23 1944. december 30. A budapesti I. hadtest parancsnoka, Hindy Iván altábornagy helyzetjelentése
23
1944. december 30.
A budapesti I. hadtest parancsnoka, Hindy Iván altábornagy helyzetjelentése a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke részére a bekerített fővárosban uralkodó állapotokról.
1944. december 30.
A budapesti I. hadtest parancsnoka, Hindy Iván altábornagy helyzetjelentése a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke részére a bekerített fővárosban uralkodó állapotokról.
HELYZETJELENTÉS 1944. XII. 30-án 20h lezárással
A két hdp. szd.-ból alakult hdt. karh.zlj. a csepel-szigeti, valamint az újpesti és rákosszentmihályi harcokban teljesen felmorzsolódott. A veszteségek pótlására időközben rögt. kötelékekből bevetett kb. 3-400 fő bevetése után zömében átment az oroszokhoz.
A zlj.pk. beteg lett. A zlj. jelenlegi maradványa: 7 tiszt, 40 fő. Újabb feltöltés folyamatban.
A városban a tegnapi nap folyamán olyan hírek terjedtek el, hogy a pápai nuncius felkereste a magyar hdt.pk.-ot, és közvetítette volna az oroszok ultimátumát a város feladására. Az oroszok állítólag szabad elvonulást igértek a német csapatoknak.
Ugyanennek a hírnek egyik másik változata is terjedt a városban, hogy állítólag egy orosz fhdgy. jött volna át, és ugyanazon feltételeket hozta volna, mint a pápai nuncius. Mindkét javaslatra elutasító volt a válasz.
A lakosság hangulata: a nagy tüzérségi tűz és az állandó becsapódások miatt igen nyugtalan. Az üzletek nagy része állandóan zárva van, úgyhogy a lakosság az elsőrendű élelmi cikkeket sem tudja beszerezni, mely körülmény a lakosság hangulatát még kedvezőtlenebbül befolyásolja.
A lakosság ellátása: az élelmezési nehézségek nagyok. A kenyérellátás I. 4-ig látszik csak biztosítva. Burgonya, hüvelyes, zöldségféle nincs.
Lótáp nincs. A Budapesten levő kb. 22 000 lóból 3-4000 drb.-ot fogok levágatni, hogy a kenyér kiesésével legalább lóhúst tudjak a lakosságnak kiadni. A rendelkezés folytán a megmaradt lovak abrakadagjait biztosíthatom egy pár napig, mikor is ismét tervbe vettem a legyengült lovak vágatását.
Elg. és saját propaganda: a hdt. nemzetvédelmi alosztályának nyomozói több olyan egyénnel beszéltek, akiknek hozzátartozója Budapesten olyan helyen van, ami már meg van szállva. Az ilyen területeken lévők távbeszélőn felhívják hozzátartozóikat azzal, hogy egy vagy két orosz tiszt van náluk beszállásolva. Ezek azt mondják, hogy az oroszok nagyon jól bánnak velük és ne féljenek tőlük, mert ők nem bántják a magyarokat. Még azt is bemondják, hogy az oroszok nagyon rendesen viselkednek.
Általában a honvédségnek és a polgári lakosságnak január hó első hetében bekövetkező ellátását katasztrofálisnak nevezhetem. Ma azt a jelentést is kaptam, hogy a gettóban, amelyben a hozzám jutott hírek szerint 40-60 000 zsidó van, az ellátás tökéletesen kifogyott, és ennek következtében a zsidók nyugtalanok. Ha ezek a zsidók az éhség következtében a gettóból kitörnek, annak igen kellemetlen következményei lehetnek. Egyelőre elrendeltem, hogy a gettóba kukoricalisztet szállítsanak, amellyel remélem néhány napra az ínséget enyhíteni.
45Ma tárgyaltam a székesfőváros közellátási vezetőjével is, és a kenyérfejadagot meghagytam napi 15 dkg-ban, azonban a testi munkás fejadagját 25 dkg-ban, a nehéz testi munkás fejadagját pedig 50 dkg-ban határoztam meg. Ez alá a mennyiség alá nem mehetek, mert ez a munkásokban nemcsak nyugtalanságot, hanem esetleg mélyebb zavargást is idézhetne elő.
A székesfőváros lakossága, híreim szerint, kétségbeesetten ítéli meg a helyzetet. Az elg. tü. tűz sok helyen tüzet okozott, a házak általában megrongálódtak, az ellenség előnyomulása folytán számolni kell azzal is, hogy Pest és Buda egymástól el lesz vágva, mert ha az ellenség a Duna partján két irányból előnyomul, amely ma valószínűnek látszik, akkor Pestet és Budát el fogja egymástól teljesen vágni. