1945. január 24. szerda
2281945. január 24. szerda
(Időjárás: legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz öt Celsius-fok, borult és ködös idő, sűrű hóesés, a főutak járhatók.)
(Időjárás: legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz öt Celsius-fok, borult és ködös idő, sűrű hóesés, a főutak járhatók.)
A magyar 3. hadsereg arcvonalán Sárszentmiklós és Dunapentele körül szovjet támadásokat kellett visszaverni. A német 3. páncéloshadosztály csapatai Hercegfalvát nehéz harcok árán megtisztították a 110. harckocsidandár maradványaitól. A 3. páncéloshadosztály törzse Kishantosra helyezte át harcálláspontját.
A Sió-csatorna vonala napközben nyugodt maradt, de a Sárvíz-csatorna és a Duna között a szovjetek Sárszentmiklós ellen déli és délkeleti irányból harckocsikkal támogatott támadást indítottak. Miután betörtek a helységbe és kiszorították a 39. páncélos-utászzászlóalj egyik gyenge századát, néhány harckocsijuk elérte a Sárszentmiklós – Hercegfalva útvonalat. A 3. páncéloshadosztály 394/II. páncélgránátos-zászlóalja és a 23. páncélos-felderítőosztály által indított ellenlökés nem ért el eredményt. A 23/3. páncélos-felderítőszázad tüzérségi és nehézfegyver-támogatás nélkül meginduló támadása során a szovjet páncéltörő ágyúkkal és páncéltörő puskákkal vívott harcban három lövészpáncélost veszített.
A hadosztály 6. páncélosezrede és 543. páncélvadászosztálya viszont a megtisztított Hercegfalváról déli irányban indított támadást és hamarosan nyolc szovjet harckocsi kilövéséről tett jelentést. Dunapentelénél a németek egy zászlóalj erejű szovjet támadást vertek vissza.147
147 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213064. felvétel), valamint Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213068. felvétel), valamint 3. Pz. Div. 460. o. és 23. Pz. Div. 475. o.
A magyar 25. honvéd gyaloghadosztály a nap folyamán a Mezőkomárom – Sárvíz-csatorna közötti terepszakaszon is átvette a parancsnokságot. A hadosztály jobbszárnyán a Balaton és Mezőkomárom között a 25. gyalogezred, középen az 1/III. gyalogzászlóalj, a balszárnyon pedig a 26. gyalogezred I. és II. zászlóalja helyezkedett el. A hadosztályt a továbbiakban is a Pape-féle vezetési törzsnek rendelték alá. Az 1. páncélos-felderítőosztály Enying körül tartalékban állt.148
148 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213071. felvétel), valamint Art of War 1986 figure 369 (705. o.)
229Miután a 3. páncéloshadosztályt előző nap a magyar 3. hadsereg alárendeltségébe utalták, a IV. SS-páncéloshadtestnek csupán három páncéloshadosztálya maradt a Velencei-tó és a Duna között kiépített, mélyen tagolt szovjet védelem áttörésére.
Az immár a hadtest jobbszárnyán harcoló 5. SS-páncéloshadosztály erői január 23-án, nem sokkal éjfél előtt kivetették a szovjeteket Szinatelepről, majd újabb csapatösszevonást követően támadást indítottak északi irányban. A németek Szinateleptől három kilométerre északra elhúzódó harcokba bonyolódtak a szovjetek páncélelhárító körleteivel, de a teleptől négy kilométerre északnyugatra lévő házcsoportot az elszánt szovjet védelem ellenére elfoglalták.
A hadosztály páncélozott harccsoportja és a 9. SS-páncélgránátos-ezred erői az Adony – Ercsi útvonal mentén előretörve 10.00 óráig átkeltek a Váli-víz alsó folyásán, de támadásuk a megerősödött szovjet védelem és a Duna keleti partjáról lőtt oldalazó tűz következtében a torkolattól négy kilométerre északra ismét elakadt. A páncéloscsoportot és a 9. SS-páncélgránátos-ezredet a magyar 54/I. gyalogzászlóaljjal váltották le, majd a német kötelékeket nyugat felé átcsoportosították.
A hadosztály balszárnyán harcoló 10. SS-páncélgránátos-ezred (I. zászlóalja nélkül) heves harcok közepette a Pusztaszabolcs – Nagytétény vasútvonaltól északra birtokba vett két hidat a Váli-vízen, majd 18.00 óráig a szovjetek elkeseredett védekezése és ellenlökései ellenére két kilométer széles és egy kilométer mély hídfőt létesített az északkeleti parton. A 9. SS-páncélgránátos-ezred egy részét is ide csoportosították át.149
149 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213064. felvétel), valamint Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213068. felvétel) és Vopersal 604. o.
