1945. január 30. kedd
1945. január 30. kedd
(időjárás: mínusz tíz Celsius-fok, helyenként borult égbolt, máshol napsütés; az utak állapota a hóeltakarítás után és a viharok elmúltával javult.)
(időjárás: mínusz tíz Celsius-fok, helyenként borult égbolt, máshol napsütés; az utak állapota a hóeltakarítás után és a viharok elmúltával javult.)
A magyar 3. hadsereg arcvonalán, Ádándtól északra betört szovjetek ellen reggel megindult a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának támadása. A 11. páncélosezred harckocsijai és a 114/II. páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai 08 óra 20 percre két kilométerre megközelítették a Sió-csatornát Siómarostól keletre. A 6. páncélos-felderítőosztály erői ezalatt az Enyingtől délkeletre kiharcolt szovjet betörés ellen indultak. A hídfőt a németek felszámolták.
Mire a harckocsik és lövészpáncélosok délután az Ádándnál lévő hídfőt „jelentősen megtisztították”, a szovjetek betörtek Siómarosra és Balatonszabadiba. Itt újabb hídfőt sikerült kialakítaniuk. A korábbi feladatát elvégzett német páncélozott harccsoport késedelem nélkül ellenük is támadást intézett.
A szovjetek Simontornyánál is támadást indítottak. Néhány harckocsival kísért támadásaik Mezőszilas és Huszárpuszta birtokbavételét célozták. Az 1. páncélos-felderítőosztálynak azonban sikerült megakadályozni, hogy a vékony német-magyar arcvonalat a 233. lövészhadosztály felszakítsa.28
28 Vopersal 637-638. o., valamint Art of War 1986 figure 375 (712. o.)
A III. páncéloshadtest Sárvíz-csatornától keletre harcoló páncéloshadosztályai az összpontosított déli irányú támadás helyett külön-külön bonyolódtak találkozóharcokba az ideiglenes védelemből ismét támadásba lendült szovjet csapatokkal.
A 23. páncéloshadosztály 126/II. páncélgránátos-zászlóaljának harcálláspontját január 30-án reggel a szovjetek három irányból támadták. A helyzet meglehetősen veszélyes volt, mivel hét T–34 harckocsi áttört a németek vonalán. A 126/8. (nehézfegyver-) század egyik 7,5 cm-es páncéltörő ágyúja Karl Schuster tizedes irányzásával tizenhárom perc alatt öt 315szovjet páncélost lőtt ki közülük. A harckocsikat páncéltörő ágyúkat vontató szovjet tehergépkocsik követték, amelyből kettővel szintén Schuster lövege végzett. A páncélosokat kísérő szovjet lövészek közül lövegének kezelőszemélyzetével 21 főt fogságba ejtettek. Az irányzó később ezért a teljesítményéért megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét.
A német páncéloshadosztály feladata továbbra is Nagylók bevétele volt. A 126/II. páncélgránátos-zászlóalj, az 51. páncélos-utászzászlóalj egy százada és hadosztály páncéloscsoportja a délelőtt folyamán újabb támadást indított. A nehéz terepen sem a délnyugati irányból támadó Schulz-páncéloscsoport, sem pedig a 3. páncéloshadosztály északkeleti irányból előretörő páncélgránátosai nem tudták elérni a települést.
Dél körül a németeknek fel kellett hagyni a támadó tevékenységgel, mert a szovjetek Nagylók és Szilfamajor körzetéből két lövészezrednyi erővel támadást indítottak a Sárosd – Sárbogárd vasútvonal mentén. Miután a Nagylóktól délre lévő magaslatokról visszaszorították a németeket, Gardamajor irányában folytatták a támadást. Itt a páncélgránátosoknak jócskán elkelt a Schulz-páncéloscsoport segítsége. A páncélosok estig szétverték a szovjet támadást, majd a visszahúzódó szovjetek után nyomultak.
