főparancsnoksága) folytatott megbeszéléseiről visszatért Eszterházán berendezett főhadiszállására, hozzákezdett a garami szovjet hídfő felszámolására indítandó támadás előkészítéséhez.297 A terv kidolgozásának részleteire ehelyütt – terjedelmi okokból – nem térhetünk ki.

Maier 142. o.

A német 8. hadsereg parancsnokságának 1945. február 13-ára keltezett írásbeli hadműveleti parancsa a garami szovjet hídfő felszámolásával kapcsolatban megállapítja, hogy a felderítés adatai szerint a szovjetek a hídfőben védelemre rendezkedtek be. Feltételezték, hogy a szovjet 4. gárda-gépesítetthadtest páncélos részei a hídfő mélységében gyülekeznek, de a 6. gárda-harckocsihadsereg 9. gárda-gépesítetthadteste és 5. gárda-harckocsihadteste a Garamtól keletre lévő térségben éppen feltöltés alatt áll. Bevetésükkel, valamint a Plijev-csoport (1. gárda-lovas-gépesített csoport) részeinek esetleges beavatkozásával számoltak.

A német 8. hadsereg (parancsnoka Hans Kreysing, a hegyicsapat tábornoka) kapott feladata szerint minden rendelkezésére álló gyalogsági és páncélos erővel, valamint egyéb arcvonalrészek tudatos meggyengítésével a térségbe vezényelt I. SS-páncéloshadtesttel 111a kitűzött napon hajnali 05.00-kor rövid tüzérségi előkészítés után északi irányból megtámadja és megsemmisíti a garami szovjet hídfőt, valamint a Garamon keleti hídfőket létesít Garamkövesdnél, Kőhídgyarmatnál, Kémendnél és Bénynél.

A támadásban résztvevő német csapatok részleteiben a következő feladatokat kapták:

A „Feldherrnhalle” páncéloshadtest (parancsnoka Ulrich Kleemann, a páncéloscsapat tábornoka) a megállapított időtervnek megfelelően a 46. gyaloghadosztály (parancsnoka Erich Reuter vezérőrnagy), a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály (parancsnoka von Rost altábornagy) és a 211. népi gránátoshadosztály (parancsnoka Johann Heinrich Eckhardt vezérőrnagy) bevetett részeinek zömét az arcvonalból kivonja és Für – Csúz – Nagyölved – Érsekkéty térségében gyülekezteti. A hadtest páncélozott csoportja Farnad körzetében gyülekezik.

A hadtest a támadás megkezdése után Magyarszőgyén és Bart községek felé előrenyomulva erőteljes iramban birtokba veszi a súlyponti irányban lévő Magyarszőgyéntől délre lévő magaslatokat és a 190. magassági pontot, valamint a Bart-tól délre lévő terepszakaszt, hogy az I. SS-páncéloshadtest később bevetett páncélozott erőinek támadását lehetővé tegye. Magyarszőgyén és Bart helységeket a megkerülő erőknek hátulról kellett elfoglalnia. A támadás ezen elsőütemét a két községért folytatott harcok nem hátráltathatták.

Az I. SS-páncéloshadtest (parancsnoka Hermann Priess SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS) a „Feldherrnhalle” páncéloshadtest gyalogsága mögé felzárkózva, a hadsereg parancsára megindulva birtokba veszi a Párizs-csatornától délre, Köbölkúttól keletre lévő magaslatokat, hogy megteremtse a lehetőséget egy Esztergom irányába folytatandóújabb támadáshoz. A Köbölkútért folytatandó helységharcot kerülni kellett és a községtől délkeletre lévő kifutópályát is birtokba kellett venni. (II. ütem)

A helyzet alakulásától függően az I. SS-páncéloshadtest a gyaloghadosztályokkal közösen folytatja a támadást a Muzsla és Béla közötti terepszakasz irányába, ahol is a gyalogságnak el kell foglalnia Bélától keletre, illetve délkeletre lévő magaslatokat. (III. ütem)

Az állásban maradt hadosztályok a „Feldherrnhalle” páncéloshadtest parancsára csatlakoznak a támadáshoz, amint az eredménnyel jár. (IV. ütem)

112A német 6. hadsereg egy megerősített ezredcsoportja a Dunától délre lévő területről a támadás első napján hídfőt hoz létre a folyam északi partján, hogy együttműködjék az északról és nyugatról támadó saját erőkkel.

A „Feldherrnhalle” páncéloshadtest a 271. népi gránátoshadosztály arcvonalszakaszán (ezen hadosztály erőivel) a támadás napját megelőzőéjszaka megtévesztő manővert hajt végre egy kisebb garami német hídfő létesítésével.298

A dokumentumot teljes terjedelmében közli Maier 531-532. o. A helységneveket pontosított formájukban említettük.

Egy 1945. február 14-i keltezésű dokumentum már az időközben „Südwind” (Déli szél) fedőnevet kapott támadás kezdetének időpontját is megjelöli: február 17-én reggeli 05.00-kor kell a csapatoknak megindulnia.299

KTB/HGr. Süd 629. tekercs 7 213521. felvétel.

Február 12-én megkezdődött a „Feldherrnhalle” páncéloshadtest átcsoportosítása, illetve az I. SS-páncéloshadtest beérkezett részeinek továbbszállítása az Érsekújvártól keletre elterülő gyülekezési körzetbe. A megkezdődött hóolvadás azonban átáztatta a talajt és még a motorizált oszlopok haladását is jelentősen lassította. A rendkívül kedvezőtlen talajviszonyok a páncélosok bevetésének esetleges elhalasztásával fenyegettek. A nyugatról vasúton folyamatosan beérkező lánctalpasjármű-szállítmányok Győrön keresztül – átrakodás után – Farnad körzetébe indultak.300 Február 16-ig a csapatok – igaz kisebb-nagyobb nehézségek leküzdése árán – elfoglalták gyülekezési körzeteiket és felkészültek a támadásra. A szovjetek megtévesztése céljából a megindulási állásokat csupán 16-án az esti órákban szállták meg.

Tiemann 231-232. o.

Eközben a szovjet 7. gárdahadsereg részei folyamatosan erődítették állásaikat. Noha a szovjet katonai hírszerzés nem rendelkezett egyértelmű információkkal vagy konkrét adatokkal a gyülekező német páncélos csoportosításról, illetve a készülő német támadásról, a tervezett bécsi támadó hadművelet egyik igen fontos kiindulási terepszakaszát jelentő garami hídfőt igyekeztek a rendelkezésre álló erők legoptimálisabb felhasználásával biztosítani.301

A szovjet hadvezetés csak a február 17-én meginduló német támadás alatt fedte fel érdemben a Balaton körzetében gyülekező erőket, annak ellenére hogy a németek keleti irányú erőátcsoportosításáról már február 12-én hírt kaptak a brit katonai misszió vezetőjétől, Brinkman ezredestől. Erről lásd Tóth Sándor: A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon. (Budapest, 1965., a továbbiakban: Tóth 1965) 324.o.

113A hídfőt a 7. gárdahadsereg (parancsnoka M. Sz. Sumilov vezérezredes) erői tartották.302 A későbbi harctevékenységek alatt német részről a hídfőészaki részén azonosították a 24. gárda-lövészhadtest (parancsnoka A. J. Kruze vezérőrnagy) 72. gárda-lövészhadosztályát (parancsnoka A. I. Loszev vezérőrnagy), 81. gárda-lövészhadosztályát (parancsnoka M. A. Orlov ezredes) és 6. gárda-légideszant-hadosztályát (parancsnoka M. N. Szmirnov vezérőrnagy), valamint – valószínűleg a 25. gárda-lövészhadtest (parancsnoka G. B. Szafiulin altábornagy) alárendeltségében – a 93. gárda-lövészhadosztály (parancsnoka P. M. Marol ezredes), a 375. lövészhadosztály (parancsnoka V. D. Karnuhin vezérőrnagy) és 409. lövészhadosztály (parancsnoka J. P. Grecsanij vezérőrnagy) részeit. A hídfő mélységében összpontosult a 4. gárda-gépesítetthadtest 36. harckocsidandára (P. Sz. Zsukov ezredes vezetésével 19 páncélossal) és 14. gárda-gépesítettdandára N. A. Nyikityin ezredes parancsnoksága alatt.303 A magam részéről feltételezem, hogy a hídfőben tartózkodott a 27. önálló gárda-harckocsidandár (parancsnoka N. M. Brizsinyev ezredes) zöme is.

Sajnos a valószínűleg „szégyenkező” szovjet hadtörténeti feldolgozások és visszaemlékezések (Zaharov kivételével) csupán néhány sorban(!) intézik el a garami hídfő elveszítését, így részletes hadrendet, illetve harcértéket sem adnak meg. Ezért e helyen a német felderítési adatokat kellett elsősorban felhasználnunk, s ez a megoldás magában hordja a pontatlanság, sőt a tévedés lehetőségét is.

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 213813. felvétel és Zaharov 367. o. A parancsnokok beazonosításához lásd Zaharov i.m. függelékét.

A február 15-i német légifelderítés adatai szerint a szovjetek mélyen tagolt védelmi rendszert építettek ki. Így például Bart-tól északnyugatra folytatták gyalogsági állásaik kiépítését, a helységtől nyugatra lévő páncéltörő reteszállásukat pedig aknavetőkkel erősítették meg. Ebedtől Muzslán és Bélán keresztül Bartig összefüggő lövészárokrendszert létesítettek.304 A szovjet csapatok ennek ellenére egy estleges védelmi hadművelet megvívására csak korlátozottan voltak alkalmasak, mivel a lövészhadosztályok feltöltöttsége alacsony volt s így harcrendjük szilárdsága nem volt kielégítő.305

Az adatokat közli Hitlerjugend 484-485. o.

Tóth 1965 324. o.

A támadás végrehajtására kijelölt német alakulatok 1945. február 17-én a következő erőkkel rendelkeztek:

A „Feldherrnhalle” páncéloshadtest:

A 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály: három közepesen erős, három átlagos és egy gyenge gránátoszászlóalj (összesen 1 600 főnyi harcos létszámmal), egy közepesen 114erős tábori pótzászlóalj (300 fő) és egy átlagos utászzászlóalj (200 fő) 17 darab 75 mm-es nehéz páncéltörőágyúval, kilenc könnyűés egy nehéz tüzérüteggel. Alárendeltségében egy nehéz tüzérüteg volt. Mozgékonysága 85 %, a motorizált részeké 58 % volt. A hadosztály támadó feladatokra korlátozottan volt csak alkalmas.

A 46. gyaloghadosztály: három közepesen erős, két átlagos gránátoszászlóalj (összesen 1 800 főnyi harcos létszámmal), egy erős tábori pótzászlóalj (400 fő), egy átlagos utászzászlóalj (200 fő) 22 darab 75 mm-es nehéz páncéltörőágyúval. Alárendeltségében volt a 13. páncéloshadosztály egy közepesen erős és a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály egy átlagos zászlóalja három darab nehéz páncéltörőágyúval, valamint három erős, de még kiképzés alatt álló magyar zászlóalj mintegy 1 200 fős harci létszámmal. Tüzérsége nyolc könnyűés egy nehéz tüzérütegből, négy alárendelt magyar könnyűütegből (a 23. tartalékhadosztálytól). Mozgékonysága 90 %, a motorizált részeké 50 %. A hadosztály csak korlátozott mértékben volt alkalmas támadó feladatok végrehajtására.

A 211. népi gránátoshadosztály: két gyenge, két leharcolt gránátoszászlóalj (összesen 1 000 főnyi harcos létszámmal), egy gyenge tábori pótzászlóalj (100 fő) és egy átlagos utászzászlóalj (200 fő) nyolc darab 75 mm-es nehéz páncéltörőágyúval. Alárendeltségében a 271. népi gránátoshadosztály egy közepesen erős és egy erős gránátoszászlóalja, valamint hat darab vontatóeszközök nélküli magyar nehéz páncéltörőágyú volt. Tüzérsége kilenc könnyűés két nehéz tüzérütegből és a 357. gyaloghadosztály alárendelt három könnyűütegéből állt. Mozgékonysága 95 % volt, a motorizált részek tekintetében pedig 65 %. A hadosztály támadásra csak korlátozottan volt alkalmas.306

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 213718. felvétel.

A „Feldherrnhalle” páncéloshadtest páncélozott csoportja: lásd a következő táblázatot.