A 3. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportja előző este elérte a Baracskától négy kilométerre délnyugatra lévő házcsoportot, majd támadását északi irányban folytatta. A hadosztály erői a Kápolnásnyéktől négy kilométerre délkeletre húzódó magaslatokról is kivetették a szovjet védőket.
Az Eckert-harccsoport Felső-Besnyő és a 157-es magaslat körzetéből Aggszentpéter felé kitérve a Baracskától délkeletre védekező szovjetek állásai ellen indított támadást. Az SS-páncélgránátosok a még bevethető StuG. III rohamlövegek tűztámogatásával megpróbálták visszaszorítani a szovjeteket, de eközben maguk is jelentős veszteségeket szenvedtek. Az egyik SS-rohamlöveg parancsnoka így számolt be a harcokról:
230„Vérző gránátosok vonszolják magukat mellettünk hátrafelé. Elöl repeszgránátok és géppuskasorozatok veretik az oroszok által védett tanyát. A harci zajon át egyre csak ’Hurrá’ és ’Urrá’ kiáltásokat hallunk. Dél körül az első ellenséges állást bevettük. Az égő tanya vörös fénye rátelepszik a hóborította vidékre. Gyalogságunknak az első roham során jelentős veszteségeket kellett elszenvednie. Tovább nyomulunk. Balra tőlünk egy T–34 vakítóan kékes lánggal robban szét. Egy négycsövű légvédelmi gépágyú nyomjelzős sorozatai a tanyaépületet cibálják. A szovjetek nehézaknavető-tüze hirtelen viharként csap az előretörő gránátosok közé. A forró repeszek sebeket tépnek. A sebesültek ordítása és jajveszékelése elviselhetetlen. Parancsot kapunk, hogy kerüljük meg a tanyát. Nem sokkal később az oroszok hátába kerülünk…”150
150 Idézi Vopersal i.m. 605. o.
Bachmann SS-Hauptsturmführer 6/II. SS-páncélgránátos-zászlóalja aznap heves harcok után elfoglalta Kishalmot. A páncélgránátosok harcát a 3/II. SS-páncélos-tüzérosztály tűzcsapásai támogatták. A németek az előző nap elveszített Nagyhalmot is visszafoglalták. Az 5. SS-páncélgránátos-ezred este Aggszentpétertől két és fél kilométerre északnyugatra, egy Nagyhalomnál lévő tanya körül harcolt.
Az 5. SS-páncélgránátos-ezredtől balra az 509. nehézpáncélos-osztály még harcképes nehézharckocsijai a reggeli órákban Felső-Besnyőtől támadást indítottak. A behavazott terepen előretörő német páncélosok Kishalomtól délre elérték a Váli-vizet. A szovjetek itt, a 157-es magaslat körül még tartották állásaikat. A Tiger B harckocsik hamarosan elkeseredett páncélosösszecsapásba keveredtek. Húszpercnyi tűzharc után 15 szovjet harckocsi és 50 páncéltörő ágyú kilövését jelentették. A páncélososztály parancsnoka néhány nehézharckocsival Pettend körül vert vissza néhány szovjet ellenlökést.
Kápolnásnyék körzetében a Kleffner-harccsoport erői készülődtek, hogy az 1. páncéloshadosztály páncéloscsoportjával, az előző este beérkezett 113. páncélgránátos-ezreddel, valamint a 24/I. páncélososztállyal közösen Baracska irányában indítsanak támadást. A feladat szerint hídfőt kell foglalniuk a Váli-vízen.
A Kleffner-harccsoport ekkor a 6/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljból, a 6/14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) századból és a 6. SS-páncélgránátos-ezred felderítőszakaszának részeiből, valamint a 3/III. SS-páncélos-tüzérosztály tűztámogatást adó ütegeiből állt. A hadosztály páncéloscsoportja és a Kleffner-harccsoport Kápolnásnyék déli előteréből keleti irányban 231indultak támadásra, majd észak felé fordultak és betörtek Baracska déli részébe. Addigra már az 1. páncéloshadosztály páncéloscsoportját és 113. páncélgránátos-ezredét is ide csoportosították át.
A 3/1. SS-páncélos-légvédelmi tüzérüteg aznap Ferenczmajornál vett fel tüzelőállásokat, majd 8,8 cm-es lövegeivel egy kétmotoros szovjet bombázórepülőgépet lőtt le. A légvédelmi tüzérosztály aznap összesen hat repülőgép lelövését jelentette. Gróftanyánál a 6/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj körvédőképes sündisznóállást létesített.151
151 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213064. felvétel), valamint Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213068. felvétel) és Vopersal 604-608. o., valamint Schneider 422. o.
