1945. január 28. vasárnap
1945. január 28. vasárnap
(Időjárás: fagy, felhős égbolt, a déli órákban kissé felszakadozottabb, helyenkét gyenge havazás; az utak állapota változatlan. )
(Időjárás: fagy, felhős égbolt, a déli órákban kissé felszakadozottabb, helyenkét gyenge havazás; az utak állapota változatlan. )
A magyar 3. hadsereg arcvonalán a szovjetek január 28-ára virradó éjszaka Ozorától északkeletre századnyi erővel hídfőt foglaltak a Sió-csatornán. A német-magyar erők éjszakai ellenlökés során Igartól keletre visszafoglalták korábbi állásaikat, de az ezrednyi erővel támadó szovjetek Igar déli széle, a helységtől két kilométerre északkeletre lévő útkereszteződés és Fancspuszta déli széle között mégis betörtek.
Éjszaka a Sárvíz-csatornától keletre is folytatódtak a szovjet támadások. A harckocsikkal megerősített lövészerők elérték Káloz délkeleti körzetét. A 18. harckocsihadtest 25 páncélosa Kishantospuszta felé támadott. A német felderítők hajnali 01.00 órakor Mélykúttól két kilométerre délre 35 harckocsi, tüzérség, páncéltörő ágyúk, valamint lövészcsapatok vonulását észlelték északi irányban.
A III. páncéloshadtest január 28-án a magyar 3. hadsereg alárendeltségébe lépett, majd a Sárvíz-csatorna és a Duna között átvette a harcvezetést.
Napközben a balatoni arcvonal továbbra is nyugodt maradt. Ádándtól és Ozorától északkeletre a magyar csapatok a Sió-csatorna északkeleti partjáról egy-egy század erejű szovjet támadást vertek vissza.
A szovjet 233. lövészhadosztály Simontornyától északra és északkeletre kiharcolt betöréséből az önálló 32. gárda-gépesítettdandár páncélosainak támogatásával északi és északnyugati irányban indított támadást. Két lövészzászlóalj négy harckocsi támogatásával elfoglalta Igart. A Simontornya – Huszárpuszta útvonal mentén négy lövészzászlóalj és három harckocsi nyomult előre. A szovjetek áttörték a gyenge fedező vonalat, majd hamarosan elérték a Mezőszilastól három kilométerre keletre fekvő terepszakaszt.
Sáregres körzetéből a szovjetek hadosztálynyi erővel észak – északnyugat felé indítottak támadást. Elfoglalták Fanospusztát, majd tovább folytatták előrenyomulásukat északnyugati irányban.
292Az 1. páncélos-felderítőosztály ellenlökéssel próbálkozott, de a túlerőben lévő szovjetekkel szemben nem ért el eredményt. A német-magyar csapatok hozzáláttak, hogy Vámpuszta – Igartól nyugatra és északra lévő magaslatok – Mezőszilastól keletre lévő magaslatok – Huszárpuszta déli része – Örspuszta déli szegélye vonalában újabb reteszállást építsenek ki.1
1 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213105. felvétel), Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213109. és 7 213112. felvétel).
A III. páncéloshadtest törzsének napközben a Sárvíz-csatorna és a Duna között a szovjetek nagyszámú harckocsival támogatott támadásaival kellett megbirkóznia.
A széles arcvonalon rohamozó szovjetek erős lövészkötelékei néhány páncélos támogatásával elérték a 103-as magassági pontot Káloztól négy és fél kilométerre keletre. A Sárbogárd – Sárkeresztúr útvonaltól keletre a szovjetek körülbelül zászlóaljnyi gyalogsággal és hat harckocsival északnyugati irányban törtek előre. A támadók elérték Felsőkörtvélyes északnyugati körzetét és birtokba vették Nagylókot.
A 3. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja és a 394. páncélgránátos-ezred erői délelőtt Kishantospusztától délre még vissza tudták verni a 18. harckocsihadtest 25 páncélosának támadását. Világosmajornál a harcok közben nyolc szovjet harckocsi kilövését jelentették. Délután azonban a szovjetek összevonták erőiket, s újabb támadásuk Nagyhantosig vetette vissza a németeket.
A szovjetek délelőtt négy harckocsival elérték és lezárták a Dunapentele – Perkáta és a Perkáta – Adony útvonalakat. Délután hat harckocsi támogatásával keletről támadást indítottak Perkáta elfoglalására, de az itt védekező 23. páncélos-felderítőosztály a betört szovjet csoportokat visszaverte. A németeket meglehetősen nyugtalanította, hogy Perkáta déli és délkeleti körzetében a szovjetek jelentős erőket vontak össze.
Az előretört szovjet ékek már az 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyát és Felsőcikolamajorban lévő harcálláspontját fenyegették. A veszély elhárítása érdekében 11.00 óra körül a hadosztály egy kisebb páncélozott harccsoportja Felsőcikolamajortól délnyugati irányban támadást indított és Alsócikolamajornál, a 143-as magaslat környékén öt szovjet harckocsiba ütközött, amelyekkel felvette a harcot.
