Találkozás egy katonalánnyal
Találkozás egy katonalánnyal
Egy kétszáz főnyi csoportot állítottak össze 1945 július vége táján: indulnak haza. Nem lett belőle semmi, ez is hazugság volt, mint a többi hasonló ígéret. Nem haza, máshová vittek bennünket...
A már előre elkészített tehervagonokba huszonötösével kellett felszállnunk, egy-egy őrrel. Hozzánk egy katonalány került, természetesen puskával. Útközben a vagon ajtaja nyitva volt, a fegyveres katonalány az ajtóban ült. Én közvetlen közelében helyezkedtem el. Beszélgetni próbáltam vele, de egyikünk sem tudott kellőképpen németül, ő magyarul nem, én oroszul nem. Így kézzel-lábbal próbáltuk megérteni egymást. Ha jól értettem, elismerte, hogy a magyar férfiak udvariasak a nőkkel szemben... Mintha csak beigazolódott volna ez a véleménye, beszélgetésünk közben valahogy kiesett a puska a kezéből, én utánakaptam és odanyújtottam neki. Előbb nagyon megijedt, de amikor látta szándékomat, megnyugodott.
Késő szürkületben érkeztünk a Juzsno környéki tőzegtelepi lágerbe. Az egyik korai ébresztő után kimentem a barakk végébe, ahol egy kis hajlatban esővíz gyűlt össze, abban akartam megmosakodni. Ez az őrtoronytól 8-10 méternyire volt, ahonnan váratlanul halk pisszegést hallottam. Meglepetésemre az a katonalány őrködött a toronyban, akinek a puskáját az utazás közben felvettem. Intett, menjek közelebb, majd ledobott egy kis csomagot. Dobogó szívvel, szorongva kaptam fel. Tudtam, a drótkerítést megközelíteni nagyon veszélyes.
A csomagban egy szeletke margarinos kenyér volt. Meghatottan fogyasztottam el, hálásan gondoltam a katonalányra. Sajnos néhány nap múlva elkerült a lágerből.
Cs. Nagy Mihály – Törökszentmiklós
HH 1998/4.