Az 1. páncéloshadosztály 113. páncélgránátos-ezrede a 24/I. páncélososztály 33 Panther harckocsijának támogatásával 01 óra 30 perckor indított támadást Baracska irányában. A balszárnyon a 113/I. zászlóalj, a jobbszárnyon a 113/II. zászlóalj haladt Stark százados parancsnoksága alatt. Az I. zászlóalj lövészpáncélosai menetből vették be a gyenge erőkkel védett Merey-majort, a II. zászlóalj katonái pedig Annamajort foglalták el. Ezután a lövészpáncélos-zászlóalj észak felé, Pettend irányába fordult, ahonnan a felderítés erősebb szovjet erőket jelentett.
Hajnali 02 óra 30 perc körül a 113/I. zászlóalj parancsnoka, Weber százados rádión parancsot kapott, hogy lövészpáncélosaival és a Panther harckocsikkal menetből indítson támadást a Pettend körül lévő szovjet állások ellen. A harckocsiknak keletről, a páncélgránátosoknak a Merey-major felől vezető út mentén kellett támadniuk. Az előretolt tüzérmegfigyelők a 113/1. századnál tartózkodtak.
Mintegy háromnegyed óra múlva a páncélgránátosok Pettend előtt harcérintkezésbe kerültek a szovjetekkel, de kezdetben nehezen boldogultak, mert tüzérségi támogatást nem kaptak. Ennek az volt az oka, hogy az előretolt megfigyelők összes rádióadója meghibásodott. Sőt, még a harckocsikkal való híradó-összeköttetés is akadozott.
A Panther harckocsik – ahelyett, hogy megvárták volna, amíg a páncélgránátosok elérik a település szélét – menetből indítottak támadást, de akciójuk a szovjet páncéltörő és harckocsiágyúk tüzében hat T–34 harckocsi és nyolc páncéltörő ágyú kilövése ellenére összeomlott. Ekkor a harccsoport parancsára átcsoportosították erőiket és Merey-majortól három kilométerre északra vonultak fel. Csakhogy a páncélosok vörösen izzó kipufogódobjait 232a sötétben messziről is látni lehetett és ez figyelmeztette a szovjeteket. Mindez akkor történt, amikor a páncélgránátosok már csak mintegy 200 méterre voltak Pettendtől.
A szívós szovjet védelemmel szemben Pettendnél a 113/I. zászlóalj támadása végleg elakadt. A rendkívül előnytelen helyzetből csupán a hadosztályparancsnok pirkadat előtt érkezett visszavonulást elrendelő parancsa és a német harckocsik tehermentesítő támadása menekítette ki a páncélgránátosokat. A sebesülteket nagy nehezen sikerült Seregélyesre és Székesfehérvárra szállítani. A 113/I. páncélgránátos-zászlóalj maradványai Merey-major körül gyülekeztek, ahol a 2. és 3. századot a veszteségek miatt össze kellett vonni. A legyengült zászlóalj ezután a Székesfehérvár – Budapest útvonaltól délre helyezkedett el.
A 113/II. zászlóalj támadása, amelyet egy páncélosszázad is támogatott, Annamajortól Baracskáig ugyan eljutott, de ott elakadt. A 6. SS-páncélgránátos-ezreddel közösen indított újabb próbálkozás sem vezetett eredményre, bár a 6/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj betört Baracska déli részébe és ott elkeseredett helységharcba bonyolódott a szovjetekkel. Nem volt mit tenni: be kellett várni a 113/I. páncélgránátos-zászlóalj beérkező erőit, hogy velük együtt folytathassák a támadást.
Weber százados, miután páncélgránátos-zászlóaljával megérkezett és felmérte a terepet, arra a következtetésre jutott, hogy arcból támadni nem sok sikerrel kecsegtet. Ezért úgy döntött, hogy a baracskai temetőn keresztül kelet felé próbálja meg elérni az észak-dél irányú utat, s ennek mentén benyomul a helységbe.
Azonban a meginduló nappali támadás sem hozott sikert. A szovjet védelem már a megindulás során kilőtt három Panthert. Újabb négy német harckocsit akkor ért találat, amikor a páncélgránátosokkal együtt behatoltak a Baracskától délre lévő temető területére.
