1945. január 21. vasárnap
1945. január 21. vasárnap
(Időjárás: továbbra is gyenge fagy, délelőtt köd és pára, valamint helyenként hóesés, délután napsütés és kevés felhő.)
(Időjárás: továbbra is gyenge fagy, délelőtt köd és pára, valamint helyenként hóesés, délután napsütés és kevés felhő.)
Január 21-re virradó éjszaka az 5. SS-páncéloshadosztály vonalait előző nap Sárosd és Aba között áttörő szovjet 18. harckocsi- és 133. lövészhadtest erői déli irányban, Sárbogárd és Hercegfalva felé nyomultak. A támadó szovjetekkel a 3. páncéloshadosztály páncélos-felderítőosztálya (Golze százados) és 394/II. páncélgránátos-zászlóalja vette fel a harcot. Hercegfalvát a 3. páncélos-felderítőosztály katonái nem sokkal később kiürítették. A helységbe jelentős szovjet kötelékek vették be magukat.
A hadosztály páncéloscsoportja erről egyelőre semmit sem tudott, így reggel felújította támadását Adony ellen. A támadás kezdetben többszöri próbálkozás ellenére sem járt eredménnyel. Az Adonytól délre létesített szovjet páncéltörő reteszállást a németek először nem tudták áttörni, ezért azt a parancsot kapták, hogy a helységet nyugat felől kerüljék meg és folytassák a támadást északi irányban.
Dél körül Bürger főhadnagy 3/1. páncélgránátos-százada aztán végre letörte a szovjetek ellenállását és 12 óra 25 perc körül rohammal bevette Adonyt. Schulze őrnagy, a zászlóalj parancsnoka, Bürger főhadnagy és a lövészpáncélosokat támogató 6/4. páncélosszázad parancsnoka, Schirp főhadnagy a támadás három napja alatt mutatott teljesítményükért később megkapták a Vaskereszt Lovagkeresztjét.
Adony bevétele után a 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja folytatta támadását északi irányban. Estefelé azonban a IV. SS-páncéloshadtest utasította Philipps altábornagyot, hogy páncéloscsoportját állítsa meg és 180 fokkal fordítsa vissza, majd erőivel indítson támadást a Sárbogárd és Hercegfalva körzetébe északról betört szovjet alakulatok ellen, amelyek 184már a hadosztály utánpótlási vonalait fenyegették. A hadosztály csapatait Adonynál az 5. SS-páncéloshadosztály katonái váltották le. A 3/I. páncélgránátos-zászlóalj Perkátára vonult vissza és helység körül rendezkedett be védelemre.72
72 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213041. felvétel), valamint Tagesmeldung 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213043. felvétel) és 3. Pz. Div. 458-459. o.
Az 5. SS-páncéloshadosztály arcvonalszakaszán a két SS-páncélgránátos-ezred azzal volt elfoglalva, hogy valamiképpen gátat szabjon a szovjetek déli irányú támadásainak. A 9. SS-páncélgránátos-ezred Sárosd déli és délkeleti részén épített ki állásokat, ahol aztán jó néhány déli és délkeleti irányú szovjet támadást volt kénytelen kivédeni. Ezekben a harcokban a szovjet csapatok ismét jelentősebb veszteségeket szenvedtek.
A 10. SS-páncélgránátos-ezred Sárkeresztúrtól északra kiépített állásaiban próbálta meg feltartóztatni az Abán és attól keletre harcoló szovjeteket. A két SS-ezredet egyelőre elvágták egymástól, noha azok az egyesülésre folyamatosan tettek kísérleteket. A kora délutáni órákban próbálkozásaikat siker koronázta, amikor elfoglalták Abát és Sárosdot.
Amikor jelentősebb szovjet erők jutottak át déli irányban és birtokba vették Hercegfalvát, valamint Sárbogárdot, a Dorr-féle páncélozott harccsoport Perkátától északnyugatra álló kötelékeit gyakorlatilag elvágták az 5. SS-páncéloshadosztály főerőitől.
A páncélozott harccsoport január 20-án este nem vette birtokba Sárosdot, noha erre lett volna lehetősége. Amint az 5/5. SS-páncélosszázad megbízott parancsnoka, Kerckhoff SS-Untersturmführer fogalmazott:
„Bár Sárosdon nem volt ellenség, Dorr nem tudta elhatározni magát arra, hogy még este bevegye a helységet. Az ellenség éjszaka összeszedte magát és megszállta a települést. A páncélozott harccsoport mögött az oroszok erős kötelékekkel áttörtek. A Dorr-harccsoportot elvágták a hadosztálytól.” 73
73 Idézi Klapdor 317.o. Megjegyzendő, hogy Kerckhoff a dolgot január 21-ére datálta, s ebből következően a későbbi eseményeket is egy napos késéssel említi. Például a Pusztaszabolcs elleni támadást 22-ére teszi, de a hadseregcsoport hadinaplójából tudjuk, hogy ez 21-én történt. Beszámolója egyéb vonatkozásban azért számos fontos információt tartalmaz.