A szovjetek 16 óra 30 perc körül északról és keletről támadást indítottak a hadosztály Józsefmajor és a 156-os magaslat körül kiépített páncélgránátos-támpontjai ellen is. A páncéloscsoport itt is segített és a támadást viszsza tudták verni.
Január 30-ról 31-ére virradó éjjel a hadosztály parancsot kapott, hogy főharcvonalát vegye vissza a Simontornya – Budapest vasútvonalra. A jobbszárnyon a 128. páncélgránátos-ezred, a balszárnyon pedig a 126. páncélgránátos-ezred harcolt. Az 51. páncélos-utászzászlóalj és a páncélosok egy csoportja Középmajornál készenléti tartalékban állt. A 128. páncélos-tüzérezred Sárkeresztúrtól keletre létesített tüzelőállásokat. A hadosztály ellátó és kiszolgáló alakulatai Székesfehérvár és Hajmáskér körül települtek. Székesfehérváron volt a város körül harcoló német hadosztályok egészségügyi hálózatának központja is.29
29 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 213127. felvétel), valamint 23. Pz. Div. 478-479. o.
A 3. páncéloshadosztály arcvonalán is szaporodtak a szovjetek betörései. A 3. páncélos-felderítőosztályt szovjet harckocsik kiszorították Kisvenyimalsópusztáról. Az alakulat dél körül innen északra még tartotta magát.
316A szovjetek zászlóalj és ezred közötti lövészerőkkel támadást intéztek a hadosztály gyenge biztosító erői ellen Kishantospusztától északkeletre. A németek Nagyhantos délkeleti körzetéig szorultak vissza.
Innen a 3. páncéloshadosztály erői ellenlökést indítottak és visszafoglalták Világosmajort, illetve Kisvenyimalsópusztát. A harcok során a németek 13 harckocsit és hat páncéltörő ágyút lőttek ki.
Az 1. és 3. páncéloshadosztály Dunapentelén és környékén harcoló elcsigázott alakulatai számára január 30-ára virradó éjjel páncélosokkal kísért szállítójárművek hoztak utánpótlást. A műveletet megakadályozni szándékozó szovjetek 10 T–34 harckocsit veszítettek az 1/5. páncélosszázad Panthereivel vívott éjszakai tűzharcban.
Mélyvölgypusztánál a szovjetek napközben lövészkötelékekkel és harckocsikkal igyekeztek lezárni a Perkáta – Dunapentele útvonalat. Ezzel együtt Perkátától nyugatra kísérletet tettek a támadás folytatására, de a németek ezt egyelőre meg tudták akadályozni.
Noha a 3. páncéloshadosztály páncélgránátosainak létszáma ijesztően lecsökkent, és páncéloscsoportjában is csupán öt bevethető páncélos maradt, a szovjetek vele szemben aznap sem tudtak jelentősebb eredményt elérni.30
30 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 213127. felvétel), valamint HL KSZV-napló 5031. fólió.
Az 1. páncéloshadosztály Galambospuszta körül éjszakázó Marcks-harccsoportját reggel 08.00 órától kezdve sorozatos szovjet támadások érték. A 74. gárda- és 68. gárda-lövészhadosztály tüzérségi és sorozatvető-tűzzel is támogatott zászlóaljnyi erővel indított támadásai három hullámban indultak. A lövészhullámokat a 18. harckocsihadtest állományából egyenként mintegy 20-20 harckocsi támogatta (főleg M4A2 Sherman, kevés T–34).
Az egyik támadás alkalmával a szovjetek négy betört T–34 harckocsija kilőtte az 1/5. páncélosszázad két biztosító Pantherét és elérte Galambospuszta majorépületét. A rohamozó szovjet páncélosokkal a 113. zászlóalj páncélgránátosai vették fel a harcot. Két T–34-et páncélököllel kilőttek, egy harmadik páncélost harckocsiaknával tettek harcképtelenné közvetlenül Marcks őrnagy harcálláspontjának bejárata előtt.