Sötétedés után Marcks őrnagy 113. páncélgránátos-ezrede a 24/I. páncélososztály 20 Panther harckocsijának támogatásával újabb támadást indított. A 113/I. zászlóalj délkeletről betört Baracskára és észak felé nyomult előre, egészen a Váli-vízen átívelő közúti hídig. Itt azonban a szovjetek összevont harckocsijaiba és önjáró lövegeibe ütköztek, amelyek elállták a németek útját. A 24/I. páncélososztály Pantherei két harckocsit, egy önjáró löveget és egy önjáró légvédelmi tűzeszközt lőttek ki.
Noha 18.00 óra körül Baracska déli része már német kézen volt, a kitűzött fő feladatot nem sikerült teljesíteni. A németek hídfőt nem tudtak kialakítani, 233mivel a hidat sem sikerült birtokba venniük. A 113/7. páncélgránátos-század a Budapest felé vezető vasútvonal mentén ugyan átkelt a Váli-vízen, de miután a heves harcokban a századparancsnok is elesett, visszavonultak a délnyugati partra. A 113/6. század és a 37/2. páncélos-utászszázad még át sem tudott kelni a vízen.
A nap végén az arcvonal kettészelte Baracskát. Az 1. páncéloshadosztály balszárnyát fedező 113/1. páncélgránátos-század több szovjet ellenlökést hárított el, amelyeket a jelentések szerint nem egyszer ISZ–2 nehézharckocsik is támogattak.
Napközben és éjszaka Kápolnásnyék, Velence és Pettend körül – a Baracskát támadó német harccsoportok hátában – továbbra is heves harcok folytak. A települések körül az 1. páncélgránátos-ezred, a 37. páncélos-utászzászlóalj zöme, a 37. páncélvadászosztály és az 1. páncélos-felderítőosztály részei, valamint a 23/I. „Norge” és 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóaljak védekeztek az északi és északnyugati irányból indított szovjet támadások ellen. Kápolnásnyék északkeleti részében a szovjet 63. lovashadosztály kozákjai még tartották magukat, s a németeknek egyelőre Velencét sem sikerült elfoglalni a 93. lövészhadosztály csapataival szemben.152
152 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213064. felvétel), valamint Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213068. felvétel), 1. Pz. Div. 723-726. o., 24. Pz. Div. 308. o. és Vopersal 606.o.
A Breith-hadtestcsoport arcvonalán a 23. páncéloshadosztály támadása Pákozdtól és Pátkától nyugatra a mélyen tagolt szovjet védelemmel szemben nem ért el eredményt. Innen északra a 4. lovasdandár (amely időközben visszakapta 41. lovasezredét) és a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály összesen 15 páncélossal Zámoly nyugati előteréből és Csákberénytől támadást indítottak északkeleti és keleti irányban.
A német-magyar csapatok a 80. gárda-lövészhadosztály 230. lövészezredét hamarosan vissza is szorították. Mivel más tartalékuk már nem volt, a szovjetek egy légvédelmi tüzérezredet vetettek be, amelynek 37 mm-es gépágyúi Miklósmajornál vettek fel tüzelőállásokat és tüzükkel végül megállították a támadást. A német-magyar csapatok a nap során a Zámolytól északra lévő útkereszteződést és annak északnyugati körzetét, valamint a Csákberénytől három kilométerre keletre húzódó vonalat érték el.
A magyar VIII. hadtest csapatai egész nap követték a visszahúzódó szovjet erőket és öt-tíz kilométert nyomultak előre. Gyenge ellenállással 234szemben sikerült elfoglalniuk Oroszlányt, Várgesztest és Kőhányáspusztát. Az élen haladó kötelékek megközelítették Vérteskozma északnyugati előterét is, de a helységet a szovjetek egyelőre szilárdan tartották.153
153 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213069. felvétel), valamint Birjukov 280. o.
Az I. lovashadtest 6. páncéloshadosztályának jobbszárnya déli irányban támadva szétverte az Alsógalla – Tatabánya ipari körzetben még kitartó szovjet csapattöredékeket, majd követte a visszavonuló erőket. A hadosztály támadása azonban Felsőgallától hat kilométerre délkeletre egy vasúti kereszteződésnél a megszilárduló védelem tűzereje és az egyre ismétlődő szovjet ellenlökések miatt elakadt.
A hadtest támadó harccsoportjai Mány és Bicske körzetében sem tudták a tegnap elért eredményeiket kifejleszteni, mivel mind a 31. lovasezrednek, mind pedig a páncélozott harccsoportnak Bicske irányából harckocsikkal támogatott szovjet ellenlökéseket kellett kivédeni.154
154 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213069. felvétel).
