Az 52. Fighter Group 1944. július 2-i tevékenysége
270Az 52. Fighter Group 1944. július 2-i tevékenysége
1944. július 2-án az 52. FG feladata a csepeli Shell olajfinomítót és a közelében lévő vasútvonalat, vasútállomást támadó 304. bombázówing négy Liberator-kötelékének közvetlen biztosítása volt.
Az 52. FG-t ezen a bevetésen Houston őrnagy vezette.
07 óra 40 perckor 54 db Mustang indult bevetésre a dél-olaszországi Madna repülőtérről. Röviddel a felszállás után két vadászrepülőgép műszaki hiba miatt, egy pedig mint felesleges tartalék visszafordult és támaszpontján leszállt. Így 51 db Mustang indult bevetésre, és csatlakozott a 304. bombázówinghez a kijelölt légtérben. A Liberator-kötelék nagy távközöket tartva repült, ezzel a bombázówing oltalmazásában szinte megoldhatatlan feladat elé állította Houston őrnagy 51 db vadászgépét. Az őrnagy a három századát a hosszan elnyúlt bombázókötelék mentén úgy helyezte el, hogy a századokat rajoszlopba rendelte. Ezzel a harcrenddel – csupán rajerővel ugyan – de biztosította a bombázók hézagmentes védelmét.
A Mustangok Cegléd és a Gyömrő közötti légtérben leváltak a bombázókról, s a Csepel-sziget déli részén át igyekeztek Érd–Tárnok légterébe, hogy bevárják a célpont fölül kirepülő bombázókat, és újra átvegyék közvetlen oltalmazásukat. Félúton voltak amikor egy bombázókötelék vadásztámadás miatt segítséget kért. Houston őrnagy kötelékéből többen visszafordultak, abban a hitben, hogy leválásuk után a gondjaikra bízott egyik bombázókötelék került veszélybe. A segítséget az 55. bombázówingből kérték, közben más kísérővadászok távozásra kényszerítették a támadókat. Az 52. FG Mustangjai visszafordultak, és igyekeztek a védelem nélkül hagyott 304. winghez, de elkéstek. A célpont fölül kirepülő bombázók utolsó kötelékét – a 456. Bomber Groupot – meglepetésszerű, merész vadásztámadás érte. Az első támadásnál – Budapest és a Velencei-tó között – hat Liberatort lőttek ki a kötelékből. Ezt a tragikus eseményt a keleti irányból teljes sebességgel közeledő Mustangok mintegy öt kilométerről nézhették végig. Úgy látták, hogy az első támadást 15 db Messerschmitt Me–109-es hajtotta végre (18 db magyar Me–109 volt – R. L.), mögöttük öt Fw–190 és egy Me–109-es kötelék közelített. Az elsőnek támadó Me–109-eseknek a támadás megismétlésére a Mustangok beavatkozása miatt nem volt lehetősége, sűrűn váltott fordulókkal igyekeztek földközelbe, hogy elkerüljék a felesleges vadászharcot. A Fw–190-esek a tűz megnyitás előtt kiváltak a támadásból, az egyik Fw szárnyai alatt levegő-levegő rakéták voltak, ezeket a légi harc előtt leoldotta. Újabb amerikai és német vadászgépek érkeztek a légtérbe, visszatért néhány magyar vadászgép is, kisebb magasságban egy magányos Me–110-es igyekezet nyugati irányba. A budapesti célpontok fölül kirepülő bombázók is ezen a légtéren haladtak keresztül. A B–17-esek – a bevetés tervének megfelelően – Budapestet északról megkerülve, Esztergom érintésével Almásfüzitő, majd Győr irányába repültek.
Kegyetlen és elkeseredett légi harc alakult ki a fővárostól nyugatra, délnyugatra, a Velencei-tó és a Duna közötti légterekben. A légi harcban részt vett az amerikai 8. légi hadsereg (néhány napig Dél-Olaszországban állomásozó, inváziós jelzésű – „zebracsíkos”) Mustang-köteléke is. A harc hevességét ejtőernyők tucatjai jelezték: égő, ronccsá lőtt gépeikből ejtőernyővel menekülő magyar, német és amerikai repülők.
10 óra 30 perc és 10 óra 45 perc között három nemzet vadász-, romboló és bombázó repülőgépei zuhantak a földre Budapesttől alig 30–40 kilométerre. Ugyancsak repülőgépek csapódtak be Magyarország déli határainál, Jugoszlávia területén és az Adriai-tengerbe is.
Lawler hadnagy a bombázókról leváló, és a földközelbe igyekvő Me–109-eseket vette üldözőbe, nehézgéppuska-sorozatai futottak végig a Messerschmitt törzsén, zuhanásba ment át, vastag sugárban ömlött belőle a hűtőfolyadék. A hadnagy egy másik Me–109-esre fordult, néhány rövid sorozattal felgyújtotta, s az füstöt húzva maga után zuhant a mélybe…
Bryan hadnagy – miután a második Me–109-est lelőtte – nem vette észre a mögéje „beült” ellenséges vadászgépet. Gépébe 30 milliméteres gépágyúlövedék csapódott, megrongálta a rádiót, az oxigénberendezést, de megsérült a Mustang hűtőfolyadék-csővezetéke is. Élesen kifordult támadója elől, földközelbe ereszkedett, és déli irányba fordult „sánta” Mustangjával. Ekkor vette észre, hogy jobbról és balról egy-egy bajtársa kíséri. Kilőtték mögüle üldözőjét, látták, hogy az ő gépe megsérült, ezért oltalmukba vették. A hűtőfolyadék vékony sugárban úszott a vadászgép után az Adriai-tengerig, ott a motor leállt. A hadnagy ejtőernyővel menekült a Vis-sziget közelében tengerbe zuhanó gépéből. Két kísérője riasztotta a tengeri kutató-mentő 271szolgálat hajóját. Az egyik Mustang a gumicsónak felett körözött, míg a másik rárepülésekkel mutatta az irányt a mentőhajónak. Rövidesen két Spitfire vette át a mentés irányítását, és Bryan hadnagy sértetlenül tért vissza alakulatához.
12 óra 30 perckor az 52. FG 50 db P–51 Mustang vadászrepülőgépe visszatért támaszpontjára.
Veszteségük egy vadászgép volt – Bryan hadnagy Mustangja.
Az 52. FG 1944. július 2-i bevetésében részt vett vadászrepülőinek jelentett légi győzelmei:
Megsemmisített
|
Megrongált
| |
Lawler hdgy.
|
2 db Me–109
|
1 db Me–109
|
Bryan hdgy.
|
2 db Me–109
|
–
|
Lampe hdgy. és Riddle hdgy. közösen
|
1 db Me–109
|
–
|
Zelinski hdgy.
|
1 db Me–109
|
–
|
Cornis hdgy.
|
1 db Me–109
|
–
|
Watson őrgy.
|
1 db Fw–190
|
–
|
Covan hdgy.
|
1 db Fw–190
|
–
|
D. Franklin hdgy.
|
1 db Fw–190
|
–
|
McCharthy
|
1 db Fw–190
|
–
|