Ekkor a Huppert-harccsoportnak alárendelt Tiger B nehézharckocsik és a 3. páncéloshadosztály 543. páncélvadászosztályának Jagdpanzer IV vadászpáncélosai hátba támadták a Galambospuszta körül harcoló szovjet páncélosokat. Hamarosan Staudte százados Pantherei is csatlakoztak. A németek a kialakuló páncélosütközetben 13.00 óráig a szovjet páncélosok egy részét kilőtték, egy 317részüket pedig visszavonulásra kényszeríttették. A németek innen összesen 22 harckocsi és önjáró löveg kilövését jelentették. Az égő páncélosok övezte Galambospusztánál délután újra nyugalom volt.
A szovjet lövészcsapatok és a 18. harckocsihadtest harckocsi-kötelékei délután lezárták a Perkáta – Dunapentele útvonalat, hogy megakadályozzák a három oldalról bekerített Dunapentele körül harcoló német csapatok utánpótlását. A veszély elhárítására Perkáta déli széle és Mélyvölgypuszta irányában a 24/I. páncélososztály hét Panther harckocsija és néhány önjáró légvédelmi gépágyúja indított támadást. A német páncélosok újabb 10 T-34-et lőttek ki és megsemmisítettek két páncéltörő ágyút is. Ezzel átmenetileg ismét sikerült szabaddá tenni az utat, de később megint a szovjetek kerültek fölénybe és újra elzárták a Galambospusztánál lévő német erők ellátásának egyetlen lehetséges útját.
Ezzel a Galambospusztánál és Ciliamajornál harcoló németek veszélyes helyzetbe kerültek. A heves harcok során páncélosaikból csaknem kifogyott az üzemanyag. Ezért a Huppert-harccsoportnál tartózkodó Thunert vezérőrnagy döntött: északnyugati irányban áttörnek Perkáta felé, hogy ott felvehessék az előkészített utánpótlást. Újabb páncélosokkal kísért szállítóoszlophoz már nem volt elegendő nélkülözhető harckocsijuk.
Sötétedés után az 1. páncéloshadosztály harccsoportjai megindultak. Az élen a hadosztály Pantherei és a 113/10. (páncélos-utász-) század lövészpáncélosai haladtak. Ezután következtek a Huppert-harccsoport egyéb gépjárművei, majd a 73. páncélos-tüzérezred ütegei, amelyeket a 37. páncélvadászosztály részei fedeztek. A sort a Marcks-harccsoport és az 509. nehézpáncélos-osztály öt Tiger B nehézharckocsija zárta.
Az oszlop élén haladó német harckocsik Mélyvölgypusztánál és a 188-as magassági pontnál (Hangos-dombnál) áttörték a szovjetek reteszállását. A gépjárművek jelentős anyagi és személyi veszteségek árán január 31-én hajnalban elérték Perkátát. Miután az oszlop beért Perkátára, a biztosítást a megerősített 37. páncélos-utászzászlóalj és a 73. páncélos-tüzérezred vette át. A harccsoportok zöme végre kipihenhette magát.
Már Perkátán kapta a hírt Staudte százados, hogy az 1/6. páncélosszázad 12 Panzer IV harckocsival és néhány önjáró légvédelmi gépágyúval Zámolynál állt tartalékban.31
31 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 213127. felvétel) Morgenmeldung vom 31. 1. 1945 (628. tekercs 7 213134. felvétel), valamint 1. Pz. Div. 735-736. o., Stoves KTB 30. 1. 1945.