A szovjet 5. gárda-lovashadtest csapatait saját felderítésük szerint január 24-én hajnalban Kápolnásnyék térségében 100 német harckocsi és 70 rohamlöveg összpontosított támadása érte. Ez minden bizonnyal eltúlzott szám. Az biztos, hogy a IV. SS-páncéloshadtest három hadosztályának és önálló alakulatainak csaknem összes bevethető páncélosát a Velencei-tó és a Duna között vetették be, de ezek száma immár a 3. páncéloshadosztály és a 219. rohampáncélos-osztály állománya nélkül véleményem szerint már alig haladta meg a száz bevethető harckocsit és rohamlöveget.
A IV. SS-páncéloshadtest csapatainak a német 6. hadsereg tüzérségének hatásos támogatása mellett ezen a napon sikerült áttörni a szovjetek védelmét, s az 5. gárda-lovashadtest soraiban helyenként zavarodottság és pánik lett úrrá a katonákon.
A szovjetek szerint a Baracskára betört német páncélosok (szerintem a 3. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportjának megmaradt harckocsijai), amelyek elérték a Váli-vizet is, útközben beleütköztek a 4. gárdahadsereg helyszínen tartózkodó törzsébe! K. N. Gyerevjanko vezérőrnagy, a hadsereg törzsfőnöke vezetésével a szovjetek megvédték vezetési pontjukat és viszszaverték a németek támadását.
Időközben az 5. gárda-lovashadtest egyes alegységei visszavonulásra kényszerültek és elkeseredett, több helyütt önfeláldozó ellenállás után visszahúzódtak második védelmi vonalukba.
235Baracska északi része és a 101-es magaslat között a 252. és 113. lövészhadosztály, valamint a lovashadosztályok ezredei voltak védelemben. Ezeket az erőket támogatták az 1. gárda-gépesítetthadtest részei is. Baracskától északnyugatra a 46. hadseregtől átadott 34. gárda-lövészhadosztály rendezkedett be védelemre. Székesfehérvártól északkeletre a védelem szilárdítása érdekében Lovasberény térségébe vezényelték a 41. gárda-lövészhadosztályt is.
Amikor megvirradt, a németeknek ismét szembe kellett nézni a szovjet tüzérség elsöprő fölényével, hiszen nappali viszonyok között már könynyebb volt hatásos, célzott tüzet vezetni.155
155 Taraszov 67-68. o. és 4. gárdahadsereg 172-173. o.
A szovjet légierő a hajnali harcokban a sötétség ellenére is támogatta saját csapatait. Az éjszakai bombázórepülő-alakulatok 413 bevetést repültek, amelyek során főként a német tüzérség lövegeit és aknavetőit támadták. Emiatt a német tüzérségi tűz veszített eredményességéből. A szovjet csata- és vadászrepülő-tevékenység a IV. SS-páncéloshadtest felett napközben is jelentős maradt.
A 4. légiflotta I. repülőhadteste az igen kedvezőtlen időjárás miatt alig hajtott végre bevetést. Repülőgépei két harckocsit és egy felderítő páncélgépkocsit kilőttek, négy páncéltörő ágyút és négy sorozatvetőt pedig megrongáltak. A bombázórepülőgépek támadása a dunaföldvári híd ellen nem járt jelentős eredménnyel. Január 24-ére virradó éjjel az éjszakai csatarepülő-kötelékek a Csepel-sziget északi részén, Budapesttől nyugatra és északnyugatra, valamint Balassagyarmattól délre szovjet járműoszlopokat támadtak.156
156 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213070. felvétel).
A Dél Hadseregcsoport hadinaplójának aznapi bejegyzése megállapította, hogy a IV. SS-páncéloshadtest támadása széles arcvonalon, Baracska és a Duna között áttört a Váli-vízig és a torkolatvidéken hídfőt is létesített, de a Váli-víz túlsó oldalán kiépített szovjet védelemmel szemben a németek ismét elakadtak.
A reggeli helyzettájékoztatás során 10.00 óra körül Gaedcke vezérőrnagy többek között arról tájékoztatta Grolmant, hogy a IV. SS-páncéloshadtest támadása lassan haladt. A hadtest jobbszárnyán támadó 5. SS-páncéloshadosztály erőit Szinateleptől északra létesített hídfőjükben erős oldalazó tűz érte és a Váli-víztől északra lévő magaslatokon is jelentős szovjet gyalogsági és páncéltörő reteszállásokat észleltek.
236A III. páncéloshadtest sem jutott előbbre Pákozd és Pátka között. A Balck-seregcsoport azt tervezte, hogy a 4. lovasdandár 41. lovasezredét Zámolyhoz irányítja át, és onnan a 23. páncéloshadosztály páncéloscsoportjával együtt Csákvár irányában indít támadást. A német 6. hadsereg szerint itt kedvezőbbek voltak a feltételek a sikerre, mint Székesfehérvártól északkeletre, hiszen ott a szovjetek még mozgásban voltak.
