59A „Konrad 2” hadművelet és a második székesfehérvári páncélosütközet
Január 7-én a Breith-hadtestcsoport Székesfehérvár északnyugati körzetéből, súlypontban a német I. lovashadtest erőivel (4. lovasdandár, 23. páncéloshadosztály, valamint az 1. és 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportjai) Csákvár irányába támadást indított, hogy az elakadt IV. SS-páncéloshadtest előtt harcoló szovjet csapatok utánpótlási vonalait elvágja és a páncéloshadtest Budapest felé történő további előrenyomulását elősegítse.
A Balck-seregcsoport parancsnoka Wöhlernek tett aznapi jelentésében a támadás távlati céljaként azt jelölte meg, hogy a német csapatok Budaörsön keresztül szándékoznak betörni Budapestre.
A Breith-hadtestcsoport bevethető páncélosainak megoszlását a következő táblázat mutatja:
Alakulat
|
Panzer II
|
Panzer IV
|
Panther
|
Tiger B
|
Roham-
löveg
|
Jagdpanzer IV
|
Összesen
|
1. pc.ho.
pc. csop.-ja
|
–
|
3
|
12
|
–
|
2
|
–
|
17
|
23. pc.ho.
|
–
|
10
|
10
|
–
|
4
|
–
|
24
|
4. lov.dd.
|
3
|
–
|
–
|
–
|
11
|
–
|
14
|
Weymann-
pc. csop.
|
–
|
17
|
26
|
–
|
7
|
–
|
50
|
"FHH"- n.pc.o.
|
–
|
–
|
–
|
min. 6
|
–
|
–
|
min. 6
|
3. pc.ho.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
5
|
5
|
Összesen:
|
3
|
30
|
48
|
min. 6
|
24
|
5
|
min. 116
|
4. számú táblázat: a Breith-hadtestcsoport bevethető páncélosai 1945. január 6-án este.
A Csókakő és Zámoly között védelemben lévő szovjet 20. gárda-lövészhadtest mögött a 7. gépesítetthadtest állt tartalékban, amely a németek által a magyarországi hadszíntéren első alkalommal észlelt 1. gárda-gépesítetthadtest részeivel közösen a németek feltartóztatására ellenlökéseket indított.
60Ennek következtében Székesfehérvártól északra újabb – immár a második – páncélosütközet alakult ki. Ennek során igen súlyos harcok közepette a németek csupán csekély területnyereséget értek el, de a szovjetek jelentős páncéloserejét lekötötték és súlyos veszteséget okoztak nekik. Az első nap többek között kilőttek 30 szovjet páncélost, 45 páncéltörő ágyút, 14 tüzérségi löveget és öt darab 8,8 cm-es légvédelmi löveget, amiket a szovjetek zsákmányként beépítettek páncélelhárító rendszerükbe. A németek hét páncélost veszítettek.
Január 8-án Sárkeresztes és Székesfehérvár között tovább folyt a szovjet és német páncélosok küzdelme. A németek 38 páncéltörő ágyú és 60 tüzérségi löveg mellett 25 szovjet harckocsit lőttek ki, de a szovjet védelem is megsemmisített 16 német páncélost. Zámoly körül a német felderítés újabb 60-80 szovjet páncélos gyülekezését figyelte meg.
Január 9-én az I. lovashadtest tovább támadott. Ez volt a „Konrad 2” hadművelet első csatanapja. A szakirodalom döntő többsége január 7-től, az I. lovashadtest támadásától számítja a „Konrad 2” hadművelet megindulását. Azonban a támadás 7-én és 8-án csak a IV. SS-páncéloshadtest korábbi feladatainak megvalósítását erőltető harcát támogatta, s csak január 9-én változott meg az SS-páncéloshadtest fő támadási iránya. Ezért jómagam Georg Maier szakaszolásával értek egyet, miszerint a „Konrad 2“ 1945. január 9-én kezdődött.
Aznap a német lovas- és páncéloscsapatok elfoglalták Borbálapusztát, Sárkeresztesről pedig kivetették a szovjet csapatokat. Zámolynál újabb szovjet páncélos ellenlökésekbe ütköztek, de a kibontakozó páncélos találkozóharcban a támadó 80 szovjet páncélosból jelentéseik szerint 68 darabot kilőttek.
Zámolyt a németek csak január 11-én foglalták el, miután újabb 31 szovjet harckocsit és önjáró löveget, valamint 31 páncéltörő ágyút, négy vontatott tábori tarackot és 3 tehervitorlázó repülőgépet semmisítettek meg. A szovjet védők itt 38 német páncélos kilövését jelentették, ami valószínűleg enyhe túlzás.