Dunapentelén a szovjetek elvágták a 3/II. páncélgránátos-zászlóaljat, majd délnyugati irányból két zászlóalj erejű támadást is indítottak ellene. A németek azonban mindkettőt visszaverték.
293A nap során beérkezett – nem végleges – jelentések alapján a németek a Sárvíz-csatorna és a Duna között összesen 25 szovjet páncélost lőttek ki.2
2 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213105. felvétel), Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213109. felvétel), HL KSZV-napló 4989. és 4999. fólió.
A IV. SS-páncéloshadtest északi arcvonaláról kivont 1. páncéloshadosztály a reggeli óráktól kezdve megkezdte erői átcsoportosítását Pusztaszabolcs körzetébe. A hadosztály kisebb páncélgránátos-kötelékeket küldött előre Felsőcikolamajorhoz, ahol azok páncéltörő reteszállásokat létesítettek. Ezek védték a gyülekező csapatokat az előretört szovjet páncélosok rajtaütésszerű támadásától.
A gyülekezési körletbe beérkezett csapatokat jelentős mértékben átszervezték. A 113. páncélgránátos-ezred nagy veszteségeket szenvedett századait Stark százados parancsnoksága alatt a 113. zászlóaljban (Kampf-Bataillon 113) egyesítették. A zászlóalj a Mahler-századból (az 1-3. század maradványaiból) és a Stehling-századból (az 5-7. század még harcképes katonáiból) állt össze.
A zászlóalj nehézfegyver-százada a 113/4. század Sd.Kfz. 251/9 „Stummel” 7,5 cm-es löveggel felszerelt lövészpáncélosaiból, valamint a 113/4., 8. és 9. századok önjáró 2 cm-es légvédelmi gépágyúiból és gépvontatású 7,5 cm-es páncéltörő ágyúiból állt.
A hadosztály parancsnoka harcálláspontját Zichyújfaluban rendezte be. Thunert vezérőrnagy a páncéloshadosztály gyenge páncélgránátos-gyalogságát két harccsoportba osztotta.
Huppert alezredes harccsoportja az 1. páncélgránátos-ezred maradványaiból szervezett 1. zászlóaljból, a 37. páncélvadászosztály két szakaszából, az 1. páncélgránátos-ezred törzsszázadából (légvédelmigépágyús-, páncéltörőágyús-, gyalogságilöveg- és motorkerékpároslövész-szakaszokból) állt. Ígéretet kaptak rá, hogy őket támogatja majd az 509. nehézpáncélos-osztály öt Tiger B nehézharckocsija is.
Marcks őrnagy harccsoportja a 113. zászlóaljból, a 113/10. (páncélos-utász-) század lövészpáncélosaiból, a 37. páncélvadászosztály két szakaszából és a 24/I. páncélososztály 11 Panther harckocsijából állt. A 24/I. páncélososztály egyúttal a 3. SS-páncéloshadosztálytól az 1. páncéloshadosztály alárendeltségébe lépett.
Az 1. páncélosezred megbízott parancsnoka, Elias százados Gárdony körül gyülekeztette a hadosztály bevethető Panther harckocsijait, amelyeknek 294Staudte százados volt a parancsnoka. A 73. páncélos-tüzérezred Pusztaszabolcs keleti körzetébe vonult. A tüzérosztályok jelentős veszteségeket szenvedtek a szovjet csatarepülőgépektől, amelyek a dél felé vonuló ütegeket támadták. Gárdonyt is szovjet légitámadás érte, amelyben az éppen üzemanyagot vételező páncélosok kezelőszemélyzete komolyabb veszteségeket szenvedett.
A hadosztály 1. páncélos-felderítőosztályának kisebb részei az 1/6. páncélosszázad Panzer IV harckocsijaival megerősítve még Székesfehérvárnál biztosítottak.3
3 HL Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213112. felvétel), 1. Pz. Div. 733-734. o.
A 23. páncéloshadosztály leváltott és déli irányban átcsoportosított kötelékei január 28-án hajnali 02.00 óráig elérték Aba körzetét. Az 51. páncélos-utászzászlóaljat, a 23. páncélos-felderítőosztály néhány páncélgépkocsiját, a 128/I. páncélos-tüzérosztály erőit a Schulz-páncéloscsoport (23/8. páncélosszázad) nyolc páncélosa támogatta. A 23. páncélosezred egy másik páncéloscsoportja még a 4. lovasdandár arcvonalán tartózkodott. A 126. és 128. páncélgránátos-ezredek, valamint a 128. páncélvadászosztály Aba térségébe való átcsoportosítása reggel már folyamatban volt.
Dél körül Középmajornál, Sárkeresztúrtól mintegy 10 kilométerre délkeletre a szovjet harckocsik közeledésének hírére páncélos riadót rendeltek el. A Schulz-páncéloscsoport megindult, de egyelőre nem ütközött szovjet kötelékekbe.