A másnapi összesítés szerint a III. páncéloshadtest alakulatai január 30-án összesen 43 szovjet harckocsit, hét önjáró löveget és négy páncéltörő 318ágyút lőttek ki. Ezzel szemben a német csapatok csupán egy kijavíthatatlan (megsemmisült) harckocsit veszítettek.32
32 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 31. 1. 1945 (628. tekercs 7 213134. felvétel). A szöveg a 3. páncéloshadosztály eredményeként említi a számokat, de nagy valószínűség szerint ez elírás. A HL KSZV-napló 5055. fólió szerint ezeket a páncélosokat a Káloz és a Duna közötti szovjet betörések során lőtték ki. A 3. páncéloshadosztály arcvonala ekkor már ennél jóval rövidebb volt.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalát Velence és a Pusztaszabolcs – Nagytétény vasútvonal között igen erős szovjet támadások érték, amelyeket mintegy 60 páncélos támogatott. A támadások súlypontja Aggszentpéternél volt, ahol előző nap a szovjetek hídfőt foglaltak a Váli-víz délnyugati partján. A szovjetek áttörték az 5. SS-páncéloshadosztály hézagos védővonalát, majd betörésüket egy három kilométer mély és hat kilométer széles hídfővé szélesítették ki.
A betört harckocsik Aggszentpéter körzetéből három irányban folytatták előretörésüket. Délen 18 szovjet harckocsiból álló különítményük elérte az Aggszentpétertől délnyugatra lévő vasútvonal keleti szélét. A középső harccsoport hét páncélosa innen nyugatra harcolt. A harmadik szovjet páncélos ék 15 harckocsival Baracskától öt kilométerre délre kissé lemaradt a másik két csoporttól. A szovjetek ezzel a manőverrel az 5. SS- és 10. SS-páncélgránátos-ezredek részeit Kishalomtól nyugatra gyakorlatilag bekerítették.
A IV. SS-páncéloshadtest ekkor úgy határozott, hogy az 5. SS-páncéloshadosztály minden rendelkezésre álló erejével (vagyis az 5. SS-páncélos-felderítőosztállyal, 5. SS-páncélos-utászzászlóaljjal és az 5. SS-páncélosezred harccsoportjával) Alsó-Besnyő körzetéből észak felé támadást indít. Ehhez Kápolnásnyék irányából a 3. SS-páncéloshadosztály 6. SS-páncélgránátos-ezrede csatlakozott, amely keleti irányban előretörve próbálta megállítani a szovjeteket.
Dél körül az 5. SS-páncélosezred 14 páncélossal rendelkező harccsoportja harcérintkezésbe került a támadó szovjet páncélosokkal. Kerckhoff SS-Untersturmführer erről így számolt be:
„Déltájban elszabadul a pokol. Zászlóalj erejű gyalogság támad. Mi és a tüzérség vissza tudjuk verni őket. Aztán – mint valami hamvából feltámadt főnixmadár – körülbelül 30 ellenséges páncélos (T–34 és T–4333) tűnik elő a gyér ködből. Estére 17 ellenséges harckocsi és két tehergépkocsi lángol.”34
33 A németek T–43-ként emlegették a 76 mm-es löveggel felszerelt T–34 harckocsi 1943-ban megjelent továbbfejlesztett változatát. A T–34/85 típust többször a T–85 elnevezéssel illeték. Lásd ehhez HL KTB/HGr. Süd Ia/Stopak Nr. 13 917/44. geh. (627. tekercs 7 211401. felvétel).
34 Idézi Klapdor 319. o.
319A két SS-páncéloshadosztály támadása végül eredményre vezetett és heves harcok közepette sikerült megállítaniuk a szovjet támadást. Sőt, helyenként vissza is verték a támadókat, majd hevenyészett védelmi vonalat létesítettek az elért terepszakaszokon. A két hadosztály bekerített erői időközben kitörtek a szovjet gyűrűből és csatlakoztak saját alakulataikhoz.