Az éjszakára sündisznóállásba vonult harccsoportot nyugatról és délről az 5/6. SS-páncélosszázad, északról és keletről Kerckhoff 5. páncélosszázada biztosította. A 9/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai a páncélosok közé álltak. A hírek szerint Ullrich SS-Standartenführer útban volt ide.
185A 9. SS-páncélgránátos-ezred harcálláspontját az éjszaka folyamán tüzérségi találat érte. Néhány tiszt azonnal meghalt, az ezred s egyben a páncéloscsoport parancsnoka, Dorr SS-Obersturmbannführer pedig súlyosan megsebesült. Neki ez volt a tizenhatodik, de egyben utolsó sebesülése, mert áprilisban egy ausztriai hadikórházban végül belehalt sérülésének következményeibe. Az ezred vezetését Helmut Müller SS-Sturmbannführer vette át.
Az 5. SS-páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja ennek ellenére 21-én erős tüzérségi támogatással megindította támadását Pusztaszabolcs ellen. Egyik páncélelhárító reteszállást a másik után kellett áttörniük. A német páncélosok összesen 14 ilyen állás leküzdését jelentették. Miután ezzel végeztek, a lövészpáncélosok is felzárkóztak és a harckocsikkal együtt vonalban támadtak tovább. Délután erősebb szovjet ellentámadások érték őket, amelyeket harckocsik is támogattak. Tizenkét T–34 kilövését jelentették, és nagy mennyiségű tehergépkocsi, illetve fogatolt jármű megsemmisítéséről számoltak be. A heves harcok után, 19.00 óra körül elérték az aznapra kitűzött céljukat, Pusztaszabolcsot. A tervek szerint innen később északi irányban, a Duna mentén folytatták volna a támadást. A páncélozott harccsoportnak ekkor már feltétlenül üzemanyag- és lőszerutánpótlásra volt szüksége.74
74 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213041. felvétel), valamint Tagesmeldung 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213043. felvétel), valamint Klapdor 317. o.
Gille SS-Obergruppenführer figyelmen kívül hagyta a Balck-seregcsoport azon parancsát, hogy a 3. SS-páncéloshadosztály jelentősebb erővel forduljon délnek. Éppen ellenkezőleg cselekedett, amikor a hadosztály zömét a Velencei-tó és a Duna közötti átjáró elfoglalására indította, mivel meg akarta megakadályozni a szovjeteket egy újabb védővonal kialakításában. Mint láthattuk, ezzel elkésett, mert a szovjetek január 20-án lényegében befejezték a vonalak kiépítését és felkészültek a németek „fogadására”.
Az 5. SS-páncélgránátos-ezredre épülő Eckert-harccsoport reggel Pusztaszabolcstól a Váli-víz irányában indított támadást. A támadás Felső-Besnyőtől nyugatra elakadt.
A 3. SS-páncélos-felderítőosztály a hóesés közepette Alsó-Besnyő irányából Aggszentpéter felé tört előre. A két támadás szerencsétlen módon keresztezte egymást.
186A délelőtti órákban Pellin SS-Sturmbannführer, a páncélos-felderítőosztály parancsnoka azt jelentette rádión, hogy Aggszentpétertől északkeletre elérték a Váli-vizet, az ellenállást letörték és tovább folytatják a támadást. Az alakulat azt a feladatot kapta, hogy a Gárdonyból érkező 509. nehézpáncélos-osztállyal együtt dél felől átkarolva a szovjeteket, keljen át a Váli-vízen és Baracskánál támadják hátba a szovjeteket. Így a tervek szerint utat tudtak volna nyitni a Velencei-tó déli partja mentén Kápolnásnyék irányában támadó megerősített 6. SS-páncélgránátos-ezrednek és ezt támogató 24/I. páncélososztálynak.
A vállalkozás azonban nem járt eredménnyel, mert az 5. gárda-lovashadtest erői visszaverték a német támadásokat. A 3. SS-páncélos-felderítőosztály jelentős veszteségeket szenvedett és visszahúzódott Felső-Besnyőig.