SS-Abschnittsstab Süd (I. SS-páncéloshadtest):

Az SS-Ersatzstaffel Totenkopf (1. „Leibstandarte SS Adolf Hitler” SS-páncéloshadosztály, parancsnoka Otto Kumm SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS307): összlétszáma 19 055 fő, 115fegyverzete többek között (a harckocsikon, rohamlövegeken és vadászpáncélosokon és a kézi lőfegyvereken túl) 158 (146) darab MP-44 rohamkarabély, 229 darab MG42 könnyűgéppuska, 306 darab MG34 könnyűgéppuska (összesen 366), 38 (20) darab nehézgéppuska, 55 (13) darab aknavető, 18 (18) darab 150 mm-es sorozatvető, 6 (6) darab 210 mm-es sorozatvető, 24 (5) darab lángszóró, 21 (10) darab 75 mm-es nehéz páncéltörőágyú, 840 (840) darab Panzerfaust, 32 (32) darab Panzerschreck,308 14 (8) darab gyalogsági ágyú (ebből öt [3] darab önjáró), 67 (50) darab légvédelmi gépágyú, 18 (14) darab 88 mm-es légvédelmi ágyú, 17 (12) darab vontatott és egy darab önjáró könnyű tábori tarack, 15 (8) darab vontatott nehéz tábori tarack, négy darab 105 mm-es ágyú, 13 (4) darab nehéz felderítő páncélgépkocsi, 34 (12) darab könnyűés 101 (72) darab közepes lövészpáncélos.309

Kumm 1945. február 15-én vette át a hadosztály parancsnokságát Wilhelm Mohnke SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS-től. Korábban 1941. július 12. és 1943. május 1. között a „Das Reich” SS-hadosztály „Der Führer”-ezredének parancsnoka volt a keleti fronton, majd 1944. január 30-tól átvette a 7. „Prinz Eugen” SS-önkéntes-hegyivadász-hadosztály parancsnokságát.

A Panzerfaust (páncélököl) hátrasiklás nélküli, egyszer használható kézi páncéltörő fegyver. Típusváltozatainak kumulatív hatású lövedékei 70-100 méteren belül 140-200 mm vastag páncélt ütöttek át. A Panzerschreck (páncélrém) hátrasiklás nélküli, újratölthető kézi páncéltörő rakétavető, amely 150-180 méteren belül 160 mm-es páncélt ütött át. Noha a német – s a magyar(!) – szabályzatok lőszertakarékossági szempontok alapján mindkét páncéltörő eszköz gyalogsági célok és támpontok ellen való bevetését tiltották, a helységharcok során ilyen szerepkörben is gyakran alkalmazták őket – megsemmisítő hatással.

Tiemann i. m. 505 . o. (11. függelék), az adatok az 1945. február 12-i helyzetet tükrözik, tehát a Magyarországra még meg sem érkezett csapatrészek fegyverzete is benne foglaltatik a felsorolásban. A fegyverzetből bevethető eszközök számát kerek zárójelben jelöltük. A bevethető páncélosok számát a következő táblázat mutatja.

Az SS-Ersatzstaffel Wiking (12. „Hitlerjugend” SS-páncéloshadosztály, parancsnoka Hugo Kraas SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS): összlétszáma 16 845 fő, fegyverzete a páncélosokon kívül 34 darab vontatott és két darab önjáró könnyű tábori tarack, kilenc darab vontatott nehéz tábori tarack, három 10 cm-es ágyú, 24 darab 150 mm-es sorozatvető, nyolc darab nehéz páncéltörőágyú, 18 darab 88 mm-es légvédelmi ágyú, 22 darab légvédelmi gépágyúés két darab 20 mm-es önjáró négycsövű légvédelmi gépágyú.310

Hitlerjugend 481-482. o. Az adatok az 1945. február 1-ei helyzetet tükrözik. A bevethető páncélosok számát az 1. számú táblázat mutatja.

További általános fegyverzeti adatok nem állnak rendelkezésre, de összehasonlításul közöljük a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj fegyverzetét, harcos létszámát és járműállományát négy nappal a támadás előtt: a zászlóalj harcos létszáma 8 tiszt, 42 altiszt és 351 főnyi legénység (összesen 401 fő); fegyverzetüket 76 darab pisztoly, öt darab világítópisztoly, 192 darab karabély, négy darab puskagránát-kilövő, hét darab öntöltő puska, 22 darab géppisztoly, 11633 darab MP-44 rohamkarabély, 27 darab MG42 géppuska, öt darab MG34 géppuska, hat darab egyéb típusú géppuska, három darab 75 mm-es nehéz páncéltörőágyú, négy darab 120 mm-es nehézaknavető, 61 darab páncélököl, kilenc darab páncélrobbantó tapadóakna és kilenc darab harckocsik elleni tányérakna alkotta. Mozgékonyságukat két darab Volkswagen, négy darab személygépkocsi, két Fiat és két Opel-Blitz tehergépkocsi, egy darab lövészpáncélos, egy darab szóló motorkerékpár, egy darab vontatójármű, egy darab féllánctalpas tehergépkocsi („Maultier”) és egy darab sebesültszállító gépkocsi biztosította.311 A többi zászlóalj is hasonlóütőerőt képviselt.

Hitlerjugend 815-817. o.

117A „Südwind”-hadművelet keretében 1945. február 17-én támadó német alakulatok a következő bevethető páncéloserővel rendelkeztek:

ALAKULAT	PZ. IV	PZ. V	PZ. VI	JGPZ. IV	JGPZ. V	JGPZ. 38T	STUG	ÖSSZESEN	FORRÁS
1. SS-pcho.	30 312 Ebből kilenc darab Pz.IV alvázra szerelt légvédelmi gépágyú.	26	19 313 Az 1.SS-páncélosezred II. osztályaként beosztott 501. SS-nehézpáncélos-osztály Pz. VI Tiger B nehézharckocsijai.	7	-	-	-	82	Tiemann
12. SS-pcho.	38	44	-	22 314 Ebből kilenc darab JgPz. IV vadászpáncélos a hadosztálynak alárendelt 560. nehéz páncélvadászosztály járműve.	4 315 Ezek a Jagdpanthernek (Vadászpárducnak) is nevezett vadászpáncélosok az 560. nehéz páncélvadászosztály járművei.	-	-	108	Hitlerjugend
44. „HuD” ho.	-	-	-	-	-	17 316 Ebből kilenc darab JgPz.38(t) vadászpáncélos a 1335. páncélvadász-század járműve.	-	17	KTB/HGr. Süd
46. gy.ho.	-	-	-	-	-	-	-	-	KTB/HGr. Süd
211.népi-grho.	-	-	-	-	-	9	-	9	KTB/HGr. Süd
„FHH”pc-csop.317 A csoport a 208. páncélososztály két századából, a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály Pz.VI Tiger B nehézharckocsijaiból, a 13. páncélvadászosztályból és a 13. és „Feldherrnhalle” páncéloshadosztályok lövészpáncélosaiból állt.	2 (?)	2 (?)	25	15	-	-	-	44	KTB/HGr. Süd
Összesen:	70	72	44	44	4	26	-	260 318 A hadműveletről beszámoló szovjet források kivétel nélkül – megalapozatlanul – 400 darab támadó német harckocsiról és rohamlövegről tesznek említést.

1181945. február 16-án éjjel 01.00 órakor „Südwind”-hadművelet bevezetéseként a „Feldherrnhalle” páncéloshadtest balszárnyán annak 271. népi gránátoshadosztályának egy megerősített ezredcsoportja Lévától északnyugatra támadásba lendült, hogy egy elterelő manőver keretében átkeljen a Garamon, annak keleti partján hídfőt létesítsen és innen kiindulva elérje a Léva – Alsószecse vasútvonalat. A korareggeli órákban meginduló szovjet ellentámadásokat a német csatarepülő-rácsapások hatásosan támadták és kivétel nélkül visszaverték.319

Maier 148. o.

A német támadási előkészületek igen jóütemben haladtak, s így lehetőség nyílt a tervezett időpontnál (05.00 óra) a támadást egy órával hamarabb megkezdeni. Ezzel egy órával tovább használhatták ki a sötétség jelentette nem lebecsülendő előnyt. Végül is a támadás kezdetét 04.00 órára időzítették. A Párizs-csatorna térségében tapasztalhatóáradás miatt tervbe vették a páncélozott csoportok esetleges nyugati irányú elkerülő manőverét is. Mindezekről csupán három órával a támadás előtt értesítették az OKH-t.320

Maier 148. o.

Február 13-án a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály első harckocsi-szállítmányai Komáromon keresztül megérkeztek és Perbétén ki is rakodtak. Gyülekezési körzetnek a harckocsik számára Csúz térségét jelölték ki.321 Az osztály rendelkezésére nem állt kellő mennyiségű Ssyms-vasúti kocsi, ezért a 3. század a Mórra üresen visszaérkező kocsik bevárása után, csak február 15-én tudott berakodni.

Schneider 170. o.

Február 14-én az osztály utászszakasza Kürt körzetébe érkezett, hogy kapaszkodót építsen a Tiger B-k számára, hogy fel tudjanak jutni az egyébként nehezen megközelíthető kiindulási terepszakaszukra.322

Von Diest-Koerber naplója. In: Rubbel i.m. 394. o.

Február 15-én az osztályparancsnok a századparancsnokokkal együtt a leendő bevetések színterét tanulmányozta Kürt környékén és felvette a kapcsolatot a Kürt keleti szélén északról dél felé futó főharcvonalban lévő gránátosegységek parancsnokaival.

A továbbiakban a századparancsnokok minden harckocsi-parancsnokkal egyénileg is megismertették a kérdéses arcvonalszakaszt, persze kerülve a szükségtelen feltűnést.323

A német páncélos katonák fekete egyenruhája ugyan praktikus volt, mert nem látszódtak rajta a motorolaj- és egyéb eredetű szennyeződések, de felettébb feltűnő volt, amint a katonák gyalogosan szemrevételezték az elkövetkező támadás terepét. Ebből az ellenség is levonhatta a megfelelő következtetéseket.

A terv szerint a támadást a Kürtről kelet felé vezetőúttól északra elterülő területen kellett megindítani. Itt a szovjetek a nehézkes terep miatt kevésbé számítottak ellencsapásra. Magán az úton viszont megerődített páncéltörőállásokat és aknamezőket azonosítottak. A nehézséget az okozza majd, ahogy a nehézharckocsik az ott húzódó magaslatot elérik.

Az osztály utászszakasza készített egy szilárd, Tigerek számára is járható nyomvonalat, de ennek ellenére a nehézharckocsiknak ezen sötétben felkapaszkodni nem volt veszélytelen vállalkozás.324 Az osztálynak ezen a napon 14 darab bevethető Tiger B-je volt.325

Rubbel 353. o.

Schneider 170. o.

Február 17-én hajnali 02.00 órakor az osztálynál ébresztőt rendeltek el. Az időközben 25 darab Tiger B-t számláló egység326 (minden századában hat-nyolc harckocsival, valamint két parancsnoki Tiger B-vel és lövészpáncélosokkal) hajnali 02.30-kor Fürön és Kürtön át megindult előre, a Kürttől északra elterülő szőlővidék irányába. A koromsötét éjszakában minden világítás nélkül kellett manőverezni a megindulási állások felé.

Kingtiger 41. o., Tiger 254. o. Von Diest-Koerber százados kb. 22 harckocsira emlékszik (Rubbel i.m. 395. o.), Schneider i.m. 170. oldalán ezt az adatot veszi át.

1191945. február 17-én327 (szombaton) hajnali 04.00 órakor – a mintegy kétórás tüzérségi előkészítéssel – kezdetét vette a „Südwind”-hadművelet. Az olvadás miatt erősen felázott talaj és a megáradt Párizs-csatorna jelentős akadályt jelentett a támadó német csoportosítások számára, különösen a páncélosok küszködtek a nehéz talajviszonyokkal. A mélyen tagolt, reteszállásokkal és harckocsiakadályokkal teletűzdelt állásrendszerben védekező szovjet csapatok tovább lassították a támadást.

Az aznapi időjárás: hőmérséklet plusz 5 Celsius fok, az égbolt derült. A szilár burkolatú utak járhatók, a földutak csak lánctalpas járművek számára járhatók, kerekes járművek számára csak nagy nehézségekkel. Lásd Maier 148. o.

A 04.20-kor meginduló„Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály támadásában középen a 3. század néhány harckocsija haladt328, míg balra elöl a 2., jobbra elöl pedig az 1. század páncélosai nyomultak előre. A saját tüzérség előkészítő csapásai alatt a nehézharckocsik áthaladtak a saját állásokon. Hamarosan megszólaltak a szovjet védelem tűzeszközei is. A heves gránátesőben a „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály támogató gránátosai jelentős veszteségeket szenvedtek.

A 3. század zöme nem érkezett be időben Perbétére, s így csak február 18-án csatlakozott a támadáshoz.

Hamarosan az osztály egyik harckocsija egy szovjet lövészárkon valóátkelést követően aknára futott. Az osztály utászszakasza lövészpáncélosokkal a helyszínre érkezett és átjárót nyitott az aknamezőn.

Az osztályparancsnoki („I”-es) harckocsi mellett jobbra haladó Tiger B találatot kapott és kigyulladt. A fellobbanó tüzek fényénél a német harckocsik jó célpontot nyújtottak a szovjet páncéltörő tüzéreknek.

A gránátosok felzárkózása után a támadás tovább folytatódott. Miközben a parancsnoki harckocsi egy újabb szovjet lövészárkon kelt át, oldalról tornyát szovjet páncéltörő gránát találta el. Mivel az osztályparancsnok is – mint minden harckocsi-parancsnok éjszakai menetkor kényszerűségből a jobb tájékozódás érdekében – nyitott parancsnoki kupolával haladt, egy gránátrepesztől a feje hátsó felén megsebesült. Arra még volt ereje, hogy a vezetést rádión Heerlein hadnagynak adja át, majd a sebesült osztályparancsnokot egy egészségügyi lövészpáncélos hátra szállította.

Nem sokkal ezt követően a támadó Tiger B-k egy szovjet nehéztüzér-üteget gázoltak le, illetve lőttek szét. Ezután a szovjet 120ellenállás ezen a szakaszon gyorsan összeomlott. A nap végén az osztály vezetését Wiegand százados vette át. A „112”-es harckocsi aznap két szovjet páncéltörőágyút és két tehergépkocsit lőtt ki.329

Welsch 13. o.

A „Feldherrnhalle” páncéloshadtest arcvonalán a Für és Kürt közötti terepszakaszról meginduló 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály a szovjet 6. gárda-légideszant-hadosztály igen szívós védelmébe ütközött. A „Hoch- und Deutschmeister”birodalmi gránátosezred és a 131/II. gránátoszászlóalj katonái 04.20-kor megrohamozták a szovjet állásokat és visszavetették a szemben álló erőket, de mindezt csupán súlyos veszteségek árán érhették el. Hasonlóképpen heves harcot vívott a 132. gránátosezred is, amelynek rohamozó századai a 265-ös magassági pont körüli erdős területen átmenetileg elakadtak a rájuk erős géppuska-, páncéltörőágyú- és aknavetőtüzet zúdító szovjetekkel szemben.

Miután a még ellenálló szovjet tűzfészkeket felszámolták, a 132. gránátosezred nyugat felöl megindult Magyarszőgyén, illetve Németszőgyén irányába és nehéz harcok után 13.00 óra tájban betört a helységbe. Az északi irányból támadó, az ezrednek alárendelt 44. felderítőosztály és 46. páncélvadászosztály erői tovább fokozták a szovjetekre nehezedő nyomást, s így a támadás hamarosan teret nyert és a községet a németek birtokba vették, és ezt követően szilárdan meg is tartották. Az ezred harcálláspontját a falu templomától 100 méterre nyugatra rendezték be.

A hadosztály többi része („Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátosezred II. zászlóalja, 131/II. gránátoszászlóalj) a délutáni órákban a „Feldherrnhalle”nehézpáncélos-osztály részeinek támogatásával Arad pusztától kiindulva betört a Kis-Újfalutól északnyugatra lévő erdős területre, számos hadifoglyot ejtett és több páncéltörőágyút zsákmányolt.330

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214040. felvétel, valamint Schimack, A.: Die 44. Infanterie-Division. Das Tagebuch der Hoch- und Deutschmeister. (Wien, 1969., a továbbiakban: Schimack) 334-336. o.

A támadás súlypontjában harcoló, Nagyölvedtől délkeletre összpontosuló 46. gyaloghadosztály reggel 08.00 óra tájban a Németszőgyéntől mintegy három kilométernyire délkeletre lévő terepszakaszig nyomult előre. A meglepett szovjeteket kivetette főharcvonalukból és a megerődített 190-es magassági ponton át előretörve Gyivától nyugatra elérte a Párizs-csatornát. Harcát 121eredményesen támogatták a 208. páncélososztály harckocsijai és a német légierő bevetett repülőgépei. 331

Maier 149. o., illetve KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214040. felvétel.

A 211. népi gránátoshadosztály Érsekkéty körzetéből Bart felé támadott, előrevetett részeivel elérte a Bart-tól délnyugatra lévő völgyet. Az egyre erősödő szovjet ellenállás miatt azonban a hadosztálynak csak a késő délutáni órákban sikerült délnyugatról Bart irányába támadását folytatni. Egy ezredcsoportjának előretörését a helységtől keletre a szovjetek meglepetésszerűen megindított ellentámadása felfogta és megállította. A hadosztály többi része a nap hátralévő részében délkelet felé reteszállásokat létesített.332

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214040. felvétel.

Az I. SS-páncéloshadtest erőivel felzárkózott a 46. gyaloghadosztály támadó csoportosítása mögé.

Az 1. SS-páncéloshadosztály már beérkezett erőit két harccsoportba osztva alkalmazták. A hadosztály gyalogsági csoportosítása (Infanterie-Gruppe) Max Hansen SS-Obersturmbannführer333 parancsnoksága alatt Kuraltól északra foglalta el megindulási állásait. A harccsoport az 1. és 2. SS-páncélgránátos-ezred részeiből, az 1. SS-páncélos-felderítőosztály részeiből, az 1. SS-páncélvadászosztály 1. századából (hét darab JgPz.IV vadászpáncélossal) és két 37 mm-es légvédelmi gépágyús ütegből állt.334

Hansen az 1. SS-páncélgránátos-ezred parancsnoka volt.

A németek legalább olyan gyakorisággal használták légvédelmi gépágyúikat gyalogsági és gyengén páncélozott földi célok ellen, mint repülőgépek ellen. Tűzhatásuk – főleg a szovjet gyalogsági tömegtámadások ellen – megsemmisítő volt.

Az innen délre, Farnadtól délkeletre felvonult páncéloscsoport (Panzer-Gruppe) Jochen Peiper SS-Obersturmbannführer, az 1. SS-páncélosezred parancsnokának vezetésével felkészült a 46. gyaloghadosztály sikereinek kihasználására. A harccsoportot Werner Poetschke SS-Sturmbannführer 1/I. (vegyes) SS-páncélososztálya (1. század: 12 darab Pz.V Panther; 2. század: 13 darab Pz.V Panther; 6. század: 10 darab Pz.IV; 7. század: 11 darab Pz.IV), Heinz von Westernhagen SS-Obersturmbannführer (a páncélosezred II. osztályaként beállított) 501. SS-nehézpáncélos-osztálya (1. század: hat darab Pz.VI Tiger B; 2. század: 14 darab Pz.VI Tiger B; 3. század: 14 darab Pz.VI Tiger B [ebből bevethető 19 darab nehézharckocsi]; 4. század: nyolc darab Pz.IV alvázra szerelt 20 és 37 mm-es légvédelmi gépágyú), a 2/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj Jupp Diefenthal SS-Sturmbannführer parancsnoksága alatt, valamint az 1. SS-páncélos-tüzérezred 122I. (önjáró) tüzérosztálya és az 1. SS-páncélos-utászzászlóalj 3. (páncélozott) százada alkotta.335

Tiemann 232-233. o., valamint Agte, Patrick: Jochen Peiper. Kommandeur Panzerregiment Leibstandarte: (Berg am Starnberger See, 1998., a továbbiakban: Agte 1998) 344. o.

Miután a 46. gyaloghadosztály gránátosai áttörték a szovjet védelem harcászati mélységét, Németszőgyéntől délkeletre egy megerődített szovjet páncélelhárító körletbe ütköztek és előrenyomulásuk megakadt. A korareggeli órákban megindultak a Waffen-SS harccsoportjai is.

A Peiper-páncéloscsoport, nyomában a Hansen-harccsoporttal, Seres pusztától megindulva déltájban felzárkózott a 46. gyaloghadosztály harcrendjére. A harckocsik és lövészpáncélosok – kerülve a nehéz talajú terepet – a Farnad és Németszőgyén közötti úton haladtak. A menetoszlop élén sokáig az I/1. SS-páncélosszázad Pz.V Panther nehézharckocsijai haladtak, majd a csoport jobbszárnyának biztosítását vették át. Útközben rosszul vezetett szovjet aknavetőtüzet kaptak, veszteséget nem szenvedtek. Rövid helyzetértékelés után a csoportosítás a Németszőgyén felé vezetőút bal oldalán mélyen tagozott „tompaék” támadóalakzatot vett fel (elöl a Pz.V és Pz.VI Tiger B nehézharckocsik századai, őket követték a Pz.IV-századok és a lövészpáncélosokkal felszerelt 2/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj). Németszőgyén előtt a páncéloscsoportot erős páncéltörőágyú-tűz érte.

Erre a járművek megnövelték sebességüket és kihasználva a terep nyújtotta fedezékeket egy magaslat takarásában támadáshoz rendeződtek. Készülődésüket heves aknavető- és sorozatvetőtűz zavarta. Peiper SS-Obersturmbannführer öt darab Pz.VI Tiger B-t küldött fel a magaslatra, amelyek vastag páncélzatuk által védve sorban kezdték kilőni a szovjet páncéltörőágyúkat. Miután az 1. SS-páncélgránátos-ezred részei is csatlakoztak (a Hansen-harccsoport addig a 46. gyaloghadosztály harcát támogatta), a meginduló harckocsik és lövészpáncélosok minden rendelkezésre álló tűzfegyverükből tüzelve, nyomjelzős sorozatokat eregetve átzúdultak a magaslat peremén és iszonyatos tűz alá vették a szovjet páncélelhárító körletet. Az összpontosított harckocsiágyú-, légvédelmi gépágyú- és géppuskatűz megtette hatását: a szovjetek számos nehézfegyverükkel együtt visszavonultak. Szabad volt az út a Párizs-csatorna felé. A Peiper-páncéloscsoport a 46. gyaloghadosztály részeivel közösen estefeléérte el a 123csatornát Sárkányfalvától keletre és nyugatra. Mivel a itt lévő hidakat a szovjetek rombolták, a támadóékeknek meg kellett állnia, hogy a sötétség beállta után kikényszerítsék az átkelést a túlsó partra.336

Tiemann 235-237. o., illetve KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214040. felvétel.

A 12. SS-páncéloshadosztály a délutáni órákban kezdte meg támadását. Erői az 1. SS-páncéloshadosztálytól nyugatra, illetve a 46. gyaloghadosztály mögött jobbra sorakoztak fel. A jobbszárnyon a 25. SS-páncélgránátos-ezred337, a balszárnyon a 26. SS-páncélgránátos-ezred338 támadott. Este 21.00 óráig a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj Párizs pusztától délkeletre egy kisebb hídfőt foglalt a csatorna déli partján. A felzárkozó 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj segítségével a hídfő hamarosan kibővült. Február 18-án 00.45-ig a 26/II. SS-zászlóalj már a Párizs pusztától 800 méterre délkeletre lévőútkereszteződést is elérte. A 26. SS-páncélgránátos-ezred zászlóaljai az elért terepszakaszokon átmenetileg védelemre rendezkedtek be.339

Parancsnoka Siegfried Müller SS-Obersturmbannführer volt.

Az ezredparancsnok Bernhard Krause SS-Obersturmbannführer volt.

Hitlerjugend 487. o.

Február 17-én este (kihasználva, hogy a szovjetek a Duna északi partján védelemben lévő 93. gárda-lövészhadosztályt az áttört német erők feltartóztatására ellenlökésben alkalmazták, s így a szovjet védelem ott meggyengült) a német 96. gyaloghadosztály Hupe-harccsoportja (284. gránátosezred, 287/II. gránátoszászlóalj 20 darab rohamlöveg tűztámogatásával) Tát körzetéből megkezdte átkelését a Duna északi partján fekvő Ebed körzetébe, hogy tevékenységével a támadó német csoportosításokat támogassa és megakadályozza, hogy a szovjetek Muzslára támaszkodva egy csökkentett hídfőt tartani tudjanak.340

Veress D. 204. o., illetve Maier 149. o.

A német hadsereg-közvetlen tüzérség a nap folyamán tűzcsapásokkal támadta Nánát és Kőhídgyarmatot.341 A Luftwaffe 90 darab csata- és vadászrepülőgéppel támogatta a „Feldherrnhalle” páncéloshadtest harcát, Bény térségét pedig 30 darab bombázóval támadta.342

Maier 150.

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214041. felvétel.

Este 23.00 óra körül a németek már két helyen is átkeltek a Párizs-csatornán és két kisebb hídfőt tartottak a déli parton. Köbölkúttól északkeletre olyan gázlót találtak, amelyen páncélosok is átkelhettek.343

Maier 150. o.