Középmajornál azonban a hadosztály 278. légvédelmi tüzérosztályának biztosító vonalába páncéltörő ágyúkat vontató szovjet tehergépkocsik futottak bele. A németek hét tehergépkocsit kilőttek, a többi délkelet felé visszavonult.4
4 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213105. felvétel), Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213109. felvétel), valamint 23. Pz. Div. 478. o.
A IV. SS-páncéloshadtest a kapott parancs szerint a Duna és a Velencei-tó között védelembe ment át. Az éjszaka folyamán visszavett arcvonal Adonytól a Duna nyugati partján a Váli-torkolatig, onnan a Váli-víz délnyugati partja mentén Baracska déli részén és Pettenden át Kápolnásnyékig húzódott. Adonyban csupán az 5. SS-páncéloshadosztály ellátó alakulataiból felállított riadózászlóalj védett. Innen északra a 10. SS-páncélgránátos-ezred volt védelemben. Az Aggszentpéternél létesített hídfőt a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj még mindig tartotta.
295Aggszentpéter és Baracska déli része között a 9. SS-páncélgránátos-ezred zöme és a 3. SS-páncéloshadosztály 5/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljának részei helyezkedtek el. A Baracska – Pettend műutat az 5. SS-páncélos-felderítőosztály fedezte.
Pettend körül a meglehetősen legyengült 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj készült fel a védelemre. Ebben az 509. nehézpáncélos-osztály két Tiger B nehézharckocsija és néhány StuG. III rohamlöveg támogatta. A zászlóalj balszárnyát a 3/3. SS-páncélos-utászszázad biztosította.
Pettend és Kápolnásnyék között az 5. SS-páncélgránátos-ezred részei váltották le az 1. páncéloshadosztály kötelékeit. A páncélgránátosok mögött a támogatásukra kijelölt 3/II. SS-páncélos-tüzérosztály tüzelőállásai helyezkedtek el. A 3/1. SS-páncélos-légvédelmi üteg katonái Ferenczmajornál állították fel lövegeiket. Mellettük a 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóalj biztosított.
A 3/IV. SS-páncélos-tüzérosztály a Velencei-tótól déli partján vezető út mentén foglalt reteszállást. A 8. üteg egyetlen megmaradt harcképes tarackját átadta a 9. ütegnek. Ezzel az SS-tüzérosztályban a 10. üteg 10 cm-es ágyúi mellett már csak egy tarackos üteg maradt.
Kleffner SS-Obersturmbannführer harccsoportja az éjszaka harcolva vonult vissza Verebtől és Gárdonyban rendezte sorait. A harccsoport parancsnoka a 3. SS-páncéloshadosztály Seregélyestől keletre, Ferenczmajornál lévő harcálláspontjára ment, hogy Becker SS-Brigadeführert a Vereb körüli pusztító harcokról tájékoztassa. Kleffner itt azt az újabb utasítást kapta, hogy Gárdonyban várja meg a további parancsokat. Harccsoportját az előzetes tervek szerint valószínűleg Pusztaszabolcshoz csoportosítják majd át.5
5 Vopersal 634-635. o.
Reggel a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj ellenlökése Aggszentpétertől keletre, Kishalom és a német hídfő között visszafoglalta a korábbi német állásokat és ezzel helyreállította az arcvonalat. A szovjet csapatok harckocsik támogatásával betörtek Baracska déli részébe is, de a 9. SS-páncélgránátos-ezred másik két zászlóaljának katonái felszámolták a betörést és kilőttek négy M4A2 Sherman harckocsit.
Napközben a szovjetek a Váli-víz mentén a Dunától Kishalomig számos század erejű támadást indítottak, hogy lekössék a németek erejét. A Nagytétény – Pusztaszabolcs vasútvonal mentén zászlóaljnyi erővel be is törtek, de egy német ellenlökés visszavetette őket.
296Baracskánál már nem volt ilyen könnyű megállítani őket. A hadosztálynyi szovjet csoportosítás számos zászlóalj-, illetve ezred erejű támadást indított, amelyeket alkalmanként mintegy 10 páncélos is támogatott. A szovjetek kíméletlen harcban elfoglalták Baracska déli részét, ezzel a település a temető kivételével már a kezükben volt. A temetőt az SS-páncélgránátosok még tartották.
A támadás délnyugat felé tovább folytatódott. Többször megismételt ezrednyi erővel végrehajtott támadás után a 10 harckocsival előretörő szovjetek Pettendet is elfoglalták.
A 3. SS-páncéloshadosztály már dél felé elindított 6. SS-páncélgránátos-ezredének részei ellenlökést indítottak. A 6/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj katonáit a 24/I. páncélososztály öt Panther harckocsija is támogatta. A páncélgránátosok rohama összeomlott, és egyik századparancsnokuk is elesett. A német harckocsik viszont négy T–34 és két páncéltörő ágyú kilövését jelentették.
