Köszönetnyilvánítás
7Köszönetnyilvánítás
A formai megkötések égbekiáltó igazságtalansága, hogy e könyv borítóján csupán egy név szerepel. Ugyanis valóban lelkiismeretes kutatómunkát egyetlen ember önerőből csak a legritkább esetben végezhet el.
Hiszen mihez kezdtem volna, ha a Hadtörténelmi Levéltárban dolgozó kollégáim és dr. Szijj Jolán igazgató asszony nem támogatnak mindenben? Hogyan egészíthettem volna ki az anyagot német levéltári adatokkal, ha dr. Manfred Kehrig ezredes úr, a freiburgi Bundesarchiv-Militrarchiv igazgatója kiváló házigazdaként nem lát vendégül és nem biztosít számomra tökéletes munkakörülményeket? Meddig tartott volna a könyvészeti források összegyűjtése Szabó Nándor úr hihetetlen olvasottsága alapján adott tanácsai nélkül? Milyen hosszú ideig tartott volna az orosz nyelvű források feldolgozása Kovács Zoltán András úr és dr. Báthy Sándor ezredes úr pótolhatatlan segítsége nélkül? Mivel helyettesíthettem volna Kalavszky Györgyi úrhölgy (Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum) és Illésfalvy Péter úr fényképekkel kapcsolatos segítségét? Hová helyeztem volna térben az eseményeket, ha dr. Jankó Annamária (Hadtörténelmi Térképtár) jóvoltából nem kapok kiváló korabeli térképeket? Nem ülnék-e még ma is a számítógép képernyője előtt, ha Kis Tóth Marianna nem lát el hasznos informatikai tanácsokkal? Nem lenne-e szegényebb a könyv számos adattal, ha Keresztes Lajos és Rolf Stoves urak nem segítik anyaggyűjtésemet? Mennyi pontatlanság maradt volna az anyagban, ha Seidner Katalin úrhölgy nem olvassa át a vaskos kéziratot? Egyáltalán nekifogtam volna-e a munkának, ha dr. Ravasz István alezredessel korábban nincs alkalmam a különböző kérdések megvitatására, profitálva alapos katonai és hadtörténeti ismereteiből? Előhozakodtam volna-e a témával nyomtatásban, ha előtte a kézirat nem került volna dr. Borus József “mindent látó szeme” elé, s ha át nem megy biztos tudása sűrű rostáján? S végül megjelenhetett volna-e egyáltalán e kötet, ha Tölgyesi Tibor úr a témát fel nem karolja? Ezek alapján úgy gondolom, ha a könyvnek van erénye, az csakis az ő érdemük, de minden fellelhető hiba kizárólag az én vétkem.Szeretnék továbbá köszönetet mondani családomnak is, akik már sokadik esztendeje kénytelenek rajtam osztozni a hadtörténelemmel. S végül, de nem utolsó sorban köszönöm James-nek, Lars-nak, Kirk-nek és Jason-nek (a fiatalabb zenehallgató olvasók biztosan tudják, miért).
Budapest, 2001. január 18.
Szerző