124Február 18-án344 a német támadás tovább folytatódott. A „Feldherrnhalle” páncéloshadtest jobbszárnyán a Staubwasser-harccsoport (945/I. és II. gránátoszászlóalj, 946/II. gránátoszászlóalj és a „Sachsen” géppuskászászlóalj) felzárkózott a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály balszárnyára, elfoglalta Óriás pusztát és tovább támadott Bátorkeszi felé.345

Az aznapi időjárás: éjszaka enyhe fagy, napközben plusz 6 Celsius fok, enyhén felhős, napos. Az útviszonyok változatlanok. Lásd Maier 150. o.

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214043. és 7 214049. felvétel.

Miután a 96. tüzérezred Für feléállást váltott, a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztálynak Kis-Újfalunál sikerült átkelnie a csatornán és a délután folyamán elfoglalta Köbölkút községet és az attól északra lévő erdős területet. Részeivel Bátorkeszitől 3,5 kilométerre északkeletre elérte a Bátorkeszi – Köbölkút útvonalat. 346

Schimack 337. o., KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214049. felvétel.

A hadosztálynak alárendelt „Feldherrnhalle”nehézpáncélos-osztály Tiger B nehézharckocsijai, miután Kis-Újfalutól északnyugatra áttörtek egy harckocsikkal megerősített szovjet páncéltörő reteszállást, a páncélosokra felkapaszkodott gránátosok támogatásával tovább támadtak a 129-es magassági ponton át (2,5 kilométerre Köbölkúttól délre) a Párkány felé vezető vasút mentén délkeleti irányban. Több esetben aknamező lassította haladásukat. A német tüzérség egyik összekötő tisztje – mint a kezelőszemélyzet hatodik tagja(!) – az egyik nehézharckocsiból vezette a tűztámogatást rádió segítségével. Sötétedés előtt a nehézpáncélos-osztály a gránátoshadosztálytól rádión parancsot kapott, hogy előrenyomulását Béla községig folytassa. Útközben többször kerültek tűzharcba halogató harcot vívó szovjet harckocsikkal és rohamlövegekkel. Éjfél körül fehér világítórakétákat láttak, amelyek a Muzsla térségéig előretört 1. SS-páncéloshadosztály Peiper-páncéloscsoportjának helyzetét jelezték.347

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214049. felvétel, illetve Számvéber Norbert: A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai 1944-1945. Szakdolgozat.(Budapest, 1999., a továbbiakban: Számvéber) 83. o.

A 46. gyaloghadosztály nehézfegyverzetének előrevonása után a délutáni órákban kelet felé támadott tovább, de igen szívósan védekező szovjet állásokba ütközött. Ennek ellenére sikerült betörnie a Libadtól északra elterülő terepszakaszra.348

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214049. felvétel.

A 211. népi gránátoshadosztály megismételt támadása sem járt eredménnyel a Bartot védő szovjet csapatokkal szemben, s 125kénytelen volt átmenni védelembe. Ezt követően több szovjet felderítő vállalkozást kellett visszavernie.349

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214049. felvétel.

Az 1. SS-páncéloshadosztály Hansen-harccsoportja az éjszaka folyamán a 46. gyaloghadosztály részeinek támogatásával Sárkányfalva két oldalán hídfőt létesített, amit a korareggeli óráktól kezdve erős szovjet ellenállás mellett déli irányú támadásával tovább szélesített. A Sárkányfalva déli részén folyó helységharcban a szovjetek négy darab T-34 harckocsit veszítettek (kettőt az 1. SS-páncélgránátos-ezred 6. századának páncélromboló osztaga lőtt ki Panzerschreck-kel). A falutól délre lévő magaslaton szovjet páncéltörőállás volt, amit déltájban az SS-páncélgránátosok az 1/1. SS-páncélvadász-század JgPz.IV vadászpáncélosainak tűztámogatásával lerohantak. Ezt követően beásták magukat és bevárták a Peiper-harccsoport páncélosait.

A páncélosok az utászok által létesített pontonhídon 12.50-től megkezdték a partváltást, majd déli irányban folytatták támadásukat. Néhány kisebb páncéltörő reteszállás tüze és a szovjet légierő csatarepülőgépeinek tömeges, de egyenlőre hatástalan támadása zavarta csupán előretörésüket. Az SS-páncélosok Béla községet balról megkerülték. Estefelé elérték a Köbölkút – Párkány útvonalat, majd a Muzslától északkeletre lévő magaslatokat. Mivel az ellenség helyzetére vonatkozó adatok igen bizonytalanok voltak, éjszakára körvédőképes („sündisznó-„) állásba húzódtak a Köbölkút, illetve Párkány felé vezető utak két oldalán.350

Tiemann 238-240. o., illetve Maier 151. o.

A 12. SS-páncéloshadosztály páncélgránátos-ezredei éppen átcsoportosítottak, amikor a hajnali órákban szovjet ellenlökés érte őket mintegy zászlóaljnyi erővel, amelyet két darab T-34 harckocsi és néhány páncéltörőágyú támogatott. A támadást a németek visszaverték. Ezt követően a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj állásba vonult az útkereszteződéstől 350 méterre délre lévő magaslaton.

A délután folyamán a 25. SS-páncélgránátos-ezred – Köbölkút bevételében támogatva a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály részeit – betört a község keleti részébe és a falutól északra lévő magaslatra. A gránátoshadosztálytól balra, a községtől északra a 26/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj351 lövészpáncélosai támadtak, amelynek részei előző este itt felderítést végeztek, s ennek során két darab lövészpáncélost 126veszítettek. A támogató tüzérség és a lövészpáncélosokra szerelt géppuskák, 20 mm-es háromcsövű gépágyúk és aknavetők összpontosított tüzében a szovjet páncéltörőágyú- és aknavetőállásokat megsemmisítették, a terepszakaszt elfoglalták. Ezalatt a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj bevette Köbölkút keleti részét, a 26/II. SS-zászlóalj pedig déli irányban tovább támadott, elfoglalta a 186-os magassági pontot, majd tovább nyomult előre a Köbölkút – Párkány vasútvonal irányába és ott biztosítóállást foglalt dél és délkelet felé.352

Parancsnoka Hermann Brandt SS-Sturmbannführer volt.

Hitlerjugend 488. o.

A nap eseményei alapján a német hadvezetés úgy látta, hogy a szovjetek a Bart – Libad – Duna északi partja vonalon egy újabb főharcvonalat akarnak kiépíteni. Német értékelés szerint a szovjet védelmi erőfeszítések központja (és egy lehetséges szovjet ellentámadás kiindulópontja) a Bény és Bart közötti terepszakasz volt, ahol a szovjet légierő légizárlatot próbált megvalósítani. Ennek tükrében a német 8. hadsereg csapatai elé a következő feladatokat állította:

– Az 1. SS-páncéloshadosztálynak a Béla és Muzsla között kialakított szovjet reteszállás mögé kellett kerülnie

– A 46. gyaloghadosztály erőinek a Párizs-csatorna két oldalán keleti irányban előretörve birtokba kellett vennie a Libadtól keletre és Kémendtől nyugatra lévő magaslatokat

– A 211. népi gránátoshadosztálynak tartania kellett magát Bart térségében, hogy a várt szovjet szárnytámadást felfoghassák és visszaverhessék.

Ez utóbbi cél érdekében a német 8. hadsereg fontolóra vette, hogy esetleg kiüríti a Lévától északnyugatra létesített német hídfőt, hogy az onnan kivont két zászlóaljjal az erősen meggyengült 211. népi gránátoshadosztályt erősítse meg. A németeket meglepte, hogy csupán egyetlen nagyobb szovjet páncélos-csoportosítást sikerült azonosítani: Nánától északra egy mintegy 30 darab harckocsiból álló egységet találtak.353 Mindezek mellett nem kevésbé volt fontos, hogy a 96. gyaloghadosztály Ebed körzetében harcolóHupe-harccsoportjával kapcsolatot létesítsenek, hiszen csak ezt követően lehetett erőket felszabadítani a Bart elleni támadáshoz, majd a továbbiakban a Garam vonaláig nyomulni.354

Maier 151. o. A Nánánál felfedezett szovjet harckocsi-csoportosítás véleményem szerint a 27. önálló gárda-harckocsidandár zöme lehetett.

Maier 152. o.

A Luftwaffe 4. légiflottája ezen a napon 140 bevetésben 127támadta a garami átkelőhelyeket és a Bénynél lévő hidat, amin a jelentések szerint találatot is elért. A szovjet csatarepülő- és vadászrepülőgép-tevékenység ellensúlyozására kevesebbet tehetett.355

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214050. felvétel.

Február 19-én356 a hídfő déli szektorában lévő szovjet csapatok helyzete katasztrofálissá vált. A korareggeli órákban a Staubwasser-harccsoport elfoglalta Bucs és Bátorkeszi községeket és megtisztította a környéket a szétugrasztott szovjet csapatok maradékaitól.357

Az aznapi időjárás: éjszaka fagy, napközben plusz 6 Celsius fok, általában derült, napos. A földutak kezdenek felszáradni. Lásd Maier 152. o.

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214056. felvétel.

A 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály Köbölkút térségéből déli irányban nyomult tovább a Dunáig, hogy a Bucs – Muzsla vonaltól délre lévő területet is megtisztítsa a szovjet csapattöredékektől. A 44. felderítőosztály a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály Pz.VI Tiger B nehézharckocsijai, valamint a 46. páncélvadászosztály és a 1335. páncélvadász-század JgPz. 38(t) vadászpáncélosai támogatásával Bátorkeszi felé nyomult, de a helység már német kézen volt.358

Schimack 337. o., illetve KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214056. felvétel.

A 46. gyaloghadosztály a korareggeli órákban egy kiválóan kivitelezett támadás során birtokba vette a Libadtól délkeletre lévő magaslatokat és ezzel rálátást teremtett a Garam folyóra. A továbbiakban a hadosztály alárendeltségében lévőSchöneich-harccsoport359 Kémendre mért csapását a szovjet védelem visszaverte. A hadosztály az alárendeltségében lévő páncéloscsoport (a 208. páncélososztály és 13. páncélvadászosztály részei) támogatásával este támadásra indult Kőhídgyarmat birtokba vételére, de itt sem járt sikerrel.360

A harccsoportot a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály és a 13. páncéloshadosztály egy-egy zászlóalja alkotta Hans Schöneich vezérkari ezredes parancsnoksága alatt.

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214056. felvétel.

Az 1. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportja a Muzslától északkeletre elfoglalt pozíciójából korareggel tovább nyomult Párkány felé, hogy elérje a Garam torkolatát. Muzsla előtt egy patak felett átívelő kőhídon szándékoztak átkelni, de az első néhány Pz.IV és Pz.V Panther harckocsi aknára futott és harcképtelenné vált. A többi harckocsi és lövészpáncélos egy kevésbé meredek mederrészen gázolt át, de néhány újabb páncélos elakadt és vontatásra szorult. Ezzel már nyolcra emelkedett a hídnál 128átmenetileg elveszített harckocsik száma. Miután az 1/9. SS-páncélos-(utász-)század katonái az aknáktól megtisztították a terepet, a kőhíd ismét használhatóvá vált.361 Nem sokkal ez után szovjet csatarepülőgépek támadtak a páncélosokra és nem csekély veszteséget okoztak (néhány páncélos megsérült, több ember megsebesült).

Der Freiwillige 1995/2. szám 20-21. o.

Időközben három szovjet harckocsit vettek észre, amint a párkányi vasút töltésének túloldalán a párkányi pályaudvar felé próbálnak visszahúzódni. A nyomukban támadó német páncéloscsoport élén az I/1. SS páncélosszázad hét darab Pz.V Panther nehézharckocsija rohamozott. A mély, felázott talajon nehézkesen mozogtak a harcjárművek. Egyszer csak a töltés fedezékéből előtörtek a szovjet harckocsik és oldalba kapták a század fedezetlen jobbszárnyát. Egy Pz.V-t azonnal kilőttek (a személyzet kimenekült). Két Pz.V Panther addigra elérte a pályaudvar területét, és egy mozdonyállás mögött fedezéket találtak. Ekkor egyiküket ( a 1/III. szakasz parancsnokának harckocsiját) ismét találat érte és kigyulladt. Az égő harckocsi fedezetében a másik megkerülte a mozdonyállást és 50 méterről oldalba lőtte a szovjet T-34-et, amely kigyulladt. A Panther második lövése letépte a harckocsi tornyát. A hamarosan beérkező Pz.VI Tiger B nehézharckocsik és a I/2. SS-páncélosszázad Pantherei újabb két T-34-et lőttek ki. A harmadik szovjet harckocsi megfordult és a vasút mögé menekült.

