OTT NEM TALÁLTAK SEMMILYEN LEZUHANT REPÜLŐGÉPET…
OTT NEM TALÁLTAK SEMMILYEN LEZUHANT REPÜLŐGÉPET…
Faludi Károly is részt vett a légi harcban: „Győrnél déli irányba fordultunk és megláttuk a gyülekező Lightningeket. Előttünk voltak, alacsonyabban, ideális helyzetben egy meglepetésszerű támadáshoz. Amire tűzmegnyitási távolságra értünk, valahogyan megfiadzottak, többen lettek. A megkezdett támadást be kellett fejezni. Lőtte mindenki az eléje került gépet, aztán kiemelkedtünk, kezdtünk felzárkózni, amikor a vezérgépem – Heppes őrnagy – mögé felülről egy Lightning helyezkedett, éppen elém. Néhány rövid sorozatot lőttem rá, hogy elzavarjam, és már rántottam is ki a gépem, mert mellettem is megjelentek a nyomjelző sorozatot. Újból felzárkóztam, ekkor egy újabb sorozat zúdult rám, vágodtam ki jobbra, és hátranézve egy Lightninget láttam visszafordulóban. Hátára fordítottam a „Miskát”, (Me–109-est – R. L.) nézegettem, vannak-e még alattam. Ott nem volt egy sem, de előttem és alacsonyabban megláttam egy Lightninget, egyedül volt.
Magassági fölényemet kihasználva, zuhanással közelítettem meg, a hasa alá lopakodtam, majd mögéje helyezkedtem. (…) Minden mozdulatát követtem, így nem vett észre, egyébként sem engem figyelt, hanem azt a három magyar vadászgépet (Heppes, Irányi, és Nagy József szakaszvezető becenevén „Juju”-t), akik néhány száz méterre velünk párhuzamosan repültek és nézték, sikerül-e a támadásom.
A bal motor és a kabin közé célozva, a szárnya alatt kezdtem a tüzelést és a szárnya felett fejeztem be, végighúzva a sorozatom alulról fölfelé. Élesen jobbra fordult, zuhanásba ment át, közben a pilóta kiugrott, és a gép a földbe csapódott.
Egy félkört írtam le a nyitott ernyő körül, és a többiek után, Veszprém felé vettem az irányt.
Ezt a légi győzelmet a légierő parancsba tévedésből nem nekem, hanem Tóth Lajos hadnagynak igazolták.
Az történt, hogy Tóth hadnagy fordulóharcot kezdett a P–38 gépekkel és lelőtték, ejtőernyővel kiugrott, nem messze attól a helytől, ahol az általam lelőtt P–38 lezuhant. Azt hitte, ő lőtte le, és pontosan jelentette a lezuhanás helyét. Mi pedig rossz helyzetjelentést adtunk a lezuhant Lightningről, ott nem találtak semmit. Néhány hónappal később megjelent valamilyen parancs, amely részemre egy P–38 lelévösét igazolta Pápa nyugat helyszínnel, ott ahol július 7-én nem találtak semmit. Hát másodszorra sem találtak. Aztán a háború végefelé ismételten találtak nekem egy P–38-ast, de azt már Mórnál. Így lett az egy P–38-ból három július 7-i dátummal. Nekem kettőt is igazoltak, holott csak egy volt, Tóth Druminak nem törölték azt az eredményét, így – tudomásom szerint – mint nem létező légi 274győzelem szaporítja a magyar vadászok által nyilvántartott, de le nem lőtt ellenséges repülőgépek számát.
Az igazság az, hogy július 7-én csak egy P–38-as zuhant le Magyarországon, Tétnél: Charles C. Walker hadnagy, a harmadik bevetésén.
A sors véletlen játéka, hogy április 13-án Ferihegy felett a 82. FG 95. századából Osborne hadnagy meglepett és lelőtte gépemet, ejtőernyővel kellett menekülnöm. C. C. Walker hadnagy ugyanennek az alakulatnak, ugyanabban a századában repült, lelőttem gépét és ejtőernyővel kellett menekülnie. A háború után mindkettőt felkerestem. Osborne örült nekem, Walker nem.”
A 82. FG. 37 Lightningje 13 óra 10 perc középidővel vincenzói támaszpontján leszállt. Légi harcban két gépük megsérült, egy eltűnt. Caroll hadnagy gépének jobb és bal szárnyát géppuskasorozatok rongálták meg. Henry hadnagy gépének bal futóműgondoláját rongálta meg egy gépágyúlövedék, minden valószínűség szerint Tóth hadnagy fegyvereiből. Ugyanekkor a 82. FG pilótái öt Me–109 lelövését jelentették Győr közelében és attól délre: Belton főhadnagy, Adelson, Caroll, Hardin és Joley hadnagyok egy-egy légi győzelmet igényeltek.
A visszaemlékezésekből, a magyar és az amerikai levéltári adatokból egyértelműen bizonyítható, hogy a Lightninget Faludi Károly lőtte le, a tévedést a pontatlan helyzetjelentés okozta.
Tóth Lajos százados – a háború után – nagy lelkesedéssel kezdett több legendás vadászrepülő-társával együtt az új magyar légierő megszervezéséhez. 1951-ben koncepciós per áldozata lett: hazug, kitalált vádak alapján halálra ítélték, és 29 éves korában kivégezték.
Légi győzelmeinek száma a ,,nem egészen hibátlan” nyilvántartásokban, listákon, parancsokban lehet eggyel vagy kettővel több, mint amennyi valóságban volt, de ez semmit sem változtat Tóth Lajos százados rövid, de legendába illő életén és mártíromságán.