A Holste-hadosztálycsoport arcvonalán a Lovasberény – Székesfehérvár út mentén szovjet század erejű kötelék támadott, de visszaverték. Zámolytól délnyugatra és északra a 4. lovasdandár egy-egy zászlóaljnyi erővel indított szovjet támadást hárított el.6
6 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213105. felvétel), Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213109. felvétel), Vopersal 635-636. o. és 24. Pz. Div. 308. o.
A 3. Ukrán Front déli csapásmérő csoportosításának (18. harckocsihadtest, 30. és 133. lövészhadtest) vezetését január 28-án hajnalban a Karéliai Fronttól beérkező 26. hadsereg törzse vette át. A hadsereg parancsnoka N. A. Gagen altábornagy volt.7
7 Tóth 188. o.
Az aznapi harcokban a 18. harckocsihadtest 110. harckocsidandára újabb nyolc harckocsiját veszítette el.8
8 Balaton 1999 31. o.
Délelőtt 11.00 órakor az északi csoportosítás rövid tüzérségi előkészítést követően felújította támadását. A 23. harckocsihadtest, amely aznap összesen 106 harckocsival és önjáró löveggel rendelkezett, a 151. lövészhadosztállyal közösen Pettenden át Pusztaszabolcs és Sárosd irányában indított támadást. A 104. lövészhadtest, állományában a 3. gárda-légideszant-, 66. lövész- és 34. gárda-lövészhadosztályokkal, Aggszentpéter és a 101-es magaslat között ugyancsak ebben az irányban indult meg. A támadás második 297hullámában az 1. gárda-gépesítetthadtest követte a főerőket, állományában 18 M4A2 Sherman harckocsival és 19 SZU–100 önjáró löveggel. A szovjet csapatok harctevékenysége azonban lassan bontakozott ki és nem hozta meg a kívánt eredményt.9
9 4. gárdahadsereg 175-176. o.
Az eredménytelenséget a szovjetek elsősorban a németek páncélosfölényének tulajdonították. Szovjet források szerint a IV. SS-páncéloshadtest két SS-páncéloshadosztálya – az önálló páncélososztályokkal és a 303. rohamtüzérdandárral együtt – aznap mintegy 200 harckocsival és rohamlöveggel rendelkezett.
A szovjet csapatok hatékonyságát az is jelentősen gyengítette, hogy a hadtestparancsnokok sehol sem képeztek helyi erőfölényt. Éppen ellenkezőleg: az alakulatokat az egész arcvonalon egyenlően osztották szét. Ráadásul a fegyvernemek közötti együttműködést sem tudták kielégítően megszervezni. A szovjetek értékelése szerint az arcvonal-kilométerenként összevont 30 löveg nem volt elegendő a német tüzérség lefogásához.10
10 4. gárdahadsereg 176. o.
Ami a németek állítólagos páncélosfölényét illeti: meglehet, hogy a IV. SS-páncéloshadtest hadosztályai és önálló páncélosalakulatai valóban rendelkeztek 200 harckocsival és rohamlöveggel, de hogy ebből nem volt mind bevethető, az egészen bizonyos. Ha a korábban vázolt harctevékenységek során említett harcképes német páncélosokat összeadjuk, a következő képet kapjuk:
– 3. SS-páncéloshadosztály: hat harckocsi és rohamlöveg (egyébként Gárdonyhoz visszavonva);
– 5. SS-páncéloshadosztály: 20 harckocsi és rohamlöveg;
– 303. rohamtüzérdandár: körülbelül 19 rohamlöveg;
– 24/I. páncélososztály: öt harckocsi;
– 509. nehézpáncélos-osztály: két nehézharckocsi, tehát összesen körülbelül 52 páncélos.
A 4. gárdahadsereg északi csoportosítása – szovjet forrás szerint – két hadtestében legalább 106 + 37 páncélossal rendelkezett. Ez összesen 143 harckocsit és önjáró löveget jelent. Ha csak minden második szovjet páncélos volt bevethető állapotban, akkor is körülbelül 70 páncélost vethettek harcba a németek ellen. A szovjet haditechnika viszont sokkal kevesebb karbantartást igényelt és esetükben műszaki hiba is jóval kisebb arányban 298lépett fel, mint a német konstrukcióknál. Ezért a meglévő haditechnika a szovjeteknél magas arányban maradt bevethető állapotban. Csak egy jellemző példa: noha a súlyos harcok után, 1945. február végén a 18. és 23. harckocsihadtest, az 1. gárda-gépesítetthadtest és a 22. harckocsiezred állományában összesen csupán 142 harckocsi maradt, de ebből csak 12 páncélos szorult javításra (8,4 százalék).11 Az is nagyon könnyen megeshet, hogy a szovjet források csak az „üzemképes”, vagyis harcképes járművek számát közlik. Ezek alapján megállapítható, hogy ha valamelyik félnél volt páncélosfölény, az biztos nem német oldalon jelentkezett. Sokkal inkább az arcvonal másik oldalán…
11 Balaton 1999 48. o.
A szovjetek egész nap jelentős légitevékenységet folytattak. Felderítő-, csatarepülő- és vadászrepülő-kötelékeik főleg a III. páncéloshadtest és a IV. SS-páncéloshadtest felett hajtottak végre bevetéseket.
A német légierő is fokozta tevékenységét. Éjszakai csatarepülők és bombázókötelékek január 28-ára virradó éjjel mintegy 200 bevetés alkalmával elsősorban a dunaföldvári Duna-átkelőt, a Csepel-sziget északi részén, valamint Budapest környékén azonosított szovjet csapatösszevonásokat és csapatmozgásokat támadták.
A 4. légiflotta I. repülőhadteste napközben összesen 320 bevetésben támogatta a Balck-seregcsoport csapatait. A harcok közepette a csatarepülőgépek kilőttek három harckocsit, 60 gépjárművet és két légvédelmi löveget. A vadászrepülőgépek hat szovjet gépet lőttek le, másik hatot pedig eltaláltak. A dunaföldvári hídon bombavetés során két telitalálatot értek el.12
12 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213111. felvétel).
Reggel 09 óra 40 perckor Gaedcke kénytelen volt jelenteni Grolmannak, hogy a szovjetek az éjszaka folyamán a Balck-seregcsoport déli szárnyán előretörtek. A Simontornyától északra kialakított betörést az 1. páncélos-felderítőosztály és a magyar 25. honvéd gyaloghadosztály kötelékei az Igar déli széle – Sáregrestől három kilométerre délre húzódó vonalon próbálták felfogni. Kisebb csapatrészek Káloz körül, a kis tavak környékén biztosítottak. A 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja Nagyhantostól délkeletre próbálta meg feltartóztatni a szovjeteket. A szovjet harckocsik Dunapentelét nyugatról megkerülték, és elérték a Perkáta és Adony felé vezető utakat.
299A IV. SS-páncéloshadtest a Váli-víz mentén védelembe ment át és tartotta a két kiharcolt hídfőt. Arcvonala a Dunától Baracska déli részén át a Pettend – Kápolnásnyék déli része vonalon húzódott. Az 1. páncéloshadosztály Kápolnásnyék és Gárdony térségében gyülekezett, hogy a lehető leggyorsabban dél felé vonuljon.
Időközben Gille SS-Obergruppenführer és törzse a Székesfehérvár környéki arcvonal irányítását is átvette. A 23. páncéloshadosztály rendelkezésre álló kötelékeinek gyülekeztetése az előzetes tervek szerint délután 14.00 óra körül befejeződhetett, miután a térség kellő biztosítására odavezényelték a 3. SS-páncéloshadosztály néhány páncélossal megerősített, 300-400 fős harcoslétszámmal rendelkező 3. SS-páncélos-utászzászlóalját. Ez azért is fontos volt, mert a 356. gyaloghadosztály első gránátoszászlóaljának beérkezésére délutánnál előbb nem számíthattak.
A magyar 3. hadsereg azt javasolta, hogy a déli támadás során érjék el a Cece – Dunaföldvár vonalat, de erre a Balck-seregcsoport közölte, hogy figyelembe véve a szovjet erők létszámát inkább összevont erőkkel, súlypontszerűen kell támadni.
A 11 óra 40 perckor megejtett déli helyzettájékoztató után a németek számára Perkáta körzetében rajzolódott ki a szovjetek fő erőkifejtése. Harckocsizó ékeik elfoglalták a Perkátától három kilométerre keletre, Alsócikolamajornál lévő magaslatot. Ellenük az 5. SS-páncéloshadosztály egy kisebb páncélozott harccsoportját vetették be.
Időközben az északi szárnyon is fokozódott a szovjetek nyomása. Baracskát és Pettendet elfoglalták, páncélosaik a Baracska – Pettend útvonalon mozogtak. Az 1. páncéloshadosztály legtöbb alakulata 12.00 óráig elérte Pusztaszabolcs körzetét. A 23. páncéloshadosztály további átcsoportosított erői a tervek szerint 14.00 óra körül érik majd el Abát és Sárkeresztúrt.
A további harctevékenységgel kapcsolatban Gaedcke 11 óra 50 perckor a következőket terjesztette elő Grolmannak:
1. A 356. gyaloghadosztály részenként beérkező erőivel leváltanák a 4. lovasdandár Zámoly és a Velencei-tó között bevetett 41. lovasezredét és tartalékként a székesfehérvári arcvonal mögött gyülekeztetnék. Ezen kívül 6. páncéloshadosztály Vértesben elakadt páncéloscsoportját, majd a továbbiakban a magyar 2. honvéd páncéloshadosztályt is Székesfehérvárhoz csoportosítanák át.