Mindeközben a Hansen-harccsoport egy része Béla megtisztításával volt elfoglalva, ahol az 1/6. SS-páncélgránátos-század páncélromboló osztaga egy újabb T-34-et lőtt ki.

A Peiper-páncéloscsoport tovább nyomult délkelet feléés támadása jelentős teret nyert. Kis-Muzsla puszta, Muzsla és Párkány előtt kisebb szovjet páncéltörő reteszállásokat semmisítettek meg. Közben újabb szovjet csatarepülő-támadás értea harccsoportot, amely újabb jelentős veszteségeket okozott. Ennek ellenére 13.00 óra körül az 1/I. SS-páncélososztály, élén az 1. századdal – kihasználva a Tiger B nehézharckocsik és a 12. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportjának támogatását – betört Párkány északkeleti részébe. Ezzel egy időben a Hupe-harccsoportot támogató rohamlövegek is támadásra indultak és a helység délnyugati körzetébe nyomultak be. Esztergomtól északra a 711. gyaloghadosztály egy rohamcsoportja támadott Párkány irányába és behatolt a helység belső területére. 362

Tiemann 241-243. o., illetve Agte 1998 347. o. A német csapatok a párkányi vasútállomáson 43 darab, a helység északnyugati végénél 35 darab különböző típusúés gyártmányú– de nem szovjet(!) – harckocsit zsákmányoltak. A páncélosok nagy része magyar felségjelet viselt. Erre lásd KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 213813. felvétel.

129A Párkányért folyó harcok alatt A 2/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj Jupp Diefenthal SS-Sturmbannführer vezetésével Nána elfoglalására indult és hamarosan megtisztította a szovjet csapatoktól. Harcában az I/6. SS-páncélosszázad Pz.IV harckocsijai támogatták.363

Agte 1998 347. o.

A 12. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportja (a 12/II. SS-páncélososztály és a 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj) Köbölkúttól délnyugatra állt, amikor a Köbölkút – Muzsla útvonaltól délre a szovjetek kísérletet tettek az előző nap elveszített terület visszaszerzésére. A helyi betöréseket a hadosztály két páncélgránátos-ezrede felszámolta. A páncéloscsoport 05.30-kor indult támadásra a páncélgránátos-zászlóaljak harcrendjén keresztül. Az élen a lövészpáncélos-zászlóalj haladt, a Köbölkutat és Muzslát összekötőút két oldalán. Hans Siegel SS-Hauptsturmführer páncélososztálya az aknaveszély miatt az úton követte.

A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai Muzsla irányából hamarosan páncéltörőágyú- és tüzérségi tüzet kaptak. Az élre húzódó páncélososztály a 2. század vezetésével még kivilágosodás előtt leküzdötte a szovjetek ellenállását és biztosította a községet. A környéket a járműveikről lekászálódott 26/ I. és II. SS-páncélgránátos-zászlóaljbeli katonák tisztították meg. Az utóbbi zászlóalj kapta a feladatot, hogy az Ebeden keresztül Párkány felé folytatott támadás során létesítsen kapcsolatot a Hupe-harccsoporttal. A Köbölkút – Muzsla útvonaltól északra támadó 25. SS-páncélgránátos-ezrednek jelentős szovjet ellenállást kellett letörnie, úgyhogy jól jött neki a Muzsla felől érkező saját Pz.V Panther nehézharckocsik támogatása. Ezek segítségével az ezred délig fel is tudott zárkózni a hadosztály zöméhez.

A páncéloscsoport a Párkány elleni támadáshoz átcsoportosítást hajtott végre. Közben a Muzslától Ebed felé tartó 26. SS-páncélgránátos-ezredet szovjet sorozatvetők tűzrajtaütése érte, amelynek következtében az ezred parancsnoka, Bernhard Krause SS-Obersturmbannführer halálosan megsebesült.364

Az ezred vezetését a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj parancsnoka, Kostenbader SS-Sturmbannführer vette át. Lásd Hitlerjugend 488. o.

130A páncéloscsoport támadása 12.00 óra tájban indult. A kibontakozó helységharcban a páncélososztály több T-34 és T-43365 típusú szovjet harckocsit kilőtt. A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 9. százada a harcokban két darab lövészpáncélost veszített.366

A T-43 típusú harckocsi ugyan nem volt túl elterjedt a szovjet harckocsicsapatok felszerelésében, de létezett. Létezését számos szakíróés hadtörténész tagadja. A megjelölés tulajdonképpen német találmány: azokat a parancsnoki kupolával szerelt 1943 mintájú T-34/76 harckocsikat jelölték így, amelyek tornyában már az öt fő kezelőszemélyzet három tagja (parancsnok, lövegirányzóés töltőkezelő) foglalt helyet, a korábbi T-34 változatoktól eltérően. A típus lépést jelentett a T-34/85 koncepciója felé, de azzal összekeverni tévedés.

Hitlerjugend 488. o.

Annak ellenére, hogy a bevetett német vadászrepülőgépek hat darab szovjet repülőgépet lőttek le és mindent elkövettek a szovjet légierő létszámfölénye közepette a saját csapatok védelme érdekében, a szovjetek e napon gyakorlatilag kivívták a légiuralmat. A szünet nélkül támadó csatarepülő-kötelékeik érzékeny veszteségeket okoztak az I. SS-páncéloshadtest páncélosékeinek és ellenük a földi csapatok csöves légvédelmi eszközei csekély védelmet jelentettek.367

Maier 153. o.

Azonban a megszerzett légiuralom sem tudta megmenteni a szovjet hídfő déli szektorát, amelyet a szovjet csapatok a 7. gárdahadsereg parancsnokának február 19-én este kiadott visszavonulási parancsa értelmében kiürítettek.368

Zaharov 274. o. A német a déli szektorból két hadosztály kivonását állapították meg, amelyek nehézfegyverzetük zömének hátrahagyásával, élőerőiket mentve távoztak. Lásd ehhez Maier 155. o.

Az elért eredmények fényében a német 8. hadsereg csapatai átcsoportosítását tervezte a következő napon megvalósítandó célok érdekében. Az 1. SS-páncéloshadosztálynak délről kellett Kőhídgyarmatot birtokba vennie. A 12. SS-páncéloshadosztálynak és a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztálynak kötelékeiket ki kellett vonniuk az eddigi arcvonalszakaszról és Bart térségébe kellett átcsoportosítani őket. Ezáltal a lévai hídfő megszüntetése után felszabaduló zászlóaljakat a 8. hadsereg balszárnyának megerősítésére használhatták fel. Végül elhatározás született, hogy a maradék szovjet hídfő területét február 20-án este, a sötétedés beállta után indítandó támadással teljesen fel kell számolni. Az eredeti célkitűzésben megfogalmazott feladatot, miszerint a Garamon valóátkelés után lehetőség szerint az Ipoly folyóig kell előretörni, Hitler a „Südwind”-hadművelet 131mielőbbi befejezése érdekében olyképpen változtatta meg, hogy a Garam keleti partján (az eredeti tervben is szereplő) hídfők alakítandók ki, amelyek aztán nagyobb szovjet erőket, s esetleg tartalékokat is leköthetnek.369

Maier 153. o.

Február 20-án370 a német hadosztályok átcsoportosítása vette kezdetét. A 96. gyaloghadosztály Hupe-harccsoportját – amely még ezen a napon is harcolt – végre kivonták és a Balck-seregcsoport legnagyobb megelégedésére visszatért a Dunától délre lévő anyahadosztályához. A 12. SS-páncéloshadosztály egységeit fokozatosan a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály kötelékei váltották fel és az SS-alakulatok a Bart-tól északnyugatra lévőúj gyülekezési körzetükbe indultak. Mozgásukat a szovjet csatarepülőgépek állandó támadásai lassították. Csak kisebb menetoszlopok vagy magányos járművek voltak tőlük több-kevesebb biztonságban. A kimerült csapatok végre pihenhettek egy keveset. Hamarosan lőszer-, élelem- és üzemanyag-utánpótlás is érkezett.371

Az aznapi időjárás: éjszaka fagy, napközben plusz 7 Celsius fok, enyhén felhő, napos, helyi ködképződés. A burkolatlan utak csak éjjel járhatók. Lásd Maier 153. o.

Maier 153. o., KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214061. felvétel.

Az éjjel folyamán az 1. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportjának Pz.IV harckocsikkal felszerelt 6. és 7. századai délről (a Párkány – Kémend útvonal két oladalán előretörve) és a 46. gyaloghadosztály részei nyugatról támadást intéztek Kőhídgyarmat ellen, de némi területnyereség után a reggeli órákban a szovjet védelem tüzében elakadtak csakúgy, mint a 46. gyaloghadosztály egy másik harccsoportja, amely Kémend felé támadott. Az 1. SS-páncéloshadosztály Hansen-harccsoportja felzárkózott a Kőhídgyarmat előtt elakadt páncélos részekhez és az elért terepszakaszon védelembe ment át. A Peiper-páncéloscsoport zöme közben Párkány területén a harckocsik üzemanyaggal, lőszerrel való feltöltését és a legsürgősebb technikai karbantartó munkákat végezte el.372

Tiemann 244. o., illetve Maier 153. o.

A szovjetek egész álló nap heves tüzésrégi és aknavetőtüzet lőttek a németek gyülekezési körzeteire Garam keleti partján összpontosított tüzérségi tűzeszközeikkel. A hatást a vadászvédelem alatt támadó szovjet csatarepülőgépek alacsonytámadásai fokozták.373

Maier 153. o.

132A német légierő 4. légiflottájának 150 darab repülőgépe mintegy 220 bevetésben támadta a szovjetek tüzérségi állásait, illetve a keleti parton felfedezett szovjet harckocsi-kötelékek gyülekezési körleteit. Azonban a rendkívül erős szovjet légvédelmi tűz miatt a hatás megfigyelése akadályokba ütközött.374

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214062. felvétel.

Nem csak a németek, a szovjet hadvezetés is átcsoportosításokat hajtott végre. Budapest térségéből összesen 3 600 darab gépjárműből álló szovjet menetoszlopok tartottak Balassagyarmat és Ipolyság irányába. Azok a német értékelések, amelyek a beérkező erősítésekből készülő szovjet ellentámadásra következtettek, túl pesszimistának bizonyultak. A szovjet hadvezetés, „bedőlve” egy fogságukba esett német tiszt kategorikus kijelentésének (miszerint négy-négy német páncélos- és gyaloghadosztály támadása várható a Garamon át)375, valamint az ezt alátámasztó helyzetnek a garami hídfőben, csupán a várt német támadás megállításában gondolkodott.376

Maier 154. o.

A bécsi támadó hadműveletről február 17-én kiadott direktíva értelmében a hadműveletre készülő 2. és 3. Ukrán Front a csapaterősítéseket már a direktívában kitűzött sávhatároknak és hadműveleti céloknak megfelelően helyezte el. A Garamtól kelet-délkeletre feltöltés alatt álló 6. gárda-harckocsihadsereget nem kockáztatták volna egy ellencsapás kedvéért, hiszen még elevenen élt bennük a keserű tapasztalat, mit művelt egyetlen német páncéloshadosztály jól időzített ellentámadása január 10-én. Inkább a maradék hídfő megtartása, vagy ennek kudarca esetén a Garam vonalának védelme volt a céljuk. A szovjet szakirodalom értékeléséből legalábbis ez látszik valószínűnek A német tiszt kijelentésének elfogadását az egy nappal későbbi szovjet hadifogoly-kihallgatások is megerősítették, de jellemző az is, hogy például Malahov i. m. 110. oldalán is négy(!) támadó német páncéloshadosztályt említ.

Mivel a 12. SS-páncéloshadosztály átcsoportosítása a szovjet légierő tevékenysége folytán késedelmet szenvedett, a német 8. hadsereg a február 21-ére a következő feladatokat adta csapatainak:

– Az 1. SS-páncéloshadosztálynak a 46. gyaloghadosztály harccsoportjával közösen végre el kellett foglalnia Kőhídgyarmatot

– A 12. SS-páncéloshadosztálynak a sötétedés beállta után éjszakai támadás keretében a 211. népi gránátoshadosztállyal és a 46. gyaloghadosztály részeivel közösen északnyugati és nyugati irányból indított akciókkal fel kellett számolni a szovjetek megmaradt állásait a Bart – Kémend – Bény vonalon

– A Hupe-harccsoport leváltott részeinek utolsó kontingensét is vissza kellett szállítani a Dunától délre.377

Maier 154. o.