Hasonlóképpen megsínylette a dolgot az 509. nehézpáncélos-osztály is. Az alakulat gárdonyi harcálláspontjára reggel érkezett meg a parancs, amit König százados így kommentált:
„A feladat lehetetlen gyalogsági támogatás nélkül, mivel felderítetlen és megerősítetlen utakon kell előrenyomulni, és a Váli-víz Baracskától délkeletre különösen ingoványos. Figyelmeztetésem pusztába kiáltott szó volt. Hirtelen felbukkant egy SS-Hauptsturmführer és a hadosztály parancsára átvette az osztályt.” 75
75 Idézi Vopersal i.m. 590. o. Az SS-tiszt valószínűleg Leibel SS-Hauptsturmführer volt, a 3/II. SS-páncélososztály parancsnoka.
A támadás a nehézharckocsik számára is rosszul kezdődött. Felső-Besnyő felé menet a 12 páncélosból hat műszaki okokból harcképtelenné vált. Sötétedéskor szovjet harckocsikba ütköztek, s két páncélost ki is lőttek. Nem sokkal éjfél előtt Felső-Besnyőnél újra csatlakoztak a 3. SS-páncélos-felderítőosztályhoz és éjszakára ismét sündisznóállást foglaltak.
A 3. SS-páncélosezred maradéka, valamint a 6. SS-páncélgránátos-ezred I. és III. zászlóalja Kisvelencétől délkeletre készültek fel a január 21-i támadásra. Erősítésként a 24/I. páncélososztály 36 Panther harckocsija is beérkezett. A kapott feladat alapján Kápolnásnyéken keresztültörve Baracskánál hídfőt kellett foglalniuk a Váli-vízen. A támadás Kápolnásnyékig jól haladt, de ott a németek beleütköztek az 5. gárda-lovashadtest 63. lovashadosztályának harckocsikkal megerősített védelmébe. A mintegy négy órás küzdelem során a 24/I. páncélososztály kilenc harckocsija vált harcképtelenné, miközben a Pantherek három páncéltörő ágyú mellett három T–34, egy SZU–76 és két SZU–100 kilövését jelentették.
187Délelőtt 10.00 óra körül a 6/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj katonái betörtek Kápolnásnyék déli részébe, ahol súlyos utcai harcokba bonyolódtak a lóról szállva harcoló kozákokkal. A szovjetek igen keményen védekeztek, így sok esetben közelharcig fajult a küzdelem. A veszteségek mindkét oldalon jelentősek voltak. Estig a páncélgránátosok a helység nagy részét elfoglalták, de a település északi széle szovjet kézben maradt. Az SS-páncélgránátosok lezárták Baracska és Pázmánd felé vezető utakat.76 Magát Baracskát és a Váli-vizet azonban meg sem közelítették.
76 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213041. felvétel), valamint Tagesmeldung 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213043. felvétel), valamint Vopersal 589-593. o.
Az 1. páncéloshadosztály Székesfehérvártól délre húzódó arcvonalán reggel Pálmajortól keletre, a csatornán átívelő vasúti hídnál kisebb szovjet betörést kellett felszámolni. Később a németek a szovjetek elszakadási kísérleteit észlelték. Dél körül az északnyugat felé vezető vasútvonalat – néhány géppuskafészket leszámítva – a szovjetek már kiürítették. Ennek következtében a németek délután követték a Vörös Hadsereg hátráló csapatait, s felkészültek a város ellen estére tervezett támadásra (lásd a Székesfehérvár visszafoglalása című fejezetet).
A hadosztály páncéloscsoportja, miután a 3. SS-páncéloshadosztály harccsoportjával együtt betört Kápolnásnyék déli részébe, Philipp alezredes saját elhatározása alapján nyugat felé fordult és elfoglalta Velencét. Ezután a harckocsik Sukoró és Nadap irányában törtek előre, ahol Székesfehérvár felől visszavonuló szovjet járműoszlopokba ütköztek. A rohamozó német páncélosok mintegy 150 szovjet járművet gázoltak le. A vállalkozás ugyan eredményes volt, de ezzel Philipp alezredes a IV. SS-páncéloshadtest parancsával ellentétesen cselekedett, mivel északkeleti irány helyett nyugat-északnyugat felé támadott. A hadtest utasítására a Tölgyfalombbal ékített Lovagkeresztet viselő alezredes végül tartotta magát a kapott parancshoz.77
77 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213041. felvétel), valamint Tagesmeldung 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213043. felvétel), valamint Kriegstagebuch 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 212442 - 7 212443. felvétel).