3002. A 3. SS-páncéloshadosztályt éjszaka kivonnák az északi szárnyról és Pusztaszabolcsnál gyülekeztetnék, hogy erői alkalmazásával délen gyors eredményt érjenek el. A hadosztály egyelőre mint a Balck-seregcsoport tartaléka álljon készenlétben.
3. Az 1. és 23. páncéloshadosztály erőivel összpontosított támadást kellett indítani Sárbogárd irányában, hogy a Sió-csatorna mentén harcoló magyar 25. honvéd gyaloghadosztály szárnyát fenyegető veszélyt felszámolják. A két német páncéloshadosztály ezután kelet felé fordulna.
4. A 3. SS-páncéloshadosztállyal és a 3. páncéloshadosztály balszárny-erőivel a Duna mentén keletről kellett rátámadni a szovjetekre.
Grolman a javaslatokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy kétséges, adnak-e engedélyt a 3. SS-páncéloshadosztály alkalmazására a IV. SS-páncéloshadtest kötelékén kívül, de azért a hadosztály Pusztaszabolcs körüli gyülekeztetését engedélyezte. Ezzel együtt felvetette: a Duna mentén Dunaföldvár irányában alakítsanak ki súlypontot, hogy a Sárvíz-csatorna és a folyam között elhelyezkedő szovjetekre végzetes csapást mérhessenek.
Gaedcke ezt ellenezte, mert a seregcsoport szerinte súlyos helyzetbe kerülne, ha a támadás mégsem sikerül. A támadó csoportosítást nyugat felől fenyegető szárnytámadások veszélyén túl megmaradna a magyar 25. honvéd gyaloghadosztályt keletről fenyegető szovjet csoportosítás manőverezési szabadsága. Arról nem is beszélve, hogy a szovjetek így nyugat felé kerülve egyenesen Székesfehérvárig nyomulhatnának előre.
A Dél Hadseregcsoport 12 óra 25 perckor tájékoztatta az OKH szárazföldi haderő vezérkara hadműveleti osztályát az elrendelt átcsoportosításokról és a kialakult elképzelésekről. A hadseregcsoport hangsúlyozta, hogy az 1. és 23. páncéloshadosztályok bevetéséről végleges döntés még nem született. Ennek oka az volt, hogy a németek meg akarták várni a 7. gépesítetthadtest harcbavetését, hiszen a seregtest bevetésével számoltak. A németek tehát nem tudták, hogy a gépesítetthadtest zöme éppen feltöltés alatt állt.
A hadseregcsoport 12 óra 55 perckor továbbította a Balck-seregcsoport kérését a hadműveleti osztály felé, miszerint engedélyezzék a 3. SS-páncéloshadosztály bevetését a III. páncéloshadtest keretében Pusztaszabolcstól dél felé. A tervek szerint a hadosztály a 3. páncéloshadosztály csapataival együtt a Dunától nyugatra képezett volna támadó csoportosítást.
301Az OKH döntése 13 óra 30 perckor érkezett meg. Eszerint vagy az egész IV. SS-páncéloshadtesttel támadjanak dél felé, vagy hagyják északon, de mindkét hadosztályával együtt. A hadseregcsoport maga döntse el, melyik variációt választja. A IV. SS-páncéloshadtestet tehát nem engedték megosztani. Grolman 17 óra 30 perckor tájékoztatta a Balck-seregcsoportot a döntésről.
Délután a szovjetek nyomása tovább erősödött a déli szárnyon. A németeknek az volt a benyomása, hogy a Dunapentelén még kitartó német páncélgránátosokat el akarják szigetelni és birtokba akarják venni a Perkáta környékén észak felé vezető utakat. A szovjetek ezzel egy időben balszárnyukon is jelentős lövészerőket vetettek be.
Délután 17 óra 40 perckor a Balck-seregcsoporttól újabb összefoglaló jelentés érkezett. A szovjetek simontornyai hídfőjükből több mint egy hadosztálynyi erővel indítottak támadást és elfoglalták Igart. Támadó éleik már Huszárpusztától délre jártak. Az ellenük bevetett 1. páncélos-felderítőosztály ott harcoló hat lövészpáncélosa közül mindegyik telitalálatot kapott. Emiatt az alakulat mozgó harctevékenységre már nem volt képes.
A Sárvíz-csatornától keletre a 35 harckocsival támadó szovjetek a 3. páncéloshadosztály csapatait Nagyhantosig vetették vissza. Perkátától délkeletre, keletre és északra páncélosütközet zajlott: a németek összesen 25 szovjet páncélos kilövését jelentették. Dunapentelén a 3/II. páncélgránátos-zászlóalj még tartotta magát, de közöttük és Perkáta között már nem voltak német csapatok. A zászlóaljat gyakorlatilag bekerítették. A német felderítés továbbra is lázasan kereste a 7. gépesítetthadtestet, de persze nem találta.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán is felismerték, hogy a szovjetek szándéka visszaszorítani a németeket a Dunától. Amíg a két szovjet támadó csoportosítás között nem volt kapcsolat, tevékenységük nem lehetett olyan hatékony, mint egy közös arcvonalon való támadás esetén.
