Különös eset
Különös eset
A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem. Feljegyezték nevemet, címemet, rendfokozatomat (zls.), polgári foglalkozásomat stb., utána hazaengedtek.
Kora délután azonban jött két szovjet katona, bevittek a parancsnokságra, mint mondták – rövid beszélgetésre.
Két szovjet tiszt – egyik tolmács – fogadott. Először nem voltak durvák, ha nem is voltak éppen barátságosak. Később, amikor a tolmács valami fontos részletet rosszul fordított, orosz nyelven közbeszóltam. A két orosz hirtelen felugrott, üvölteni kezdett: aki oroszul tud, az a háború alatt kém! „Mi a feladatod, kik és hol vannak társaid?” – kérdezték. Miután nem tudtam válaszolni, verni kezdtek: előbb ököllel, később pisztolymarkolattal. Elém tették egy akasztott katonának a fényképét, és azt mondták: ha nem válaszolsz a kérdéseinkre, két óra múlva úgy fogsz lógni, mint ez! Majd bezártak egy kis szobába, ahol már 6 ember – köztük két szovjet katona – tartózkodott.
Éjszaka értem jött egy orosz katona, és bevitt egy szépen berendezett szobába. Itt egy NKVD alezredes fogadott, barátságosan. Megkínált cigarettával, pálinkával, majd közölte: „Az elmúlt tíz órában mindennek utána néztünk, és tudjuk, hogy igazat mondott... A sietségben tévedés történt, felejtsük el! Azt is tudjuk, hogy apja a parlamentben Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt aktív náci- és háborúellenes politikát folytatott, és az Ön álláspontja is ez. Ha nem lenne tiszt, mindjárt szabadon engedném, de így meg kell várni egy bizottságot, amely majd elengedi!”
Elvittek a városi fogházba... A bizottság nem jött. Helyette pár nap múlva, társaimmal együtt legyalogoltunk a közeli pályaudvarra, vagonba zártak, amelyet első alkalommal Ploestiben nyitottak ki...
Aztán a Szovjetunióba vittek.
Dr. Révész László – Bern
HH 1993/3.