133Február 21-én378 hajnalban az 1. SS-páncéloshadosztály (a Peiper-páncéloscsoport379 a Hansen-harccsoport páncélosokra felkapaszkodott SS-páncélgránátosaival) és a 46. gyaloghadosztály kijelölt harccsoportjai déli és nyugati irányból betörtek a megerődített, aknamezőkkel védett Kőhídgyarmatra, elérték annak déli felét és a helység központját. A községben a szovjetek harckocsikat, lángszórókat és számos páncéltörőágyút összpontosítottak a hatásos tűzrendszer kialakítása érdekében. A szívós szovjet védelem megakasztotta a támadást, s a németek védelembe mentek át. Az erős szovjet tüzérségi és aknavetőtűz, valamint a szovjet csatarepülők alacsonytámadásai következtében a németek jelentős veszteséget szenvedtek. A helységtől északnyugatra a támadás alig nyert tért.380

Az aznapi időjárás: éjszaka fagy, napközben plusz 5 Celsius fok, derült idő. Az utak állapota javul. Lásd Maier 154. o.

A páncéloscsoport páncélosainak nagy része ekkorra már – főleg technikai okokból – kiesett a további küzdelemből. Például az 1/1. SS-páncélosszázadban már csupán öt darab bevethető Pz.V Panther maradt.

Maier 154. o., Tiemann 245. o., illetve KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214066. felvétel.

A sötétség beálltával az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály erői újabb Kőhídgyarmat elleni támadásra indultak. Az ismét fellángolóéjszakai harcban 21.00 órára sikerült a helységből kiverni a szovjet csapatokat és birtokba venni a község egészét.381 A tisztogató műveletek csak ezután kezdődhettek meg.

Tiemann 246. o.

Este 22.30-kor a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály egyik gránátoszászlóalja, csatlakozva a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztályból (amelynek ekkor már csak hat darab bevethető Pz.VI Tiger B nehézharckocsija volt), néhány vadászpáncélosból és lövészpáncélosból álló páncéloscsoporthoz, a Bart-tól délre lévő szovjet állásokat támadta. A támadó páncélosoknak meggyűlt a bajuk a szovjet aknamezőkkel, védelemben lévő (parancsnoki kupolájuk alapján azonosított) szovjet T-43 harckocsikkal és rohamlövegekkel is tűzharcba keveredtek, de egy rövid és meglehetősen egyoldalú tűzváltás után – saját veszteség nélkül – kilőtték őket. Az útjukat hamarosan 25 darab páncéltörőágyút tömörítő szovjet páncélelhárító körlet zárta el, amelyet már nem tudtak áttörni és három darab Tiger B kilövése után inkább visszahúzódtak.382 A támadás célja egyrészt a Kőhídgyarmatot elfoglaló német csapatok hátának fedezése, 134másrészt a Bart-tól nyugatra gyülekező 12. SS-páncéloshadosztály (a másnap hajnali támadáshoz kijelölt) megindulási állásokba vonuló csapatainak biztosítása volt a szovjetek lekötésével.

Schimack 337. o. és Számvéber 79-80. o.

A nap során elért újabb eredmények, illetve a garami szovjet hídfő közelgő teljes felszámolása láttán egyre inkább előtérbe került a készülő nagy német offenzíva terveivel kapcsolatos egyeztetés. Mivel a 6. páncéloshadsereg törzse aggódott a Garamnál harcoló SS-páncéloshadosztályok (valószínűleg pótolhatatlan) veszteségeinek egyre intenzívebb növekedése miatt, napok óta azok mielőbbi kivonását szorgalmazta. Erre azonban a Dél Hadseregcsoport egyenlőre nem adott engedélyt, csupán a kivonás ütemtervét dolgoztatta ki, amelyet e napon a 6. páncéloshadsereg be is terjesztett.383

Maier 155. o.

A német légerő ezen a napon a harcoló csapatokat a térségben 290 bevetésben támogatta.384

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214069. felvétel.

Február 22-én385 reggeltől a szovjetek megmaradt hídfőjükben igen heves ellenállást tanúsítottak.

Az aznapi időjárás: éjszaka fagy, napközben plusz 6 Celsius fok. Napos és felhős időszakok váltakoznak, kevés csapadék. Az utak tovább száradnak. Lásd ehhez Maier 155. o.

Az 1. SS-páncéloshadosztály és a 46. gyaloghadosztály Kőhídgyarmatot megtisztító részei felszámolták a szovjet ellenállási fészkeket mind a helységben, mind pedig a Garam nyugati partján. Az 1. SS-páncéloshadosztály egy páncélozott harccsoportja (az 1/I. SS-páncélososztály és a 2/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj részei) tovább nyomulva észak felé birtokba vette a Kémend és Kőhídgyarmat közötti útelágazást a Párizs-csatorna partján.386

Tiemann 246. o.

A 46. gyaloghadosztály zöme, megerősítve a Schöneich-harccsoporttal heves harcok után elfoglalta Bibit pusztát és az onnan egy kilométerre lévőútszakaszt.387

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214074. felvétel.

A 12. SS-páncéloshadosztály előzőéjszaka nehézkesen felvonult alakulatai388 04.45-kor indították meg északi irányból támadásukat Bart ellen. A jobbszárnyon a 25., a balszárnyon a 26. 135SS-páncélgránátos-ezred támadott. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj azt a feladatot kapta, hogy az ezred zömét bal oldalról követve biztosítsa a hadosztály balszárnyát Bény felöl. A hadosztály páncéloscsoportja a 26. SS-páncélgránátos-ezred mögött állt készenlétben.

A megindulási állásokba menetelő 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj katonáiba az őket követő saját harckocsik belegéppuskáztak, mert a szovjet állásoktól néhány száz méterre manőverező páncélosok a sötétben elveszítették az összeköttetést a gyalogsággal, a hátul menetelő páncélgránátosok hátán lévő piros fényű zseblámpák fényét sem vették észre és szovjet gyalogságnak vélték őket. A felesleges veszteség öt halott és nyolc sebesült volt. Lásd ehhez Hitlerjugend 490. o.

A saját tüzérütegek, aknavetők és sorozatvetők tűztámogatása mellett a páncéloscsoport állt a támadás élére. Mielőtt az első szovjet állásokat elérték volna, a páncélosok szovjet aknamezőbe ütköztek. Több harckocsi – köztük az 12/II. SS-páncélososztály parancsnoki harckocsija is – megrongálódott: a leszakadt lánctalpakat szovjet tűzben kellett megjavítani. A páncélosok fedezékbe húzódtak és onnan ritkították a szovjet páncéltörőágyúkat. A heves szovjet tüzérségi, aknavető- és sorozatvetőtűz a páncélgránátosoknak érzékeny veszteségeket okozott.

A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 9. századának lövészpáncélosai keletről, az aknamezőkön túl támadtak. Noha balról páncéltörőágyú-tüzet kaptak, sebességüket, valamint a II. és III. szakaszuk 20 mm-es (egy-, illetve háromcsövű) gépágyúinak tűzerejét kihasználva lefogták a szovjeteket és átgázoltak páncéltörőállásaikon. A többi lövészpáncélos Bart felé támadott. Egy részük hamarosan megsüllyedt egy patakmederben, de három darab lövészpáncélos északról mégis betört a községbe. Támadásukat a saját harckocsik távolabbról tüzükkel hatásosan támogatták. A betört harcjárművek a templom érintésével a helység délkeleti szegélyéig nyomultak. A falu tele volt szovjet járművekkel. A 20 mm-es nyomjelzős repeszgránát-sorozatok hatása iszonyatos volt: a falu házainak zömét gyakorlatilag szétlőtték. A tűzhatást hamarosan korlátozta, hogy a faluban lévő T-34 és T-43 típusú szovjet harckocsik fedezékbe kényszeríttették a lövészpáncélosokat. Az egyik manőverrel próbálkozó SS-lövészpáncélost rövidesen kilőtték. A lövészek által magukra hagyott szovjet harckocsik végül Bény felé távoztak.

A jobbszárnyon küzdő 25. SS-páncélgránátos-ezred nem tudta időben elfoglalni kijelölt megindulási állásait, ezért csupán a páncélososztály és a 26/I. és III. SS-páncélgránátos-zászlóaljak támadásához csatlakozhatott. Az ezred foglalta el Bart nyugati részét.

A védők tehermentesítése céljából reggel szovjet ellenlökés indult Bény irányából a Bart felé vezetőút mentén, de a heves aknavetőtűzben védekező 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj visszaverte a támadást. A 211. népi gránátoshadosztály déli irányból 136támadta Bartot. A délelőtt folyamán a németeknek sikerült Bartot teljesen megtisztítani a szovjet csapattöredékektől. A helységet a 25. SS-páncélgránátos-ezred szállta meg. A 26. SS-páncélgránátos-ezred részeit kivonták. Bart a szovjet garami hídfő védelmének egyik legjobban megerődített pontja volt. A faluban a németek két darab bevethető T-34 harckocsit, hat darab nehéztarackot, számos páncéltörőágyút, aknavetőt és gépjárművet zsákmányoltak. A foglyok száma elérte a 80 főt, köztük egy szovjet ezredes is volt.389

Hitlerjugend 490-491. o.

Az esti órákban Bibit puszta irányában harckocsikkal támogatott szovjet ellenlökés indult, amelynek keretében a szovjetek ismét elfoglalták a pusztát.390

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214079. felvétel.

Ezzel a Garam nyugati partján még tartott szovjet hídfő gyakorlatilag a Kémend és Bény közötti partszakaszra szűkült le. Az eredményesen, de nagy veszteségek közepette harcolóés a tervezett offenzíva szempontjából elsősorban érintett SS-páncéloshadosztályok alárendeltségi viszonyai és kivonása körül a német hadvezetésben heves véleménykülönbségek körvonalazódtak.391

A Garam menti harcok során elszenvedett veszteségek miatt a két SS-páncéloshadosztály ismét jelentős feltöltésre szorult. Kérdéses volt, a tervezett offenzíváig mekkora harcértékre tudják őket feltölteni. Külön problémát jelentett, hogy a külön bevetett páncéloshadosztályokat a német 8. hadsereg parancsnoksága átmenetileg a „Feldherrnhalle” páncéloshadtestnek rendelte alá., s ezt a Waffen-SS nem nézte jó szemmel. Erről bővebben lásd Maier 155-157. o.

Február 23-án392 az idő a csapatok ismételt átcsoportosításával telt.

A aznapi időjárás: plusz 6 Celsius fok, felhős, délben felszakadozott a felhőzet. Az utak állapota nem változott. Lásd Maier 158. o.

A csapatmozdulatokat, illetve az utánpótlást szállító oszlopok mozgását a keleti partról napok óta folyamatosan lőtt szovjet tüzérségi zavarótűz hátráltatta. A kedvezőtlen látási viszonyok miatt a légi tevékenység mindkét oldalon alacsony volt, így a járműforgalom – a biztonsági térközök és kisebb járműcsoportok alkalmazása mellett – nappal is folytatódhatott. Előző este egy német csatarepülő-kötelék 85 darab repülőgéppel Kémend és Bény térségében és onnan keletre lévő tüzérségi állásokat, tábori erődítéseket és járműoszlopokat támadott. A német felderítési adatok szerint a hídfőben lévő szovjet erők a 4. gárda-gépesítetthadtest egy újabb gépesítettdandárának részeivel gyarapodtak.393

Maier 158. o.

A Kémend és Bény közötti megmaradt szovjet hídfő felszámolására a németek éjszakai támadást terveztek. Az éjszakai 137támadásnak ebben a helyzetben azért volt nagyobb esélye a siker kivívására, mert a sötétség leple alatt támadó német csoportosításokat a túlerőben lévő szovjet tüzérség csak pontatlanul vezetett tűzzel támadhatta (mivel a hatás megfigyelésére nem volt mód). Az éjjel támadó német páncélosokra394 vadászó szovjet páncéltörőés közvetlen irányzással tüzelő tábori tüzérség a sötétben szintén hátrányban volt: csupán a fegyverek torkolattüzéhez igazíthatták tüzelésüket, amely viszont nagyfokú pontatlanságot eredményezett. A szovjetek értelemszerűen csatarepülőgépeik bevetésének is csak töredékével számolhattak, nem is beszélve arról a lélektani hatásról, amelyet az éjszakában cikázó sok száz nyomjelzős géppuska- és gépágyúsorozat az állásban lévő szovjet gyalogságra nézve jelentett.

Noha több munkában felbukkant a téma, ez ideig nem került elő perdöntő bizonyíték azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi harcok alatt az SS-páncéloshadosztályok Pz.V Panther harckocsijainak egy részén lett volna infravörös éjjellátó készülék. Az eszköz egyetlen magyarországi alkalmazására utaló hiteles adat szerint 1945. március 1-én 10 darab FG 1250 típusúéjjellátó készülékkel felszerelt Pz.V Panther harckocsit szállítottak a Magyarországon harcoló 3. páncéloshadosztály 6/I. páncélososztályának. Lásd ehhez Jentz, Thomas L.: Der Panther (Wölfersheim, 1997.) 143. o.