A előző napi páncélos-összecsapások után megfigyelték, hogy a január 27-én tapasztaltaktól eltérően északon a szovjetek csak Pettend és Baracska ellen kísérték gyalogságukat kisebb harckocsi-különítményekkel, máshol páncélosaik nem mutatkoztak. A németek úgy gondolták, hogy előző nap a 23. harckocsihadtest állományának nagy részét kilőtték, s ezzel a hadtest méregfogát kihúzták. Ercsi és Ráckeresztúr között viszont jelentős szovjet lövészerők gyülekeztek.
A nap folyamán 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja, amelyet a IV. SS-páncéloshadtestnek rendeltek alá, beérkezett Sárkeresztesre. A 302harccsoport aznap nyolc bevethető Pantherből, két parancsnoki Panther harckocsiból, 53 lövészpáncélosból és 21 felderítő páncélgépkocsiból állt. Ezt az erőt a helyzettől függően akár Székesfehérvárnál, akár a déli szárnyon bevethették.
A III. páncéloshadtest szándéka szerint a 23. páncéloshadosztály beérkezett erőivel Sárbogárd felé indítana támadást, majd északkelet felé fordul és megpróbál egyesülni az 1. és 3. páncéloshadosztályok Perkátánál harcoló csapataival. Az ehhez szükséges csapatmozgások már megindultak. A 23. páncéloshadosztály egyik páncélgránátos-ezrede még Székesfehérvárnál állt tartalékban addig, amíg a 356. gyaloghadosztály13 és a IV. SS-páncéloshadtest által küldött kötelékek be nem érkeznek. A Dél Hadseregcsoport megjegyezte, hogy a 23. páncéloshadosztály tervezett alkalmazása ellentmondott a páncéloshadosztályok összpontosított bevetéséről szóló korábbi elhatározásnak.
13 Január 28-án a hadosztály szállítmányai közül újabb kilenc szerelvény futott be Veszprémbe. Ekkor érkezett a hadosztály törzse, a 871. gránátosezred, továbbá a híradóosztály, az utászzászlóalj, a tüzérezred és az ellátó csapatok egy-egy része. Lásd HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 213112. felvétel).
Gaedcke 18 óra 20 perckor jelezte Grolmannak, hogy a szovjetek Perkátánál kialakított csapatösszevonása ellen valamit tenni kellene. A III. páncéloshadtest támadása másképp körvonalazódott, mint ahogy azt a seregcsoport tervezte. A 23. páncéloshadosztály támadó csoportosítása éppen Sárkeresztúron vonult át és már nem tudott Perkáta felé fordulni. Sárkeresztúrtól délre a németeknek csapatokat kell előretolniuk, különben a szovjetek áttörnek Székesfehérvár felé.
Grolman erre sajnálkozásának adott hangot, mert ezzel akadályozták a támadó csoportosítás súlypontképzését. Így az a veszély fenyegetett, hogy a németek megállítják ugyan a szovjeteket Sárkeresztúrnál, de Perkátánál saját támadásuk is elakad. Ezért Grolman szerint jobb lenne, ha a 23. páncéloshadosztály rendelkezésre álló erőit az 1. páncéloshadosztályhoz irányítanák. A Perkátán át délkelet felé indított támadás a leghatásosabb módja volt a szovjet csoportosítás felszámolásának, még akkor is, ha emiatt nyugatabbra kockáztatniuk kellett.
Rövid mérlegelés után Gaedcke 18 óra 55 perckor közölte Grolmannal Balck tábornok döntését. Eszerint másnap a rendelkezésre álló teljes légierő a Simontornyánál kialakult szovjet betörés ellen kerül bevetésre, hogy itt 303ne szárazföldi csapatokat kelljen bevetni. A magyar 3. hadsereg a betörés mentén arcvonal-rövidítést hajt végre és visszahúzódik az Ozora kelet – Mezőszilas – a Sárvíz-csatorna Sárszentmiklóstól nyugatra húzódó partja vonalra. A 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportját úgy kellett átcsoportosítani, hogy másnap akár a magyar 25. honvéd gyaloghadosztály, akár a 3. páncéloshadosztály arcvonalán alkalmazni tudják.
Mivel északon is számítani lehetett további szovjet támadásokra, a 3. SS-páncéloshadosztályt végül nem emelték ki a IV. SS-páncéloshadtest állományából. Különben is, eddig csupán a 6. SS-páncélgránátos-ezredet sikerült kivonni az arcvonalból, de később ezt is újra be kellett vetni. Az ezredet ezután a Velencei-tó délnyugati körzetébe szándékoztak átcsoportosítani. A 3. SS-páncélos-felderítőosztály és a 3. SS-páncélos-utászzászlóalj tartalékként Székesfehérvárhoz került. Így mindegyik SS-alakulat a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoksága alatt maradt.
