Csak Debrecenbe...
Csak Debrecenbe...
A ceglédi táborban 1945 elején mint elhurcoltakat bevagoníroztak bennünket, azzal a mesével, hogy Debrecenbe visznek, és ott az új magyar hadsereg tagjai leszünk. Ehelyett marhavagonokban való utazás után, éhesen, gyakran puskatussal ütve a brassói fogolytáborba érkeztünk meg, ahol a nagy hideg ellenére egy ágyúszínben helyeztek el minket. Tüdőgyulladást kaptam, és a Brassótól néhány kilométerre lévő, egy keresztényfalvai birkahodályban működő kórházba kerültem.
Ebből a kórházból Focsaniba vittek, ahol a tábor melletti jeltelen tömegsírokban sok tízezer, különböző nemzetiségű hadifogoly és elhurcolt alussza örök álmát. Naponta mintegy háromszáz meztelen halottat dobtak hatalmas gödrökbe anélkül, hogy bárki is nyilvántartásba vette volna őket.
Dr. Tóth Sándor – Budapest
HH 1994/1.