Kápolnásnyéknél is több század- és zászlóalj erejű szovjet támadás indult. Az itt védekező 5/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj és a leharcolt 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj katonáit a 3. SS-páncélosezred kilenc páncélosa támogatta. A német páncélosok főleg szovjet géppuskafészkekre vadásztak, amelyek igen megkeserítették az ellenlökésre induló páncélgránátosok életét. A távolban feltűnt az 1. gárda-gépesítetthadtest hét M4A2 Sherman harckocsija is, de a szovjetek a német harckocsiágyúk lőtávolságán kívül maradtak.
Az itt támadó szovjet erőket néhány jelentéktelen betörést leszámítva a németek visszaverték. Erejükből még néhány kisebb ellenlökésre is futotta. Egy ilyen előretörés alkalmával az „501”-es toronyszámú Panzer IV aknára hajtott és súlyosan megrongálódott. A jármű vezetője meghalt.
Este Sutter SS-Unterscharführer „333”-as toronyszámú Pantherével éjszakára Kápolnásnyék egyik üresen álló házához húzódott. A harckocsi tornyában őrséget adó rádióslövész a többnapos szakadatlan harcban kifáradva elaludt. Az éjszakai hóesés közepette a németeket meglepték a szovjetek. A házban alvó kezelőszemélyzet azonban felriadt és felvette a harcot a beszivárgott szovjetekkel. Néhány kézigránát és pisztolylövés segítségével visszaszorították őket, de amikor harckocsijukkal akarták üldözni a szovjeteket, a járművezetőnek a befagyott búvónyílását először kalapáccsal jégtelenítenie kellett.
A németek végre bekászálódtak a Pantherbe és elérték Kápolnásnyék szélét. Itt hirtelen szembe találták magukat a napközben látott hét szovjet Sherman harckocsival, amelyek szépen egymás mögött közeledtek. Az első két páncélos kissé oldalt haladt, de láthatóan fogalmuk sem volt a felriasztott német harckocsi jelenlétéről. Herbert Lindenau SS-Rottenführer, az irányzólövész kétszer lőtt. Az első két Shermant azonnal találat érte. Kezelőik a hóesésben kereket oldottak.
Aznap a IV. SS-páncéloshadtest nem végleges adatok alapján 16 szovjet páncélos kilövését jelentette.35
35 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 213127. felvétel), valamint Vopersal 639-641. o.
320A délután folyamán a Holste-hadosztálycsoport arcvonalán is megélénkült a szovjetek harctevékenysége. A Velencei-tó és a Vértes-hegység között széles arcvonalon számtalan kisebb támadást indítottak. Ezek a Székesfehérvár – Lovasberény műúton, innen északra, valamint Zámolytól délre helyi betöréseket eredményeztek, amelyek felszámolására ellenlökések indultak.36
36 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 213127. felvétel).
A 4. gárdahadsereg 23. harckocsihadteste és 104. lövészhadteste január 30-án reggel ismét felújította támadását. Aggszentpéter körül sikerült bekeríteniük a 3. SS- és 5. SS-páncéloshadosztályok részeit. A 23. harckocsihadtest aznap is csupán hat kilométer nyomult előre.
A 3. Ukrán Front parancsnoksága kénytelen volt megállapítani, hogy az ellencsapás végrehajtására összevont erőik sem északon, sem pedig délen nem elegendőek az eredeti helyzet visszaállításához. A német-magyar csapatok minden lakott településen és környező terepszakaszon igyekeztek megkapaszkodni. Olyan megoldást kellett tehát találni, amely a két lassan araszoló szovjet hadsereget feltartóztató ellenséges erőket kimozdíthatta elszántan védett állásaikból.
Ennek nyomán döntés született, hogy kihasználják a Székesfehérvár körzetében történt változásokat. A németek innen délre csoportosították át a 23. páncéloshadosztályt és a páncélosok helyére a német hadvezetés a gyengébb harcértékű 356. gyaloghadosztály harccsoportjait szánta. A szovjetek úgy gondolták, Székesfehérvárnál a németek védelme sebezhető.