Az I. lovashadtestnél aznap csak a 6. páncéloshadosztály ért el csekély eredményt Felsőgalla körzetében. A 3. lovasdandár a szovjet ellenlökések és a tüzérség tevékenysége következtében nem jutott előbbre, s ráadásul jelentős veszteségeket is szenvedett. A dandár páncélozott harccsoportja reggel 07 óra 30 perckor ismét támadást indított, de hamarosan el is akadt a Bicske körül gyülekező szovjet erőkkel szemben.
Felmerült egy újabb elhatározás lehetősége is, de ezt egyelőre elvetették. A hadseregcsoport és a seregcsoport meg akarta várni, sikerül-e a nap folyamán áttörni a Velencei-tó és a Duna között. Amennyiben nem, akkor az úgy nevezett „kis megoldást” választják, vagyis a Váli-víz mentén északnyugati irányban indítanak támadást, hogy a Velencei-tó északi partja és Lovasberény között elhelyezkedő szovjet csapatokat hátba támadva felszámolják őket.
Guderian előző napi kérdésére, miszerint milyen erőkre van szüksége a hadseregcsoportnak a Duna nyugati partjának teljes megtisztításához, 11.00 óra körül Gaedcke azt a választ adta, hogy a Balck-seregcsoport véleménye szerint még egy gyaloghadosztály és újabb rohamlövegek kellenének, amelyeket Esztergom körzetében vetnének be. Ott ugyanis a szovjetek az utóbbi időben meggyengítették erőiket. Balck tábornok szerint nem lehet elegendő helyen támadni ahhoz, hogy a szovjeteket megakadályozzák abban, hogy erőiket mindig a német súlyponti támadások helyszínére csoportosítsák át.
Grolman és Gaedcke 11 óra 15 perckor megbeszélte Guderian felvetését, vagyis miképpen lehetne teljesen felszámolni a szovjetek hídfőjét a Duna nyugati partján. Grolman szerint az első ütemben Budapestet kell felmenteni, a második ütemben – mihelyt a 2. páncéloshadsereg támadása teret nyer – meg kell tisztítani a 2. páncéloshadsereg előtt elterülő területet. A harmadik ütemben aztán már az Esztergomtól keletre lévő vidék megtisztítására is gondolhatnak. Lehetőség szerint a német 8. hadsereg gyalogsága is előrenyomulhatna Ipolyság felé, amelyet egy délről átcsoportosított páncélosalakulat támogatna.
237Gaedcke megjegyezte, hogy amint csapataik Budapest közelébe kerülnek, a gyorsan mozgó seregtestekkel – legalábbis a IV. SS-páncéloshadtesttel és egy lovasdandárral – dél felé kell fordulni. A Pilis-hegység megtisztítását a 96. és 711. gyaloghadosztályra kellene bízni. Meggyőződése szerint a szovjetek a IV. SS-páncéloshadtesttől délre támadási szándékkal hamarosan erősítéseket fognak összevonni. Balck tábornok is azt remélte, hogy a Vértesben felszabaduló erőkkel a déli arcvonalat erősítheti meg.
A déli helyzettájékoztatás alkalmával 11 óra 55 perckor a Balck-seregcsoport arról tájékoztatta a hadseregcsoportot, hogy a Váli-víztől északra szovjet tábori erődítéseket azonosítottak, Baracska keleti felében pedig a szovjetek erős páncélelhárító tűzrendszert hoztak létre.
Grolman később Wenck altábornaggyal is beszélt Guderian felvetéséről. Ezzel kapcsolatban jelentette a Balck-seregcsoport azon kívánságát, hogy a beérkezőben lévő 356. gyaloghadosztályon kívül még egy gyalogos alakulatot kaphassanak, hogy azzal Esztergom térségében támadást indíthassanak. Grolman maga nem értett egyet ezzel a felfogással, mert ez az erők összpontosított alkalmazása ellen szólt. A 356. gyaloghadosztályt viszont minden körülmények között a Balck-seregcsoportnak kellett kapnia, mert az eddig csak meglehetősen gyenge gyalogsági erőkkel rendelkezett.
Wenck felvetette, hogy amennyiben a német erők a Velencei-tó és a Duna között aznap nem tudnak áttörni, a IV. SS-páncéloshadtestet csoportosítsák át és Zámolytól északkelet felé indítsanak vele támadást.