A hídfő teljes felszámolását célzó, 24-én hajnali 02.00 órakor induló támadásban résztvevő csapatok a következő feladatokat kapták:

– Az 1. SS-páncéloshadosztály és a 44. „Hoch- und Deutschmeister”birodalmi gránátoshadosztály részei déli irányból, a 46. gyaloghadosztály részei délnyugati irányból támadják Kémendet, hogy a helységet és az attól nyugatra lévő magaslatokon létesített szovjet állásokat elfoglalják.

– A 12. SS-páncéloshadosztály a 211. népi gránátoshadosztály erőivel együttműködve nyugatról és északról támadva elfoglalják Bényt.

– A támadást hosszabb tüzérségi előkészítés nélkül kell megindítani. A tüzérség feladata a kémendi és bényi hidak állandó tűz alatt tartása és a csapatösszevonások megsemmisítése volt.395

Maier 158. o.

Február 24-én396 hajnali 02.00 órakor rövid tüzérségi tűzcsapás után megkezdődött a megmaradt szovjet hídfő teljes felszámolása.

Az aznapi időjárás: plusz 6 Celsius fok, vastag felhőtakaró, helyenként csapadék. A burkolatlan utak és a nyílt terep az ismét beálló olvadás miatt sárosak és lánctalpas járművek számára is alig járhatók.

A 46. gyaloghadosztály váltakozó hevességű harcok során elfoglalta Kémendi pusztát és tovább nyomult kelet felé.397

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214084. felvétel.

138Az 1. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportja dél felöl támadta Kémendet, mögötte haladtak a Hansen-harccsoport kötelékei, így Bernhard Siebken SS-Obersturmbannführer 2. SS-páncélgránátos-ezredének részei is. A jól kiépített szovjet árokrendszert több páncélelhárító támpont védte, az egyik közülük mintegy 37 darab nehéz páncéltörőágyút foglalt magába. A Peiper-páncélocsoport a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály egy harccsoportjának támogatásával áttörte a szovjet páncélelhárító körletet, majd elkeseredett helységharcban betört Kémend területére.

A helység elfoglalása és megtisztítása az 1. és 2. SS-páncélgránátos-ezredekre várt. Miután heves küzdelemben elfoglalták a 150-es magassági pontot, egy újabb német tüzérségi tűzcsapás után délről és nyugatról megrohamozták Kémendet. A rohamosztagok élén MP-44 típusú rohamkarabéllyal felszerelt páncélgránátos-rajok haladtak, s mögéjük zárkóztak fel századaik. Kezdetben csak puskatüzet kaptak, de ez hamarosan kiegészült heves géppuska-, aknavető-, sőt sorozatvetőtűzzel is. Házról házra folyt a hullámzó küzdelem: a német századok hol elakadtak, hol pedig újragyülekezésüket követően ismét előretörtek. Végül késő délutánra sikerült a szovjetektől teljesen megtisztítani a helységet.

A Kémendtől keletre lévő Garam-hidat a szovjetek még tartották egy darabig, majd felrobbantották és visszavonultak. A keleti parton elhelyezett szovjet tüzérség – tekintet nélkül saját visszavonuló csapatrészeire – fergeteges zárótüzet lőtt az átkelési helyekre, hogy a németek esetleges átkelését megakadályozza.398

Tiemann 248-249. o., Agte 1998 347. o., illetve KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214084. felvétel.

A 12. SS-páncéloshadosztály arcvonalszakaszán, Bény-nél a légifelderítés adatai szerint az észak-déli irányban húzódó vasúti töltés keleti oldalán a szovjetek kiválóan álcázott golyószóró- és géppuska-fészkeket, valamint páncéltörőágyú-állásokat alakítottak ki. Az árvíz ellen épült gátakat is bevonták védelmi rendszerükbe. Az Érsekkéty – Bény útvonal vasúti kereszteződése előtt aknamező húzódott.

A támadás végrehajtására a 26. SS-páncélgránátos-ezred I. és II. zászlóalja, valamint a hadosztály páncéloscsoportja készült fel. A 25. SS-páncélgránátos-ezred Bart körül biztosított. A két SS-páncélgránátos-zászlóalj Érsek-puszta két oldalán sorakozott fel (a jobbszárnyon a 26/I., a balszárnyon a 26/II.). A páncéloscsoport a pusztától 139keletre foglalta el megindulási állásait. A motor- és lánctalpzörgés elrejtésére a hadosztály tüzérsége zavarótüzet lőtt. A támadás kezdete előtt a 12. SS-páncélos-utászzászlóalj aknafelszedő csoportjai próbálták felszedni a vasúti átjáró előtt telepítet aknamezőt, de a szovjetek felfedezték őket és tűz alá vették a területet.

Az álcázás miatt a 157-es magassági ponton (Öreghegy) keresztül meginduló támadást nem vezette be tüzérségi előkészítés vagy nehézfegyvertűz. Ennek ellenére a szovjetek riadóztatták egységeiket és hamarosan zárótüzet lőttek, amelyben a 26/1. és 3. SS-páncélgránátos-századok jelentős veszteséget szenvedtek. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj erős gyalogsági tüzet kapott a balszárnya felöl és kissé megakadt a támadása. A 12/II. SS-páncélososztály eközben előre vonta erőit. Két-két harckocsi gördült előre az Érsekkétyet Bény-nyel összekötőút mentén és a reggeli szürkületben tűz alá vették a vasúti töltésen felfedezett szovjet páncéltörőágyúkat. Ezalatt a 26/2. SS-páncélgránátos-század 200 méterre megközelítette a vasúti átjárót. Kihasználva a tüzérségi támogatást és a nehéz gyalogsági fegyverek tüzét, a század átkelt a vasúti töltésen és géppisztolytűz, valamint kézigránátok alkalmazásával közelharcban felgöngyölítette a szovjetek ott megbúvóállásait.

A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj is felzárkózott, majd betört a szovjet állásokba. A harckocsik közben a szovjet páncéltörőágyúkat tizedelték és néhány T-34 típusú harckocsit is kilőttek. A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai 20 mm-es gépágyúi kiváló támogatást nyújtottak a gyalog támadó páncélgránátosoknak, s a saját manőverezésüket is megkönnyítették. A Bény birtoklásáért folyó harcok 08.30 körül csendesedtek le. A németek elfoglalták a helységet, a szovjetek pedig visszavonultak a Garam keleti partjára. Mikor a SS-páncélgránátosok megközelítették a Bény-nél lévő hidat, a szovjetek felrobbantották. Bény megtisztítása eltartott délig, majd a zászlóaljak Bény keleti szélén biztosítóállásokba húzódtak. A Bény-től 1 kilométerre délnyugatra lévő 120-as magassági pont körül ellenálló szovjeteket az észak felöl támadó német harckocsik heves harcban megsemmisítették.399

Hitlerjugend 491-492. o., illetve KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214084. felvétel.

A 211. népi gránátoshadosztály, kihasználva a 12. SS-páncéloshadosztály sikereit, délelőtt elfoglalta Leand pusztát.

A 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály arcvonala előtt a Garam keleti partján erődítési munkálatokat 140figyeltek meg. A hadosztály egy erős rohamcsoportosítása a Kémendtől két kilométerre délkeletre lévő hidat zárta le. A hadosztály a továbbiakban elfoglalta a Kőhídgyarmattól két kilométerre északnyugatra lévőútelágazást és magaslatot, majd Kémend felé nyomult előre. A szovjetek egész nap erős tüzérségi zavarótüzet lőttek a keleti partról, főleg Kémend és Bény körzetére.400

KTB/HGr. Süd 631. tekercs 7 214084. felvétel.

Ezzel a garami szovjet hídfő felszámolására indított német „Südwind”-hadművelet befejeződött. A Dél Hadseregcsoport a német 8. hadseregtől 17.20-kor kapott jelentést a hídfő teljes felszámolásáról, s ezt a hadseregcsoport 17.45-kor tudatta az OKH-val is.401

Maier 159. o.

A szovjetek német adatok alapján 1945. február 17-től 22-ig a következő főbb veszteségeket szenvedték:

Veszteség402 KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214078. felvétel. A táblázat zömében 1945. február 22-én összesített adatokat tartalmaz. Valószínűleg a hadművelet végére a szovjet hadifoglyok száma elérte a 700 főt, a halottaké meghaladta a 4 000 főt, 334 darab (mindenféle) löveget veszítettek és mintegy 90 darab szovjet harckocsit és rohamlöveget lőttek ki a németek. Vö. Maier 160. o. A szovjetek teljes veszteségéből az 1/I. SS-páncélososztály a következő mennyiséget semmisítette meg, vagy zsákmányolta: 25 darab T-34 harckocsit kilőtt, 18 darab tüzérségi löveget,164 darab páncéltörőágyút megsemmisített, illetve zsákmányolt; 8 darab páncéltörő puskát, 55 darab tehergépkocsit és 32 darab országos járművet megsemmisített, 30 darab (magyar, olasz, angol és német) harckocsit zsákmányolt. Bizonyítottan harcban megölt 280 szovjet katonát. Lásd ehhez Agte 1998 348. o.	Balck-seregcsoport403 A 96. és 711. gyaloghadosztályok itt bevetett részei által okozott veszteségek.	Német 8. hadsereg	Összesen
Hadifogoly	92	445	537
Átszökött	-	2	2
Megszámlált halott	621	1448	2069
Becsült halott	200	650	850
Halottak összesen	821	2098	2919
Kilőtt páncélos404 A dokumentumban a „vernichtet” (megsemmisített) szó szerepel.	6	65	71 405 Ebben a számban a csak a kilőtt szovjet harckocsik foglaltatnak benne, hiszen egyedül Párkánynál 78 darab szovjet szempontból „idegen” harckocsit szereztek vissza a német csapatok.
Páncélozott felderítő jármű	5	2	7
Páncéltörőágyú	?	289* Az összesen kilőtt, illetve zsákmányolt lövegek számából levontam a tüzérségi lövegek számát.	289
Sorozatvető	-	4	4
Tüzérségi löveg	2	43	45
Légvédelmi ágyú	-	12	12
Aknavető	6	33	39
Géppuska	8	107	115
Repülőgép	1	2	3

A hídfő felszámolásáért harcoló német csapatok is igen jelentős, a későbbiekben csak a legnagyobb nehézségek árán pótolható veszteségeket szenvedtek. Különösen a bevethető páncélosok terén mutatkozott igen nagy eltérés a február 17-i állapotokhoz képest, de az egyéb fegyverzetben beálló veszteség sem volt elhanyagolható.406

Az I. SS-páncéloshadtest két páncéloshadosztálya (a páncélozott haditechnikát leszámítva) átmenetileg elveszített 825 darab Kar98k karabélyt, 50 darab Gew43 puskát, 4 darab távcsöves Kar98k mesterlövész fegyvert, 388 darab 9 mm-es pisztolyt, 85 darab MP38/40 géppisztolyt, 135 darab MP44 rohamkarabélyt, 47 darab puskagránát-kilövő toldatot, 136 darab MG34/42 könnyűgéppuskát, 4 darab MG42 nehézgéppuskát, 12 darab harckocsi-géppuskát, 4 darab MG81 kétcsövű gépágyút, 1 darab MG151/15 háromcsövű gépágyút, 3 darab MG151/20 háromcsövű gépágyút, 2 darab 20 mm-es Flak38 légvédelmi gépágyút, 2 darab 37 mm-es Flak37 légvédelmi gépágyút, 1 darab 88 mm-es Flak37 légvédelmi ágyút, 2 darab 81 mm-es GrW34 aknavetőt, 1 darab 120 mm-es GrW42 aknavetőt és 1 darab 75 mm-es nehéz páncéltörőágyút. A harckocsik fegyverzetéből tönkrement 1 darab 75 mm-es KwK40 (Pz.IV) harckocsiágyú, 4 darab 75 mm-es Kwk42 (Pz.V) harckocsiágyúés 3 darab 88 mm-es KwK43 (Pz.VI Tiger B) harckocsiágyú. Lásd KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214495-7 214496. felvétel.

141A Garam nyugati partján harcoló német csapatok február 24-i állapotát a következő táblázat mutatja:

1945. február 24.	Gyalogság harci létszáma	Nehéz páncéltörőágyúk száma	Harcérték407 II.: támadásra korlátozottan alkalmas; III.: védelemre korlátozás nélkül alkalmas; IV.: védelemre korlátozottan alkalmas.
44. „HuD” ho.	1 700 fő	20 db	II.
46. gyho.	1 100 fő német 1 200 fő magyar	20 db	III.
211. n.grho.	1 100 fő	8 db	IV.
1. SS-pcho.	1 700 fő	10 db	II.
12. SS-pcho.	1 800 fő	12 db	II.