Ha a szovjetek elfoglalják a német csapatok híradórendszerének és utánpótlásának kulcspontját jelentő várost, a 3. Ukrán Front erőivel szemben harcoló német-magyar erők nehéz helyzetbe kerülnek. Amennyiben ezután Székesfehérvártól délkeleti irányban támadást hajtanának végre és egyesülnének a 133. lövészhadtest erőivel, a IV. SS-páncéloshadtest is bekerítésbe kerülne.
A szovjetek abból indultak ki, hogy a németek a fenyegetett Székesfehérvár védelme érdekében majd visszavonják a Dunánál álló erőiket, s így a 26. hadsereg csapatainak tevékenységét megkönnyíthetik.
Tolbuhin marsall a Székesfehérvár ellen intézendő támadás érdekében január 30-án éjjel az 1. gárda-gépesítetthadtestet Pátka körzetébe, az 5. gárda-lovashadtestet pedig Lovasberényhez csoportosítatta át. A szovjet tervek szerint az 1. gárda-gépesítetthadtest január 31-én a 20. gárda- és 21. gárda-lövészhadtestek három lövészhadosztályával közösen, jelentősebb 321mennyiségű tüzérséggel megerősítve keskeny arcvonalon támadást indít Sárkeresztes irányában. Miután a támadás átvágta a Mór – Székesfehérvár útvonalat, a csapásmérő csoportosítás észak felől fedezi magát, majd a főerők déli irányban tovább támadva elfoglalják Székesfehérvárt.37
37 Taraszov 80-81. o., Tóth 194. o.
Ezzel immár a szovjetek is arra kényszerültek, hogy az ellencsapásuk végrehajtására kidolgozott tervüket a német-magyar csapatok elszánt ellenállása miatt módosítsák. Ahogy január 25-én a Váli-víz mentén elakadt IV. SS-páncéloshadtestet Balck tábornok – eltérve a korábbi tervtől – északnyugat felé fordította, úgy most Zaharov 4. gárdahadserege volt kénytelen átcsoportosítani erőit, hogy a nehézkes délnyugati irány helyett nyugat felé törjön előre.
Volt azonban egy lényeges különbség. Míg a január 18-án megindult IV. SS-páncéloshadtestnek jelentéktelen tartalékai voltak csupán a támadás ütemének fenntartására, a szovjetek 4. gárda- és 26. hadserege január 27-én majd háromszoros erőfölénnyel és elegendő tartalékkal rendelkezett a kitűzött feladatok végrehajtására. Más kérdés, hogy ezek a szovjet tartalékok az elszántan védekező német páncélosok és páncélgránátosok tüzében gyors ütemben apadtak.
A szovjet légierő vadász- és csatarepülő-kötelékei ismét főként a III. páncéloshadtest és a IV. SS-páncéloshadtest felett, valamint Budapest körzetében hajtottak végre bevetéseket. A repülőgépek fedélzeti fegyvereikkel és bombákkal támadtak a német csapatokra.
A 4. légiflotta I. repülőhadtestének erőit jórészt továbbra is tétlenségre kárhoztatta a kedvezőtlen időjárás. Ennek ellenére Dunaföldvár körzetében támadásokat intéztek a szovjetek átkelési manőverei és gépjárműoszlopai ellen, valamint támadták a Balck-seregcsoport páncéloshadtestei előtt gyülekező erőket és az áttört ékeket. A bevetések során kilőttek két harckocsit, 50 fogatolt járművet és gépkocsit. Légiharcban nyolc szovjet repülőgép lelövését jelentették.38
38 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 213128. felvétel).
A Balck-seregcsoport vezérkari főnökének reggeli helyzetjelentése 09 óra 50 perckor beszámolt a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának Ádánd körzetében megindult támadásáról. A seregcsoport azt remélte, a páncélosok délig végezhetnek a betörés felszámolásával.