Ezt a javaslatot Grolman 12 óra 20 perckor továbbította a Balck-seregcsoport vezérkari főnökének. Az átcsoportosítás ötletével kapcsolatban azonnal felmerült, hogy milyen erőkkel tudnák ezután megtartani a Váli-víz mentén elért vonalat. Gaedcke megismételte, hogy amíg a Zámolyhoz való átcsoportosítás időveszteséggel jár és újabb erőket igényel a Váli-víz mentén, addig a seregcsoport elképzelése a Váli-víz előtt való „balrafordulással” kapcsolatban talán sikeres lehet.
Az esti helyzettájékoztatás során 18.00 órakor a Balck-seregcsoport többek között arról számolt be a hadseregcsoportnak, hogy az 5. SS-páncéloshadosztály a megszerzett két híd mentén 800-1 000 méterrel mélyítette ki a kialakított hídfőt. Baracska északi része, Pettend és Kápolnásnyék északkeleti része még mindig szovjet kézben volt. Baracska teljes elfoglalása után az 1. páncéloshadosztály részeit a Kápolnásnyék – Pettend útvonal birtokbavételére kellett alkalmazni.
238A magyar csapatok jól haladtak a Vértes-hegységben és már Vérteskozma előtt álltak. A 6. páncéloshadosztály teljesen birtokba vette a Felsőgalla körüli ipartelepeket. Az I. lovashadtest erői Mánytól délkeletre azonban nem jutottak előbbre.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán ekkor még nem volt teljesen áttekinthető a helyzet, így nem lehetett tudni, hogy szükség van-e újabb döntésre. Sok függött attól, sikerül-e a Váli-vízen kialakított hídfőből tovább támadni.
Nem sikerült. Estére egyértelművé vált, hogy a Váli-víztől északra húzódó magaslatokon a szovjetek olyan mélyen tagolt, jelentős erőkkel védett állásrendszert építettek ki, amelynek sikeres áttörése a németek szerint is valószínűtlen volt.
Ezért Wöhler a IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontján Balck tábornokkal és a hadtest vezérkari főnökével, Manfred Schönfelder SS-Obersturmbannführerrel megbeszélte a további tennivalókat. Megállapították, hogy jelen pillanatban további északkeleti előretörésre nem is gondolhatnak, ezért a lehető leggyorsabban erőket kell gyülekeztetni egy északnyugati irányú támadás végrehajtásához, amely a Váli-víz és a Velencei-tó között indulna.
Balck még Wöhler jelenlétében parancsot adott, hogy ezt a támadást, amely főképpen a páncélosokra épített, még aznap éjjel hajtsák végre. Ezt a félreértések elkerülése végett Gille SS-Obergruppenführernek is megismételte, aki Wöhler elindulása előtt nem sokkal érkezett vissza aznapi arcvonal-látogatásáról.
Gaedcke 19 óra 45 perckor Grolmant is tájékoztatta az új irányról és Balck tábornok kiadott parancsáról. A vezérkari főnök a Balck-seregcsoport további terveit is ismertette. Mivel a Vértes-hegységben a szovjetek a Felsőmajor – Gánt – Vérteskozma – Felsőgalla vonalon új főellenállási vonalat építettek ki, a védelem megszilárdulásának megakadályozására másnap a 4. lovasdandár erőivel és a 23. páncéloshadosztály megmaradt páncélosaival Zámolytól Csákvár felé indítanak támadást. A 41. lovasezred Székesfehérvártól már át is csoportosult Zámolyhoz.
Az I. lovashadtest támadása Mánytól délkeletre a Bicske és Zsámbék irányából érkező szovjet ellenlökések következtében megrekedt. Észak felé, Zsámbék irányában sem tudták kiszélesíteni a január 23-án elért eredményeket. Ha a lovashadtest csapatait akár Bicskétől nyugatra, akár Szomortól északra csoportosítanák át, jelentős eredményt akkor sem tudnának elérni, de a szovjet 2. gárda-gépesítetthadtest viszont felszabadulna és Tolbuhin máshol vethetné be.
239Este 20 óra 15 perckor Grolman előterjesztette a meghozott döntéseket Guderiannak is. A vezérezredes megismételte Wenck korábbi felvetését, miszerint ha a IV. SS-páncéloshadtest támadása északnyugati irányban sem érne el eredményt, csoportosítsák át Zámolyhoz. Az viszont még nem volt eldöntve, vajon ehhez a 356. gyaloghadosztályt is megkaphatnák-e.