A szovjet 5. gárda-lovashadtest védelme január 21-én már olyan mértékben kiépült és megszilárdult a Velencei-tó és a Duna között, hogy könnyedén ellen tudott állni a német páncélosok rohamának.
Aggszentpéter körzetében azonban a gárda-lovashadtest parancsnoka elégtelen erőket (csupán három lovasszázadot és hat harckocsit) jelölt ki a 188betört 3. SS-páncélos-felderítőosztály és 509. nehézpáncélos-osztály részeiből álló német páncélozott harccsoport megsemmisítésére, ezért a németek rövidesen kitörtek.
Kisvelencén pedig a németek kerítették be a 63. lovashadosztály 214. lovasezredét, de a szovjetek jelentős veszteségek mellett végül át tudtak törni saját csapataikhoz.
Január 21-ére virradó éjjel a 18. harckocsi- és 133. lövészhadtest bekerített erői újra megpróbálkoztak a déli irányú kitöréssel. A hadtestek ezúttal áttörték az SS-csapatok vonalait és eljutottak Előszállás körzetébe, ahol csatlakoztak a Duna keleti partjáról átszállítás alatt lévő 30. lövészhadtesthez. A 18. harckocsihadtest 110. harckocsidandára elfoglalta Hercegfalvát és megmaradt 10 harckocsijával tartós védelemre rendezkedett be. A bekerítésben vívott harcok és a kitörés során a 18. harckocsihadtest páncélosainak mintegy 50 százalékát veszítette el, elsősorban az üzemanyag és a műszaki mentéshez szükséges vontatójárművek hiánya miatt.
A nap folyamán a szovjet védelem tovább erősödött. Hajnali 02.00 órától az 1. gárda-gépesítetthadtest az 5. gárda-lovashadtest parancsnokának hadműveleti alárendeltségébe került. Az 1. gárda-gépesítettdandár SZU–100 önjáró lövegekkel megerősítve az első vonalba került, míg a 2. gárda-gépesítettdandár (szintén önjáró lövegekkel) Baracska – Kishalom között a 113. lövészhadosztályhoz csatlakozott. Az 5. gárda-lovashadtest arcvonalán védekező csapatokat 13 tüzér- és aknavető-ezred tüze támogatta. Ezeket a megerősítő tüzéralakulatokat részben a 2. Ukrán Front kötelékéből adták át.
Az 1. gárda-gépesítetthadtest egységei reggel 09.00 órakor kerültek először harcérintkezésbe a német csapatokkal. A szovjet csapatok arra kaptak parancsot, hogy az 5. gárda-lovashadtesttel együttműködve semmisítsék meg a németek Kápolnásnyék, illetve Aggszentpéter körzetébe betört harccsoportjait.
A gárda-gépesítettdandárok harckocsiezredeinek M4A2 Sherman harckocsijai azonban nehezen manővereztek a terepen és rövid idő alatt 70 százalékos veszteséget szenvedtek annak ellenére, hogy elsősorban lesállásból vették fel a harcot a német páncélosokkal. Az 1. gárda-gépesítetthadtest erőinek teljes szétverését többek között egy először itt alkalmazott, SZU–100 önjáró lövegekkel felszerelt önjáró tüzérezred tevékenysége akadályozta meg.
Philipp alezredes páncéloscsoportjának magánakciója után a szovjetek január 21-én délután kénytelenek voltak a 93. lövészhadosztályt elvonni 189Székesfehérvártól és a Sukoró – Kápolnásnyék északi széle terepszakaszon déli arcvonallal alkalmazni azért, hogy a németek további térnyerését Baracska felé megakadályozzák. A Baracska délkeleti részéig visszavont 252. lövészhadosztályt is az 5. gárda-lovashadtest második vonalában helyezték tartalékba. A 133. lövészhadtest 122. lövészhadosztálya szintén nem tartott a többiekkel dél felé, hanem északi irányban áttört a lovashadtesthez és alakulatait az itteni védelem megerősítésére osztották be. Az 5. gárda-lovashadtest arcvonalán a nap folyamán a csapatok 21 német harckocsi kilövését jelentették.
A 7. gépesítetthadtest maradványait egyesítő 16. gépesítettdandár a Velencei-tó északnyugati részét fedezte.
A Dunán átkelt 30. lövészhadtest 68. gárda-lövészhadosztálya Cece – Nagykarácsony között, az 57. hadsereg 74. lövészhadosztálya Dunaföldvártól északnyugatra, Nagykarácsony – Kisapostag között rendezkedett be védelemre. A 30. lövészhadtest másik magasabbegysége, a 36. gárda-lövészhadosztály Dunaföldvár körzetében összpontosult.