322A páncéloscsoportra Simontornyánál is szükség lett volna, ahol a kialakított hídfőből szovjet lövészalakulatok páncélosok támogatásával indítottak támadást Mezőszilas és Huszárpuszta ellen. A támadásokat Huszárpuszta és Hatvanpuszta vonalában a védők feltartóztatták. Itt egy szovjet harckocsit ki is lőttek.39
39 HL KSZV-napló 5011. fólió.
A Sárvíz-csatornától keletre a 3. páncélos-felderítőosztályt visszaszorították Kisvenyimalsópusztától. Dunapentelét a szovjet 74. lövészhadosztály egyéb erőkkel kiegészülve déli, nyugati és északnyugati irányból is támadta. A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán Velence szovjet kézbe került.
A németek a kialakult helyzetben csak a helyi betörések felszámolására indított ellenlökésekre szorítkozhattak. A III. páncéloshadtest azt tervezte, mindenek előtt Nagylók körzetében, valamint Dunapentele és Perkáta között semmisíti meg a szovjet erőket. Ennél jelentősebb hadműveletre a rendelkezésre álló erők nem voltak elegendőek.
Az 1. páncéloshadosztály páncélgránátos-ezredeinek harcos létszáma körülbelül 100-100 fő volt. A 3. páncéloshadosztálynál hasonló volt a helyzet, és csupán öt harcképes páncélosa maradt. A 23. páncéloshadosztály csak január 29-én 250 katonát veszített (ebből 50 főt a hóviharok okozta fagysérülések miatt). Páncéloscsoportjában alig volt öt-hét páncélos. A IV. SS-páncéloshadtestnél sem volt jobb a helyzet. A hadtest összesen 23 bevethető páncélossal rendelkezett.
Déli 12.00 órakor Wöhler tábornok parancsba adta a Balck-seregcsoportnak és a magyar 3. hadseregnek: elvárja, hogy a 3. hadsereg a szovjetek további előretörését a Balaton és a Sió-csatorna között feltétlenül akadályozza meg.
A déli helyzettájékozató alkalmával 12 óra 05 perckor a Balck-seregcsoport beszámolt a 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportjának eredményeiről és jelentette, hogy a szovjetek Siómarosra húzódtak vissza. A seregcsoport remélte, 13.00 óráig helyreállíthatják a korábbi arcvonalat. Ezzel egy időben a páncélozott harccsoport néhány harckocsiját már átdobták Simontornyához, hogy biztosítsák az ott tervezett ellenlökés megindulási állásait.
A 23. páncéloshadosztály páncéloscsoportja és a 3. páncéloshadosztály páncélgránátosai Nagylók körzetében tevékenykedtek, de egyelőre nem sok eredménnyel. A települést továbbra is jelentős szovjet erők védték.
323A IV. SS-páncéloshadtestnél egyelőre nehezen volt átlátható a helyzet. A szovjet páncélosok feltartóztatására a két SS-páncéloshadosztály összes rendelkezésre álló kötelékét be akarták vetni. A kialakult helyzet miatt a németek azt is mérlegelték, hogy a IV. SS-páncéloshadtest Székesfehérvárhoz tartalékként átcsoportosított kötelékeit (a 3. SS-páncélos-felderítőosztályt és a 3. SS-páncélos-utászzászlóalj részeit) visszairányítják az északi arcvonalra, ahol már semmi tartalékuk sem maradt. Székesfehérvárnál viszont még ott volt a 4. lovasdandár 41. lovasezrede.
Az ellenség erejéről alkotott német elképzelések szerint a szovjet harckocsizó és gépesített alakulatok már közel sem voltak olyan erősek, mint korábban. Ezt bizonyította az is, hogy a Váli-víz északkeleti partjáról erős tüzérségi támogatás mellett jelentősebb lövészerők kerültek bevetésre.