Húsz perccel később Grolman tudatta Gaedckével, hogy Guderian vezérezredes is beleegyezett abba, hogy a IV. SS-páncéloshadtest északnyugat felé folytassa a támadást. Ezzel együtt felvetődött, hogy esetleg a 6. páncéloshadosztályt Vérteskozma térségébe csoportosíthatnák át, és onnan a magyar csapatokkal együtt váratlan támadást indíthatna Vértesacsa felé, együttműködésben a IV. SS-páncéloshadtest északnyugati irányú támadásával.
Wenck 21 óra 30 perckor felhívta Grolman figyelmét arra a körülményre, hogy amennyiben a IV. SS-páncéloshadtest északnyugati irányban sem jár szerencsével, Hitler el fogja rendeltetni az átcsoportosítást. A Führer felfogása szerint az 1. páncéloshadosztályt és a 403. népi-tüzérhadtestet kellene a Váli-víz mentén hagyni, ha az SS-hadosztályokat Zámolyhoz csoportosítanák át.
Grolman erről negyed óra múlva Gaedckét is tájékoztatta. A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke felvázolta, hogy amennyiben az SS-csapatokat átcsoportosítanák Zámolyhoz, az I. lovashadtestet Vérteskozmához irányítanák. Grolman megkérdezte Gaedckét, miért nem csoportosítják már most át a lovashadtestet, hiszen Mánytól délkeletre támadása láthatóan sikertelen. Gaedcke erre azt válaszolta, hogy amennyiben átcsoportosítanának, a Mánynál kiharcolt betörést fel kellene adni, s ez azzal a veszélylyel fenyegetett, hogy a 2. gárda-gépesítetthadtest felszabadul és azonnal rátör a IV. SS-páncéloshadtestre.
Grolman végül 22 óra 30 perc körül Balck tábornokkal is megbeszélte a helyzetet. A hadseregcsoport vezérkari főnöke felhívta Balck figyelmét Hitler véleményére, miszerint amennyiben a IV. SS-páncéloshadtest északnyugati irányú támadása nem járna eredménnyel, gyors döntésre van szükség az átcsoportosításra vonatkozóan.
Balck válaszában megjegyezte, hogy az északnyugati előrenyomulást elrendelte és az időközben valószínűleg már meg is indult. A németek azt tervezték, hogy északnyugati irányban újabb hídfőket létesítenek a Váli-vízen, majd ezután ismét északkeleti irányba fordulnak. Ha a támadás eléri 240Vált, de nem tudnak átkelni északkelet felé, akkor a kisebbik megoldás alapján a Zámoly felől támadó III. páncéloshadtesttel együttműködve hátba támadják a szovjeteket a Velencei-tótól északra. Ez utóbbi megoldásra Balck tábornok minden körülmények között lehetőséget látott.157
157 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 212489-7 212500. felvétel).
Időközben a hadseregcsoport megkapta a 2. páncéloshadsereg támadásának tervét is, amely szerint a Nagybajom körüli szovjet állások áttörése után a 71. gyaloghadosztály, az 1. hegyihadosztály és a „Rudno” gépesített harccsoport rohamlövegek támogatásával Kaposvár irányában folytatná a támadást. A hadművelet megindítását 1945. január 25-én reggel 07.00 órára tűzték ki, s fedőneve „Eisbrecher” („Jégtörő”) hadművelet volt.158
158 HL KTB/HGr. Süd Panzerarmeeoberkommando 2 Abt. Ia Nr. 147/45 g. Kdos. vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7212793. felvétel).
Időközben a bekerített IX. SS-hegyihadtest a szovjetek január 22-e óta ismét erőltetett támadó tevékenysége miatt arra kényszerült, hogy a „Glückspiel” fedőnevű vállalkozás végrehajtására összevont tartalékait az állások puszta megtartásáért folyó harcokban vesse be. A 13. páncéloshadosztály kikülönített harccsoportját január 25-ére virradó éjjel a Sas-hegy és a Duna között alkalmazták. A még meglévő csekély tartalékokat (a 66/I. páncélgránátos-zászlóaljat, a 13. páncélos-felderítőosztályt és a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-ezred I. zászlóalját) a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály vonalára kellett vezényelni, mert e nélkül az arcvonal tarthatatlanná vált volna.159
159 HL 13. Panzer-Division iratai 54. fólió, valamint BA-MA RH-27-13/163 (Oblt. Schweitzer, Ernst: Bericht über die Kämpfe der 13. Panzer-Division in Budapest und meinen Ausbruch am 11. 2. 1945).
Mivel a „Glückspiel” vállalkozás végrehajtása megfelelő erők hiányában már nem volt lehetséges, a IX. SS-páncéloshadtest aktívan többé nem segíthette a IV. SS-páncéloshadtest Budapest felé igyekvő csapatait.