61A második székesfehérvári páncélosütközetben a német csapatok területnyeresége elhanyagolható volt, de jelentős szovjet páncéloserőket kötöttek le és vertek szét. A szovjet 7. gépesített- és 1. gárda-gépesítetthadtest részeit Tolbuhin marsall máskülönben a budapesti védők, vagy a Pilis-hegységen keresztül Pomáz felé törő német csapatok ellen vethette volna harcba.
Január 9-ére virradó éjszaka a IV. SS-páncéloshadtest áthelyezte támadásának súlypontját a balszárnyra. Az 5. SS-páncéloshadosztály 10. SS-páncélgránátos-ezredének megerősített harccsoportját Esztergomtól délre, Gyarmatpuszta körzetében gyülekeztették, hogy a 711. gyaloghadosztály állásain keresztül délkelet felé, Szentendre és Pomáz irányában újabb támadásra készüljön fel. A „Westland” SS-harccsoport a 10. SS-páncélgránátos-ezreden kívül az 5. SS-páncélos-utászzászlóaljból, az 5/1. SS-páncélos-felderítőszázadból, az 5. SS-páncélvadászosztályból, az 5/II. SS-páncélos-tüzérosztályból, két sorozatvető-ütegből, valamint egészségügyi és ellátó alakulatokból állt. A harccsoportot maga a hadosztályparancsnok, Karl Ullrich SS-Standartenführer vezette.
A 96. gyaloghadosztály által Esztergomtól keletre birtokba vett terepszakaszról a Dél Hadseregcsoport egy merész, de kockázatos vállalkozást készített elő. A Budapesten bekerített védők súlyos ellátási helyzetének javítása céljából egy körülbelül 200 tonna ellátmányt szállító tehergépkocsi-oszlopot akartak bejuttatni a magyar fővárosba. Úgy képzelték, miután Ernst Philipp alezredes harccsoportja áttörte a szovjetek biztosító vonalait és a Duna partján vezető úton előretörve elérte Budapestet, a tehergépkocsik a harccsoportot követve jutottak volna át a gyűrűn.
A január 10-én megindult akció 11-én nehézkesen eljutott Pilismaróttól 3 kilométernyire északnyugatra, de ott az északi partról érkező harckocsiágyú- és páncéltörőágyú-tűz, valamint a szovjet 93. lövészhadosztály tűzellenállása lehetetlenné tette a továbbjutást. A 711. gyaloghadosztály támadása is csak nagyon lassan nyert tért, amint az Esztergom – Budapest irányban heves erdei harcok sorát vívta. A támadási ütem fokozására bevetett megerősített „Westland”-ezredcsoport mozgását az időjárás egyenlőre akadályozta.
62Január 11-én a „Westland”-ezredcsoport a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részeivel közösen támadva a szovjet 10. gárda-lövészhadtest 99. lövészhadosztályának 197., 206. és 1. lövészezredeivel harcérintkezésben betört Pilisszentkeresztre. A falu templomának tornyában a szovjetek két géppuskafészket alakítottak ki. Január 12-én reggel a német-magyar SS-csapatok elfoglalták a helységet és a szovjeteket további 500 méternyire vetették vissza déli irányban.
Azonban ekkor Hitler már nem bízott a támadás sikerében és még 11-én úgy döntött, hogy a támadást ebben a térségben leállítják és a IV. SS-páncéloshadtestet páncéloshadosztályait Székesfehérvártól délnyugatra gyülekeztetik egy újabb támadás céljából, amely gyakorlatilag a „Déli megoldás” céljait valósítja majd meg.
A támadásban résztvevő SS-katonák – 21 kilométerre a fővárostól – már közel látták Budapest sikeres felmentését, s a támadás leállítását ezért nem is értették. Valójában a németek ereje csak a védőkhöz vezető folyosó létrehozásához lett volna elegendő, de annak megtartására már nem futotta volna. A Budapesttől 15 kilométerre északra csoportosuló szovjet 5. gárda-lovashadtest 11. gárda- és 12. gárda-lovashadosztálya ezeket az erőket is könnyen bekeríthette volna, hiszen a hegyvidéki terepen kanyargó keskeny utak nem éppen a támadókat segítették.
Gille SS-Obergruppenführer mindent megpróbált a támadás folytatása érdekében, de végül engednie kellett, és az SS-páncéloshadosztályok átcsoportosítása megkezdődött.