Így január 21-én a Sárvíz-csatorna és a Duna között is viszonylag szilárd szovjet védővonal jött létre, amelyet a már említett lövészcsapatokon kívül az északról ide áttört 18. harckocsihadtest erősen legyengült maradványai, a 133. lövészhadtest ugyancsak jelentősen szétforgácsolódott két lövészhadosztálya és egyéb önálló tüzéralakulatok alkottak.
Mindazonáltal január 21-én este a legnagyobb nyomás már kétség kívül a 4. gárdahadsereg jobbszárnyán, Székesfehérvár körzetében nehezült az elkeseredetten védekező szovjet csapatokra.78
78 Taraszov 61-63. o., 4. gárdahadsereg 169-170. o., valamint Balaton 1999 25. o.
Aznap a 3. Ukrán Front sávjában tovább romlott a helyzet. A Legfelsőbb Főhadiszállás (vagyis Sztálin) január 21-én Sz. K. Tyimosenkot, a Szovjetunió marsallját bízta meg a 2. és 3. Ukrán Front tevékenységének összehangolásával, egyúttal felmentette a 4. Ukrán Front harcainak koordinálása alól. Tyimosenko közreműködésével a 2. Ukrán Front 5. légihadseregének egy részét a 3. Ukrán Front azon csapatainak támogatására csoportosították át, amelyek a Budapest felé törő német páncélosok ellen harcoltak.79
79 A második világháború története 1939-1945. Tizedik kötet. (Budapest, 1981.; a továbbiakban: II. vh. története) 213. o.
190Ebben a helyzetben Sztálin állítólag felhatalmazta a 3. Ukrán Front parancsnokát, Tolbuhin marsallt, hogy döntse el, megtartja vagy feladja a Duna nyugati partján a Velencei-tótól délre elfoglalt szovjet hídfőt.
Tolbuhin később erről így nyilatkozott:
„Az ellenségnek a Dunához való áttörése után a 3. Ukrán Front csapatai eleinte igen nehéz helyzetben harcoltak. Az áttörés déli szárnya nyitott volt, ezért a Balatontól délnyugatra és a Dráva folyó mentén védő 57. hadsereget, az 1. bolgár hadsereget, és a 12. jugoszláv hadtestet a bekerítés veszélye fenyegette.
A dunai átkelőhelyeket elsodorta a vihar. A front törzse Pakson tartózkodott. A várost már megközelítették az ellenség páncélosfelderítői. Őszintén szólva a helyzet igen súlyossá vált és felhatalmaztak bennünket, hogy döntsük el, célszerű-e tovább tartani a Dunától nyugatra lévő hídfőt. A Duna mögé visszavonulni nem szerettünk volna, mert ebben az esetben Bécs nagyon messzinek tűnt volna. Az ismételt erőszakos átkelésre az ellenség szervezett védelme miatt a közeljövőben már nem lett volna remény.”80
80 Lásd Fejezetek 101. o.
Tolbuhin döntött: a szovjet csapatok maradnak ott, ahol vannak és tovább harcolnak.
Január 21-én a IV. SS-páncéloshadtest felett a szovjet légierő tevékenysége korlátozott maradt. A 4. légiflotta viszont a kellemetlen időjárás ellenére is mintegy 100 bevetésben támogatta a német csapatokat. Hajnalban szovjet járműoszlopokat támadott Adony és Budapest között, illetve csapást mért a szovjet légvédelmi lövegek és fényszórók állásaira Budapest térségében, hogy ezzel is segítse a szállítórepülőgépeket, amelyek a bekerített főváros védői számára hozták az egyre apadó utánpótlást. A továbbiakban a német-magyar repülőgépek Ercsi körzetében szovjet átkelőeszközöket támadtak.81
81 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 213044. felvétel).
A Dél Hadseregcsoport hadinaplója január 21-én tárgyilagosan megállapította, hogy gyalogság hiányában a 18. harckocsihadtest áttörését az 5. SS- és 3. páncéloshadosztályok mozgékony harccsoportjaival próbálták megakadályozni, de ez nem sikerült. Mindazonáltal a szovjet harckocsihadtest déli irányban való távozása megkönnyítette a térség megtisztítását, és ezáltal a német támadás folytatását északi irányban.
191A hadseregcsoport áttekintését a kialakult helyzettel kapcsolatban akadályozta, hogy az SS-páncéloshadosztályok továbbra sem jelentettek megfelelő rendszerességgel. Wöhler szerint a Waffen-SS alakulatai szándékosan nem jelentenek rendszeresen, noha nekik több és jobb minőségű híradó-felszerelésük volt, mint a szárazföldi haderő hadosztályainak.82
82 Ez a megjegyzés valószínűleg Wöhler Waffen-SS irányába érzett negatív elfogultságának következménye volt, hiszen kevés kivétellel az SS-páncéloshadosztályok is a szárazföldi haderő számára megállapított szervezési előírásokat használták azzal a különbséggel, hogy az SS-páncélgránátos-ezredeknek kettő helyett három zászlóaljuk volt. Emiatt a fegyverzet (de nem a páncélosok!) mennyisége nagyobb volt, a híradóeszközök számát és minőségét azonban ez a körülmény nem befolyásolta.
A rendelkezésre álló töredékjelentésekből a hadseregcsoport azt a téves következtetést vonta le, hogy a szovjeteknek még nem sikerült megkapaszkodni a Velencei-tó és a Duna között.
A második hullámban biztosítási feladatokra alkalmazható német gyalogság hiányában a hadseregcsoport a 18. harckocsihadtest és a 133. lövészhadtest áttört részeivel megerősödött déli szovjet csoportosítás lekötésére kénytelen volt Adony közeléből visszafordítani a 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportját. Adonytól az 5. SS-páncéloshadosztálynak kellett folytatnia a támadást északi irányban. Az SS-csapatok élei Pusztaszabolcs körül gyülekeztek.
A nap heves harcai ellenére a Vértes-hegységben álló szovjet erők még nem mozdultak. A hadseregcsoport ennek ellenére arra utasította a magyar VIII. hadtest erőit, hogy maradjanak harcérintkezésben a szovjetekkel és ha azok visszavonulnának, azonnal kövessék őket.
Az 5. SS-páncéloshadosztály kapta a feladatot, hogy az áttörés után még Aba – Sárosd térségében maradt szovjet erőket felszámolja. Ehhez kilátásba helyezték az 509. nehézpáncélos-osztály alárendelését is, de mint láttuk, az északabbra álló Tiger B nehézharckocsikat később a 3. SS-páncéloshadosztály páncélos-felderítőosztálya kapta erősítésül.
Gaedcke 09 óra 50 perckor tett reggeli jelentésében már megemlítette a 3. SS-páncélos-felderítőosztály rádiójelentését, miszerint Aggszentpéter térségében, a Váli-víznél nyomulnak előre. A felderítési adatok szerint Budaörsről déli irányban jelentősebb szovjet forgalom bonyolódott.
A Balck-seregcsoport 17 óra 20 perckor a hadseregcsoportnak tett jelentése arról panaszkodott, hogy a IV. SS-páncéloshadtest és hadosztályai a többszöri figyelmeztetés ellenére sem jelentenek rendszeresen. A szovjetek mind a IV. SS-páncéloshadtest balszárnyán, mind pedig a III. páncéloshadtest arcvonalán visszavonulóban voltak. Az SS-hadtest déli 192szárnyán azonban kiéleződött a helyzet, mivel a kitört 18. harckocsihadtest zöme Előszállás körzetében gyülekezett. A Hercegfalván maradt szovjet harckocsizó kötelékek a németek információi alapján parancsot kaptak, hogy egyelőre tartsák magukat.
Miután Wöhler visszaérkezett a IV. SS-páncéloshadtestnél és a 403. népi-tüzérhadtestnél tett látogatásáról, 19 óra 15 perckor felhívta Balck tábornokot. Beszámolt neki arról, hogy mit tapasztalt Philipp alezredes nyugati irányú támadása kapcsán. Majd arról esett szó, hogy az 1. páncéloshadosztály tüzérséggel megerősített egységei Székesfehérvár ellen készülnek.
Balck jelentette, hogy azt tervezi, amennyiben a Velencei-tó és a Duna között sikeresen folytatódik a német támadás, másnap az I. lovashadtestet is megindítaná Bicske és Mány körzetéből kelet vagy dél felé. Balck kihasználta az alkalmat, és a seregcsoportot meglátogató Szálasi Ferenc kíséretében érkező Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszternek és a honvéd vezérkar főnökének is kifejtette, hogy a támadás szempontjából a Vértestől nyugatra harcoló magyar 1. huszárhadosztály83 tevékenysége is fontos lehet. Beregfy biztosította, hogy személyesen száll ki a hadosztályhoz.