A német csapatok embervesztesége is jelentős volt. Ez egyrészt abból adódott, hogy a szovjetek jól szervezett tűzrendszerrel védett peremvonalába nem a német páncélosok, hanem a gránátosok és páncélgránátosok törtek be elsőként, utat nyitva a páncéloscsoportoknak. Másrészt a hadművelet egész időtartama alatt jellemző helységharcok is számos áldozatot szedtek mindkét oldalról. A német csapatok élőerő-veszteségét a következő táblázat mutatja:

Veszteség	Halottak	Sebesültek	Eltűntek	Összesen
I. SS-pchdt.	413 fő	1 923 fő	653(!) fő	2 989 fő
44. „HuD” ho.	128 fő	739 fő	21 fő	888 fő
46. gyho.	288 fő	1 178 fő	127 fő	1 593 fő
211. n.grho.	140 fő	761 fő	100 fő	1 001 fő
Összesen	969 fő	4 601 fő	901 fő	6 471 fő

142A német csapatok páncélosok terén elszenvedett veszteségei látszólag csaknem a szovjet veszteségek kétszerese, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a német páncélosok döntő többsége (mintegy 90 %-a) aknarobbanás, különböző fegyverek találatai, műszaki okok és talajba süllyedés miatt csak átmenetileg esett ki a harcokból (maximum három hétre)408. Ezzel szemben a szovjet páncélosok már a tűzharc során megsemmisültek, vagy sérülten a németek által megszállt terepen maradtak és a német utászok robbantották fel őket. A zsákmány szovjet gyártmányú harckocsiknak is ez lett a sorsa, vagy „besorozták”őket német páncélvadász alakulatokhoz, illetve mint célanyag fejezték be földi pályafutásukat valamelyik arcvonal mögötti német páncélromboló tanfolyam gyakorlóterén.

Az idő a németek ellen dolgozott. A „Frühlingserwachen”-hadművelet március 6-i kezdetéig már nem volt három hét…

Az 1945. február 24-i német páncélos-helyzetképet és a 17-től 24-ig bezárólag elszenvedett páncélosjármű-veszteségeket az alábbi táblázat mutatja:409

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 213824. és 7 213825. felvétel.

	Pz.IV	Pz.V	Pz.VI	JgPz.IV	JgPz.V	JgPz.38t	Összesen
1. SS-pcho-nál 02. 24-én	11 db	2 db	2 db	17 db	-	-	32 db
Vesztesége	- 10 db	- 23 db	- 17 db	(+ 10 db)	-	-	- 50 db
12. SS-pcho-nál 02. 24-én	19 db	7 db	-	27 db	8 db	-	61 db
Vesztesége	- 19 db	- 37 db	-	(+ 5 db)	(+ 4 db)		- 56 db 410 Az I. SS-páncéloshadtest teljesen csak két-két darab Pz.IV-t és Pz.V Panther-t veszített el, valamint öt darab lövészpáncélost. További egy darab Pz.IV-t, öt darab Pz.V Panther-t és két darab Pz.VI Tiger B-t gyári nagyjavításra Németországba kellett szállítani. Lásd KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214495. felvétel.
44. „HuD” ho-nál 02. 24-én	-	-	-	-	-	12 db	12 db
Vesztesége	-	-	-	-	-	- 5 db	- 5 db
„FHH”-pccsop-nál 02. 24-én	2 db	2 db	5 db	5 db	-	-	14 db
Vesztesége	-	-	- 20 db	- 10 db	-	-	- 30 db
211. n.grho-nál 02. 24-én	-	-	-	-	-	4 db	4 db
Vesztesége	-	-	-	-	-	- 5 db	- 5 db
Bevethetőösszesen	32 db	11 db	7 db	49 db	8 db	16 db	123 db
Veszteség összesen	- 29 db	- 61 db	- 37 db	- 10 db	-	- 10 db	- 147 db

143A veszteségek ellenére a német páncéloscsapatok örömmel tapasztalhatták, hogy a magyarországi hadszíntéren a szovjet légerő– jórészt meddő– légi fölénye ellenére a háború hatodik évében is „saját tempójukban” harcolhatnak. A szövetségesek ellen Normanndiában, majd az Ardennekben harcoló SS-páncéloshadosztályoknak itt kevésbé kellett tartani az ellenséges vadászbombázók és csatarepülőgépek alacsonytámadásaitól és újra elegendő teret kaptak harcászati szinten jól bevált harci alakzataik, harceljárásaik és páncélos technikájuk tűzfölényének 144kamatoztatására. A szovjetek hatalmas tüzérségi és páncélelhárító tűzfölényét éjszakai támadásokkal hatásosan tudták mérsékelni.

A lezajlott hadművelet mérlege nem egyértelmű. Noha minden kétséget kizáróan stabilizálta a német 8. hadsereg déli szárnyát és gyakorlatilag megfosztotta a szovjet hadvezetést a Pozsony – Bécs irányban tervezett hadászati támadó hadművelet egyik legfontosabb megindulási terepszakaszától (nem is beszélve a nem elhanyagolható okozott veszteségekről), a kiterjedt konspirációs eszközökkel a magyarországi hadszíntérre „átcsempészett” 6. páncéloshadsereg későbbi meglepetésszerű alkalmazása áldozatul esett a csupán korlátozott célokért megindított hadműveletnek. Ezen felül a bevetett német csapatok – így az SS-páncéloshadosztályok is – maradéktalanul többé sohasem pótolható veszteségeket szenvedtek. A tervezett német tavaszi offenzíva egyik súlyponti csoportosítása, az I. SS-páncéloshadtest 1945. januári feltöltése és újrafelszerelése kárba veszett: a csapatok kezdhettek mindent elölről.

Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy véleményünk szerint a „Frühlingserwachen”-hadművelet és az azt követő német harctevékenység a garami szovjet hídfő felszámolása nélkül sokkal gyorsabban és súlyosabb veszteségekkel omlott volna össze (talán meg sem indul), hiszen ebben az esetben a szovjetek a meglehetősen legyengült német 8. hadseregen átgázolva minden bizonnyal újra oldalba támadták volna a Dunától délre csoportosuló német erőket (mint ahogy ezt már január elején megpróbálták) és ebben az esetben a német 6. páncéloshadsereg maradványai aligha kerülhették volna el a bekerítést.

A garami szovjet hídfő felszámolására indított – igaz korlátozott célú– „Südwind”-hadművelet volt a Waffen-SS utolsó, tervek szerint végrehajtott, győztes hadművelete a második világháború folyamán. S ha jobban belegondolunk, talán az egész német hadseregé is…

Február 24-e után a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztályt Csúz körzetébe vezényelték, ahol az átmenetileg nyugodt időszakot műszaki karbantartó munkákra használta fel.

Március 1-én az osztálynál ismét 11 darab Tiger B állt bevetésre készen.411

Schneider 171. o.

Március 6-án az osztálynál szigorították az üzemanyag-gazdálkodást, mivel ebből utánpótlásra egyhamar nem 144számíthattak. Délben értesültek arról, hogy az osztálynak másnap Verebélyre kell települnie.

Március 7-én az egység Érsekújváron át Verebélyre vonult, ahol a 4. páncélosezred alárendeltségébe lépett.412

A páncélosezred maradványai a 13. „Feldherrnhalle” páncélososztály maradványaiból szervezett, 1945. február 20-tól létező„Feldherrnhalle 2” páncéloshadosztályba soroltak be, melynek parancsnoka a háború végéig Dr. Franz Bke ezredes (áprilistól vezérőrnagy) volt. Ettől kezdve „Feldherrnhalle 2” vegyes páncélosezrednek (gemischtes Panzer-Regiment Feldherrnhalle 2) nevezték és az egykori 4. páncélosezred II. osztályából, valamint a korábbi 93. páncélgránátos-ezred II. (lövészpáncélosokkal felszerelt) zászlóaljából állt. Lásd Sánchez 158. o.

Március 8-án és 9-én folyamatosan érkeztek be az osztály járművei Verebélyre.413

Welsch 13. o.

Március 10-én az osztály 15 bevethető Tiger B-vel hadtesttartalékként állt készenlétben.

Március 11-én 5 darab gyári új Tiger B érkezett az alakulathoz.414

Schneider 171. o., Kingtiger 41.o.

Március 15-én 19 darab bevethetőés 7 darab rövid idő alatt javítható nehézharckocsi állt az egység rendelkezésére.415 Hét légvédelmi páncélosából két darab volt bevethetőállapotban.416

Schneider 171. o., Kingtiger 41. o.

Panzertruppe 247. o.

Időközben az osztályt az 1945. mintájúún. „kötetlen szervezet” jegyében átszervezték. A létszám és a gépjárművek vonatkozásában a kellálladékot is csökkentették, a harckocsik esetében viszont meghagyták a korábbi rendszeresített darabszámot, de mivel a hiányt többé pótolni nem tudták, bevezették az ún. szükség kellálladékot (Notsoll) 31 darab Tiger B-vel.

Március 18-án a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály továbbra is Verebélyen állomásozott. Állományába 170 főnyi létszám mellett 15 darab bevethető Tiger B, 3 darab 37 mm-es légvédelmi gépágyúval felszerelt légvédelmi páncélos („Möbelwagen”), 2 darab 20 mm-es önjáró légvédelmi gépágyúés 6 darab lövészpáncélos tartozott.417

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214939. felvétel.

Március 20-án a Verebély körzetében állomásozó nehézpáncélos-osztályból és a 13. páncélvadász-osztályból418 álló„Feldherrnhalle” páncéloscsoporthoz a „Feldherrnhalle 2” páncéloshadosztályból egy lövészpáncélos-századot vezényeltek, hogy a kezelők a páncélos részekhez csatolva tegyenek szert 146gyorsított kiképzésre a harckocsikkal való együttműködés terén.419

A páncélvadász-osztály a „Feldherrnhalle 2” páncéloshadosztály újjászervezés alatt álló alakulata volt.

KTB/HGr. Süd 630. tekercs 7 214987. felvétel.

Március 25-én a már két napja várt szovjet nyugati irányú támadás kezdetét vette. A Garam folyó jobb partjának egész hosszában ismét szovjet hídfők alakultak ki.

Az osztály Töhöl felé vonult, majd ellenlökést hajtott végre a szovjetek kezébe került Nagykálna irányába. A minden támogatás nélkül támadó harckocsik egész éjszaka próbáltak betörni a helységbe, de az akció nem sikerült. Tőlük jobbra is , balra is szovjet ékek nyomultak nyugat felé.

Március 26-án az egységet Töhölre rendelték vissza, ahol elkeseredett elhárító harcok folytak. Miközben a Tiger B-k újabb ellenlökésre indultak, a környékről lassan minden német alakulat visszavonult, hiszen a szovjetek már Verebély vonaláig törtek előre. Heves szovjet tüzérségi és aknavetőtűz közepette a harckocsik minden gyanús mozgásra tüzeltek. A sötétedés után is folytatódó tűzharcban a „112”-es harckocsi egy szovjet páncéltörőágyút kilőtt.420

Welsch 13. o.

Március 27-én hajnalban az osztályt Töhölről Verebélyre rendelték vissza, hogy ott újabb ellenlökésekre készüljön fel.

A harckocsik egy része Verebély keleti szélén védelemre rendezkedett be, míg egy másik csoportjuk az osztályparancsnok vezetésével a Nyitra folyó felé Kalász irányában biztosította a egység visszavonulásának lehetséges irányait, fenntartva a kapcsolatot a mögöttes területen működő műhellyel is.

A Tiger B-k egész nap tartották Verebély keleti szélét. Éjjel von Diest-Koerber százados az osztály törzsével, a harckocsik egy részével és az ellátó részekkel minden felsőbb parancs nélkül Kalász felé vonult vissza, ahol sündisznóállásban biztosították magukat.

Este a Verebélyen maradt osztagot heves szovjet tüzérségi tűz érte, amelyben Fürlinger hadnagy egy ház fedezékéből óvatlanul kilépve életét vesztette.421 Ezt követően a különítmény az osztályparancsnok utasítására Kalász irányába vonult vissza.422

A hadnagy már korábban átvette az 1. század vezetését, amikor a század korábbi parancsnokát, Oemler főhadnagyot az 509. nehézpáncélos-osztályhoz vezényelték.

Welsch 13. o., valamint von Diest-Koerber naplója. In: Rubbel i.m. 397. o.

Március 28-án a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály Nyitra körzetébe települt, miközben átlépte Magyarország 1938-as első bécsi döntés után kijelölt határait. Ezzel az egység 166 napon át magyar területen vívott harccselekményeit befejezte.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem