56 1945. január 4. Almay Béla ezredes jelentése a budapesti ostromgyűrűben folyó harcokról 1945. január 1-jéig bezárólag.
6456
1945. január 4.
Almay Béla ezredes jelentése a budapesti ostromgyűrűben folyó harcokról 1945. január 1-jéig bezárólag.
1945. január 4.
Almay Béla ezredes jelentése a budapesti ostromgyűrűben folyó harcokról 1945. január 1-jéig bezárólag.
M. kir. Honvédelmi Minisztérium 17/a. oszt. Almay Béla ezds.
BUDAPEST OSTROMÁRÓL JELENT
Sopronnémeti, 1945. évi január hó 4-én
M. kir. Honvédelmi Miniszter és a Honvédség főparancsnoka, Kőszeg
Budapest ostromáról 1945. évi január hó 1-jéig bezárólag a következőket jelentem.
1./ Általában
Budapest védőrsége a legbátrabban és a legkitartóbban védelmezi minden nehézség dacára Budapestet. A lakosság fegyelmezett és nyugodt. Mindenki vakon hisz a vezetők ígéretében, hogy Budapestet napokon belül felmentik. Amennyiben ez nem következik be, Budapest lakosságát, védőrségét, beleértve a hungarista pártot is, lelkileg egyszer s mindenkorra elveszítjük.
2./ Részleteiben
a., Nyilaskeresztes párt működését az 1. sz. feljegyzésem,
b., A német hadsereg működését a 2. sz. feljegyzésem tartalmazza.
3./ A magyar harcalakulatok magatartásáról csak a legszebbet lehet mondani. A Budán álló légvédelmi tüzércsoport 6 nap alatt 18 tényleges tisztjét vesztette el. Porosz Géza szds. egyik elveszett lövegét visszaszerzendő géppisztollyal támadott meg két T—43-as harckocsit33. Az egyiket harcképtelenné tette, a másiknak áldozatul esett. Lövegét visszaszerezte!
33 A németek így jelölték a T–34/76c közepes harckocsi 1943-ban megjelent, parancsnoki kupolával szerelt változatát, amelynek a korábbiaktól eltérően (de a német közepes és nehéz harckocsikhoz hasonlóan) 4 helyett 5 főnyi kezelőszemélyzete volt.
A lövegek a hegyvidéken minden védelmi állásban nyíltan, páncél nélkül állanak, és a gyalogsági harcot is a lövegek előtt úgyszólván tüzérek látják el. A Vasváry csoport a budapesti őrzászlóaljnál 8 napon át 5-6-szoros túlerő megismételt rohamát vetette vissza.
A Rózsadombot védő egyetemi zászlóalj hőskölteménybe illő bátor helytállást tanúsít. A gyárak környékét a munkásokból alakult kisegítő karhatalmak addig biztosították és vetették viszsza a beszivárgó oroszokat. A gyárak megszállása után legnagyobb részük a harcoló csapatokhoz jelentkezett.
A munkásság mellett csak a katonai parancsnokok tartottak ki. A pártvezetőség, a gyárigazgatóság 85-90%-a elhagyta helyét, a sokat szidott katonai parancsnokok közül senki sem. Öreg ezredesek puskával a kezükben vettek részt a gyárak védelmében.
Jelentenem kell, hogy a Weiss Manfred gyár „félelmetes munkássága”, ágyú- és gyalogsági tűzben sok halottja és sebesültje dacára, még I. 1-jén is termelt. Minden dicséretet megérdemel a közművek munkássága.
Bizonyos, hogy bármi történjék, a magyar munkásságot az eseményekért felelőssé tenni nem lehet. A hadiipar vonalán feljegyzéseket készítettem, és a hős magatartást kitüntetésre fogom javaslatba hozni.
Javasolom azonban az összes katonai parancsnokok és a termelő gyárak munkásai részére az első fokozatú tűzkereszt odaítélését.
4./ Javaslatok:
a., A honvédelmi miniszter úrnak már átadott névjegyzék szerinti tisztek rep.gépen való kihozását sürgősen Budapestről. Javasolom továbbá az összes, csapatokhoz be nem osztott tényleges és nyugdíjas tiszteknek hasonló úton való kiszállítását,
b., valamint a magyar sebesültek szállításához magyar JU—52 szállító rep.gépek naponta való rendszeres berepültetését kérem.
c., Javasolom harci rep.erők bevetését a teljesen szabadon garázdálkodó orosz vadászrepülőgépek megfékezésére. Ezek a gépek 2-3 emelet magasságban a házak között repülnek, és az ablakokba géppuskáznak be, és minden embert, járművet tűz alá vesznek. Ezek ellen a légvédelmi tüzérség működni nem tud, mert a lakóházakat rombolná szét.
Meggyőződésem, hogy az élelmezési, a lőszerhelyzet és a lelkimomentumok figyelembevételével 65a felmentési kísérletnek egy héten belül be kell következnie, mert különben Budapestet a bent lévő, megközelítőleg 100 000 fő német és magyar katonával elveszítjük.
5./ Budapest XII. 26-26-ig[!] szórványosan, 26-30-ig állandó zavarótűzben, 30-I-1-ig bezárólag 7-10 órás állandó pergőtűzben, közbeeső időben állandó légitámadás alatt volt. Az utcák kihaltak, az üzletek lezárva, a lakosság a fűtetlen pincékben van. Gáz nincs, villany csak Pesten van néhány helyen. A szakértelem nélküli rombolások a vízvezetéket gyakran napokig működésképtelenné teszik. A lakosság I. 1-től 3 napig napi 5 dkg kenyeret kap. XII. 31-től az öszszes lovakat levágják. Élelmiszer még összegyűjtés esetén is legfeljebb 10-14 napig tarthat. A kórházak fűtetlenek, még a műtőtermekbe sem jut elegendő fűtőanyag. A lakosság nélkülözése minden képzeletet felülmúl.
(2 db melléklet)
1. SZ. FELJEGYZÉS
a Nyilaskeresztes Párt magatartásáról Budapest ostroma alatt
A Nyilaskeresztes Párt vezetősége minden központi irányítás nélkül maradt Budapesten. Sem az üzemszervezés, sem más szakosztályai nem tudták folytatni működésüket, mert a vezetők elhagyták Budapestet. XII. 26-án emlékezetem szerint a XII. kerületi pártvezető (egy igen jóindulatú és intelligens egyén), Nyilesdi vagy Nyiresdi nevezetű jelentkezett nálam és felajánlotta a párt támogatását minden vonatkozásban. Tájékoztattam őt, hogy osztályom csak a haditermeléssel foglalkozik, és felvittem őt Hindy altábornagy úrhoz. Az altábornagy úr örömmel vette a jelentkezést, és kijelentette, hogy már régóta várta, és hármasban abban állapodtunk meg, hogy a Nyilaskeresztes Pártvezető folytatja a propagandát a harcba való önkéntes jelentkezésre, és a jelentkezőket pedig mind a Mária Terézia laktanyában székelő városparancsnoksághoz küldi. Akiket ott a magyarok fel tudtak szerelni, azokat a magyarok veszik igénybe, a többieket a németek veszik át és osztják be saját csoportjaikhoz.
Továbbiakban Hindy altábornagy úr úgy fogja fel a pártot, mint egy nagy póttestet, ahonnan a napi veszteséget igényli, és a párt azokat rendelkezésre bocsátja. Így a sebesültek és elesettek fegyverei a Nyilaskeresztes Párt önként jelentkezőinek kezébe kerülnek. Kb. 1500-2000 főre becsülöm a harcoló hungaristákat. Bátran harcolnak, és a csapatokban is jó benyomást keltenek.
Pesten alig lehet látni Nyilaskeresztes karszalagot, Nyilaskeresztes jelvény is csak elvétve akad. A komoly ostrom óta nem fordultak elő önkényeskedések a párt részéről, illetve ha ilyenek előfordulnak, a pártvezetőség nyomban erélyesen közbelép, és a legdrasztikusabb eszközökkel véget vet a kihágásoknak.
Minden pártember részéről hallanom kellett azt a megállapítást, hogy vezetőik cserbenhagyták őket.
A rendőrséget a párt nem tartja megbízhatónak. Bejelentést tettek XII/27-én, hogy a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában 2 000 fő álig felfegyverzett rendőr van, aki puccsot készít elő. Kiderült, hogy csak 180 fő készültség volt a laktanyában.
A honvédség elleni propagandájuk erősen veszített élességéből. Ezt a közös veszély felismerésének tulajdonítom.
Sopronnémeti, 1945. január hó 4-én.
2. SZ. FELJEGYZÉS
a német hadsereg tevékenységéről Budapest ostroma alatt
A német hadsereg tagjai Budapesten nem örvendenek népszerűségnek. Ennek okai:
1./ Igen sok német harcoló csapatot látni kényelmes elhelyezésben anélkül, hogy az ostrom kezdete óta a harcokban részt vettek volna. Ugyanakkor egyetemi hallgatók, akadémikusok, hadapródiskolai növendékek, diákok, munkások 100-ai véreztek el a védelemben.
2./ Mindenki beszéli azt a katonai balfogást, amit Budapest körülzárásánál a németek elkövettek.
3./ A kisebb parancsnokok fölényes, kihívó, pöffeszkedő magatartásu[a]k. A lakossággal szemben követelődzve léptek fel, ha emberükre találnak, meghunyászkodnak, sok önkényeskedést követnek el. Példának felemlítem, hogy egy beteg és egy magas szolgálattételre Kőszegre berendelt vk. ezds.-t a repülőtéren, amely súlyos gyalogsági tűzben állott, másfél napon át hitegettek azzal, hogy majd a következő repülőgépen küldik el. Mindkét ezredes okmányai 66úgy magyar, mint német részről tökéletesen rendben voltak. A fiatal német tisztek részéről a legkisebb udvariasságot sem lehet tapasztalni.
4./ A németek a magyar katonai vezetéssel szemben bizalmatlanok. Az I. hds.pság.[!] úgyszólván egyáltalán nincs tájékoztatva a helyzetről. Az arcvonalat Budán naponta végigjártam, védőrségbeosztást sem sikerült megállapítanom. Nem láttam tankokat. A gyalogság és tüzérség összműködése benyomásom szerint egyáltalán nem volt megszervezve. A szomszéd harccsoport parancsnokok nem ismerték egymást.
Az összes budapesti légvédelmi tüzérség felett egy Janza nevű német alezredes vette át a parancsnokságot, aki lehet, hogy kiváló tüzértiszt, de még a német lövegek szám szerinti aránya sem tette szükségessé az ő parancsnoklását. Kozma József ezds.-nek ugyanis 160 ágyúja volt a németek 20 lövegével szemben. Hindy altbgy. úr megállapítása szerint is Buda eddigi magatartása kizárólag a magyar csapatoknak köszönhető.
Hindy altábornagy úrnak proponáltuk XII/26-án, hogy a pesti hídfőt fokozatosan szűkítve, törjünk előre a Budát környékező hegyek, majd a megfelelő teret biztosítva, 30-31-én hajtsunk végre áttörést Bicske irányában Mór felé. Az altábornagy úr javaslatát a német SS-altábornagy nem fogadta el.
5./ A magyar csapatokban bizonyos kétkedést eredményez az a látszat, hogy a németek erőik zömét és magyar páncéltörő egységeket Újpest körzetébe vonnak össze. Ugyanis a látszat arra mutat, hogy ők Fót—Szécsény irányában esetleg önállóan terveznek kitörést.
6./ Másfél napig figyeltem a sebesültek berakását a rep.gépekbe. Sajnos 10-15 magyar sebesültnél többet elszállítani nem láttam. Ugyanakkor legalább százszor annyi németet szállítottak el.
7./ Az üzemek bénításánál a németek időhiány miatt rombolni nem tudtak. Újpest bénítását óvatossági rendszabályból már előbb elrendeltük, így ott a németeknek rombolniuk nem lehet. A Ganz vill. rt. gépeit a munkahelyeken rombolták szét annak dacára, hogy lett volna idő a gépalkatrészek kivitelére. A MOM-ban Kelemen ezds. rendkívül erélyes közbelépésére csak a kijelölt 150 gépet bénították, a többit érintetlenül hagyták.
Óvatosságból a gyógyszerüzemek, a Weiss Manfred, Danuvia, Fémáru-Fegyver és Gépgyár, Ganz, MAVAG és a közművek kivételével az összes gyárak megbénítását XII. 31-én elrendeltem.
Hindy altbgy. úr előterjesztésemhez hozzájárult.
Sopronnémeti, 1945. évi január hó 4-én.
HL VKF Budapesti helyzetjelentések gyűjtője
Egykorú gépelt másolat