A Balck-seregcsoport esti helyzetjelentésére 17 óra 55 perckor került sor. A beszámoló szerint a III. páncéloshadtest páncélozott harccsoportjai védekező harcokat folytattak a szovjetek frissen beérkezett lövész- és harckocsi-alakulataival szemben. A 23. páncéloshadosztály dél felől Nagylók ellen indított támadása a szovjet páncéltörő ágyúk miatt negyedszer sem járt sikerrel. A szovjetek nem sokkal később délről oldalba támadták a német harccsoportot.
Az 1. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjától egyelőre nem érkezett újabb jelentés, de a seregcsoport szerint Perkátától délre tartózkodott.
A szovjetek támadását az északi szárnyon is sikerült lefékezni. Aggszentpétertől nyugatra a szovjet támadás elakadt. A 3. SS- és 5. SS-páncéloshadosztályok támadást indítottak a betörések felszámolására. A bekerített SS-kötelékek időközben kivágták magukat.
A Velencei-tó és a Vértes-hegység között délután végrehajtott szovjet támadások noha csupán századnyi erővel indultak, itt-ott kisebb betöréseket értek el.
A 356. gyaloghadosztály ezrednyi erejű harccsoportja Székesfehérvár körül gyülekezett. Az arcvonal mögött, Székesfehérvártól északra a 41/I. lovasosztály és 10 páncélos állt készenlétben. A 41/II. lovasosztályt a 356. gyaloghadosztály erőivel tervezték leváltani, hogy a 2. honvéd páncéloshadosztály harckocsijaival együtt Zámolynál képezzenek belőle tartalékot.
Gaedcke 19 óra 25 perckor jelentette Grolman altábornagynak, hogy mialatt a 6. páncéloshadosztály páncélosai Ádándtól északra felszámolták a 324szovjetek betörését, újabb ellenséges kötelékek Siómaroson kívül Balatonszabadiba is betörtek. Ezért a páncélozott harccsoport most ellenük került bevetésre. Innen egyenesen Simontornyához kellett átcsoportosulnia.
A III. páncéloshadtest védelembe szorult erői a nap folyamán az addig befutott jelentések szerint 26 szovjet páncélost lőttek ki. A IV. SS-páncéloshadtestnél nagyjából sikerült elreteszelni a szovjet betöréseket. A Balck-seregcsoport arra utasította a hadtestet, hogy próbálja meg arcvonalát a betörést felfogó reteszállások mentén az ellenség irányában kiegyenesíteni.
A Vértes-hegység és Székesfehérvár között végrehajtott mintegy tíz, egyenként század erejű szovjet támadás Gaedcke szerint valószínűleg felderítő vállalkozások voltak, amelyek mögött újabb erők beérkezése zajlott. A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke fején találta a szeget...
Balck tábornok 21 óra 40 perckor felvázolta Wöhlernek helyzetértékelését. Eszerint a Sárvíz-csatorna és a Duna között aznap különösen súlyos harcok folytak. Egyedül az 1. páncéloshadosztály 32 szovjet páncélos kilövését jelentette. A 7. gépesítetthadtestet a németek felderítése még mindig nem találta. A német páncéloshadosztályok páncélgránátos-zászlóaljai nagyon legyengültek és ez kihatott harctevékenységükre is. A III. páncéloshadtest aktív védelemre kényszerült, amelynek keretében csupán kisebb ellenlökésekkel lassíthatta a szovjetek előretörését.
A Vértes és a Velencei-tó között a német felderítés adatai alapján aznap hat-nyolc lövészhadosztály kötelékei támadtak. Itt a németek szerint nagyobb támadás készülődött. Az arcvonal mögött a 2. gárda-gépesítetthadtestet sejtették.
Balck tábornok arra is kitért, hogy a magyar 25. honvéd gyaloghadosztály a vele szemben támasztott követelményeknek eddig megfelelt.40
40 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 30. 1. 1945 (628. tekercs 7 212591-7 212596. felvétel).