83 A hadosztály csupán harccsoportnyi erővel rendelkezett. Parancsnoka Schell Zoltán ezredes volt.
Wöhler 19 óra 25 perckor helyzettájékoztatást adott Guderian vezérezredesnek. Eszerint a Sió-csatornától délre még nem észleltek jelentősebb szovjet erőket, de Dunapentele és a Sió-csatorna között a 18. harckocsihadtest kitört erőivel megerősödött a szovjetek védelme. A hadtest egy dandára Hercegfalvánál éppen északi irányban tevékenykedik. Az 5. SS-páncéloshadosztály gyakorlatilag felszámolta a Velencei-tó délkeleti körzetében bekerített szovjet erők kétharmadát. Amint ezek az SS-erők felszabadulnak, északi irányban vetik be őket, s ezzel már az éjszaka folyamán is számolni lehetett.
A 3. SS-páncélos-felderítőosztály rádiójelentése nyomán Wöhler – tévesen – még este is úgy vélte, hogy sikerült megakadályozni az 5. gárda-lovashadtestet abban, hogy védelmi vonalat építsen ki a Velencei-tó és a Duna között. Délután 13.00 óra után Wöhler személyes parancsára a Székesfehérvár térségében kelet felé visszavonuló szovjet erőkre a 403. népi-tüzérhadtest összes tűzeszköze tüzet nyitott. Amennyiben a déli csoportosítás jól halad előre, másnap a tervek szerint az I. lovashadtest erői is megindulnak Bicske és Mány térségéből mintegy hat zászlóaljjal és 40 páncélossal.
A magyar 1. huszárhadosztály is parancsot kapott tevékenysége fokozására. A Sió-csatorna vonalára több magyar alakulatot kellett vezényelni, 193hogy a felszabaduló német páncélos-felderítőosztályokat máshol vethessék be.
A Luftwaffe tevékenysége sem Budapest ellátása tekintetében, sem pedig a szovjet folyami utánpótlás-szállítások zavarásakor nem felelt meg az elvárásoknak.
Gaedcke és Grolman 21 óra 50 perckor megbeszélték a másnapra tervezett intézkedéseket. Eszerint az 5. SS-páncéloshadosztály felszabaduló erőit a visszafordított 3. páncéloshadosztály helyett északi irányban vetik be. Utóbbinak a Dunaföldvártól északra gyülekező szovjet csapatokkal szemben kell védelmeznie az SS-páncéloshadtest jobbszárnyát. A Sió-csatornánál felszabaduló páncélos-felderítőosztályokkal Ozoránál a csatornán át déli irányban kellett támadni, majd Simontornyánál kelet felé folytatni a támadást, hogy ezzel megzavarják a szovjet csapatok ottani gyülekezését. Az I. lovashadtest tervezett támadásával kapcsolatban Balck még mindig nem adott ki parancsot.
Egy másik beszélgetés során Grolman kifejtette, hogy véleménye szerint észszerűbb lenne a páncélos-felderítőosztályokkal a 18. harckocsihadtest Dunaföldvártól északra lévő nyugati szárnyát megtámadni. Ezzel kapcsolatban annak a sejtésének is hangot adott, hogy a felderítőosztályoknak esetleg meggyűlhet a bajuk a talajjal, ha a csatornán keresztül próbálkoznak.84
84 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 212438- 7 212445. felvétel).
Wöhler 23.00 óra után nem sokkal távirati úton tájékoztatta a 2. páncéloshadsereget és annak parancsnokát, De Angelis tüzérségi tábornokot a Balck-seregcsoport által a támadás során eddig elért eredményekről. Tájékoztatásában úgy fogalmazott, hogy „az ellenség a Duna és a Vértes-hegység közötti térségben és attól délre még tervszerű ellenintézkedéseket nem tett”. Mivel véleménye szerint a Budapest felé törő német csapatokat a szovjetek minden eszközzel megpróbálják majd megállítani, ezért bizonyára más arcvonalszakaszokról – így a 2. páncéloshadsereg elől is – erőket fognak elvezényelni.
Ezt megakadályozandó, Wöhler arra utasította a 2. páncéloshadsereget, hogy minden rendelkezésére álló német erővel (legkevesebb két hadosztálylyal) keskeny szakaszon törjön be a szembenálló szovjet 57. hadsereg vonalaiba és nyomuljon előre keleti irányban. A terep- és útviszonyok alapján elsősorban a Kaposvár felé való támadás kínálkozott megfelelő iránynak. Később a Balck-seregcsoport mozgékony erőivel együttműködésben talán a Dunáig is előretörhetnének. Az összevont német erők felváltására magyar erődalakulatokat kellett alkalmazni. Az „F” Hadseregcsoport egyidejű tájékoztatása 194mellett meg kellett érdeklődni, lehetséges-e a Drávától délre lévő német erők északi irányú alkalmazása. A 2. páncéloshadseregnek ki kellett dolgoznia a részleteket és jelenteni a hadművelet megindításának legkorábbi időpontját.85
85 HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 238/45. g.Kdos. Fernschreiben an 2. Pz. Armee am 21. 1. 1945. (628. tekercs 7 212679- 7 212680. felvétel).