A III. páncéloshadtest azt a parancsot kapta, hogy a 23. páncéloshadosztály kisebb kötelékeivel zárja le a Sárkeresztúr – Sárbogárd útvonalat, majd erői zömével délkelet felé indítson támadást, csatlakozzon a 3. páncéloshadosztályhoz, majd ezzel együtt összpontosított támadás keretében Hercegfalván egyesüljenek a Perkáta felől kelet felé kerülő 1. páncéloshadosztály csapataival.
Wöhler este 21 óra 25 perckor beszélt Guderian vezérezredessel. A Dél Hadseregcsoport parancsnokának az volt a benyomása, hogy ezt a napot is „megúszták ép bőrrel”. A 3. páncéloshadosztály eredményes mozgó harctevékenysége jelentősen hátráltatta a szovjet támadás kibontakozását a déli szárnyon, másnap pedig a Sárvíz-csatornától keletre megindulhatott a III. páncéloshadtest három páncéloshadosztályának támadása is. Továbbra is számolni kellett azonban a szovjet északi és déli csoportosításának súlyképzésével a Duna mentén. Wöhler továbbra is attól tartott, hogy a szovjetek délen előbb-utóbb harcba vetik a 7. gépesítetthadtest erőit is.
Wöhler kitért arra is, hogy aznap ugyan a 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportjának alkalmazásával még sikerült megakadályozni az SS-hadosztályok szétválasztását, de kialakulhatott olyan helyzet is, amikor a két SS-páncéloshadosztályt majd külön-külön kénytelenek bevetni. Néhány nap múlva igaza lett…
Napközben megérkezett a Délkeleti Főparancsnok („F” Hadseregcsoport) javaslata a Duna – Dráva – Balaton háromszög 2. páncéloshadsereggel 304közösen tervezett megtisztítására. A terv egy nagy és egy kis megoldást vetett fel, de a végrehajtásra kijelölt erők a Drávától délre a vasúti hálózat állapota, az időjárás és az ellenség magatartása függvényében csupán február 6-ig voltak összevonhatóak. Ezzel a 2. páncéloshadsereg „Eisbrecher” hadművelete jelentős késedelmet szenvedett, s korábbi formájában és célkitűzéseiben hamarosan aktualitását is veszítette.
A 3. Ukrán Front ellencsapásának kivédése közben a Dél Hadseregcsoport Guderian vezérezredes felkérése nyomán kidolgozta az „Operation Süd” („Dél” hadművelet) terveit is.
A hadműveleti terv lényege abból állt, hogy a német 6. hadsereg Székesfehérvártól délre elfoglalt állásaiból a IV. SS-páncéloshadtest és a Breith-hadtestcsoport (III. páncéloshadtest és magyar II. hadtest) csapataival közösen támadást indítana dél felé. A 2. páncéloshadsereg ezzel a támadással együttműködésben Nagybajom térségéből keleti irányban végrehajtja az „Eisbrecher” hadműveletet, és hozzá csatlakozik a Délkeleti Főparancsnok négy gyaloghadosztályának észak – északkeleti irányú támadása. Ezzel a három összetartó irányú támadással kívánták felszámolni a 3. Ukrán Front Dunától nyugatra, a Balaton és a Dráva között kialakított hídfőjét és egyszersmind birtokba venni a Duna vonalát a Dráva torkolatáig.
A Dél Hadseregcsoport szerint a támadás sikeréhez alapvetően három feltétel szükségeltetett:
1. Miután szétverték a Dunaföldvár irányából észak felé támadó szovjet erőket, felújítják a „Konrad 3” hadműveletet és felszámolják a szovjet erőket a Vértes-hegység és a Duna között.
2. A Dunától északra, a német 8. hadsereg arcvonalán megszilárdítják a helyzetet, nehogy ide később jelentősebb erőket kelljen támogatásként átdobni.
3. A hadseregcsoport páncéloshadosztályait személyi és anyagi vonatkozásban fel kell tölteni és két-három újabb gyaloghadosztályt is a térségbe kell vezényelni.
A német páncéloshadosztályokra rá is fért volna a feltöltés, hiszen a szervezési előírásokhoz képest január 27-én este összesen 344 Panzer IV és Stug. III, 56 Jagdpanzer IV, 206 Panther, 53 Tiger E és Tiger B, valamint 797 lövészpáncélos hiányzott állományukból. A hadseregcsoport a hiányok pótlására „gyorssegélyként” 115 Panzer IV harckocsit és rohamlöveget, 20 Jagdpanzer IV vadászpáncélost, 70 Panthert, 18 Tigert és 200 lövészpáncélost kért.
305A Délkeleti Főparancsnoknak küldött táviratában a Dél Hadseregcsoport közölte, hogy az „Operation Süd” csakis azután indulhat meg, miután a német csapatok Budapest felé sikeresen áttörtek. Ennél fogva a tervezett támadás időpontja egyelőre még nem volt meghatározva.14
14 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 28. 1. 1945 (628. tekercs 7 212559-7 212568. felvétel).