A IV. SS-páncéloshadtest által a szovjet csapatoknak 1945. január 18-21. között okozott veszteségekről igen pontos adatok állnak rendelkezésre. Ennek oka az, hogy a támadás megindulásának napján a német csapatokat először arra a korábbi parancsra emlékeztették, miszerint a hadszíntéren fellelt kilőtt ellenséges páncélosokat, ha azok már saját célra nem használhatók, kivétel nélkül fel kell robbantani és erről január 25-ig a hadseregcsoportnak jelentést kell tenni. Ezt január 20-án kiegészítették az összes zsákmányolt, de fel nem használható ellenséges fegyverzet és felszerelés megsemmisítéséről szóló utasítással.86
86 HL KTB/HGr. Süd Fernschreiben an AG Balck, 8. Armee, Pz. AOK 2 am 18. 1. 1945 (628. tekercs 7 212649. felvétel), illetve Fernschreiben an 2. Pz.-Armee, Armeegruppe Balck, 8. Armee am 20. 1. 1945 (628. tekercs 7 212663. felvétel).
A beérkező adatokat január 24-ig összesítették és pontosították, ezért a következőkben közölt lista a valóban megsemmisített vagy zsákmányolt fegyverzetet sorolja fel. Ennek alapján a IV. SS-páncéloshadtest hadosztályai és önálló alakulatai január 18-21. között megsemmisítettek vagy zsákmányoltak:
– 207 harckocsit és önjáró löveget;
– 18 felderítő páncélgépkocsit és páncélozott szállító járművet;
– 229 tábori löveget;
– 10 sorozatvetőt;
– 257 páncéltörő ágyút;
– 37 légvédelmi ágyút;
– 70 aknavetőt;
– 310 géppuskát;
– 135 páncéltörő puskát;
– 868 gépjárművet;
– 695 fogatolt járművet;
– egy tehervonatot;
– 15 repülőgépmotort;
195– nagy mennyiségű lőszert és üzemanyagot87;
87 A németek nem mentek sokra a dízel-üzemanyaggal, hiszen saját járműveik és páncélosaik benzinnel üzemeltek.
– egy személyszállító hajót, egy ágyúnaszádot, két lőszeres dereglyét és két vontatóhajót;
– a szovjet hadifoglyok létszáma 1 175 fő volt.88
88 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 24. 1. 1945 (628. tekercs 7 213074. felvétel).
A IV. SS-páncéloshadtest hadosztályai 1945. január 21-én este egy súlyos harcokkal eltelt nap után (az alárendelt önálló alakulatok nagy részének adatai nélkül!) az alábbi bevethető páncélos-állománnyal várták a következő csatanapot:89
89 HL KTB/HGr. Süd Nachmeldung Gen. Kdo. IV. SS-Pz. Korps zur Wochenmeldung mit Stand vom 21. 1. 1945 (628. tekercs 7 212754. felvétel) és Stoves KTB 21. 1. 1945.
Alakulat
|
Panzer IV
|
Panther
|
Tiger
|
Rohamlöveg
|
Jagdpanzer IV
|
Egyéb:90
90 Nashorn és Marder önjáró páncéltörő ágyúk.
|
Összesen:
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. pc.ho.
|
10
|
26+2591
91 A hadosztálynak alárendelt 24/I. páncélososztály harckocsijai.
|
–
|
1
|
–
|
7
|
69
|
3. SS-pc.ho.
|
6
|
1
|
2
|
12
|
6
|
–
|
27
|
5. SS-pc.ho.
|
3
|
5
|
–
|
–
|
4
|
–
|
12
|
3. pc.ho.
|
9
|
13
|
–
|
4
|
8
|
–
|
34
|
Összesen:
|
28
|
70
|
2
|
17
|
18
|
7
|
142
|
16. számú táblázat: A IV. SS-páncéloshadtest bevethető páncélosállománya 1945. január 21-én este.
Az 1. páncéloshadosztály katonái számára azonban a neheze még hátra volt. Székesfehérvárt kellett visszafoglalniuk, méghozzá éjszakai támadás keretében.
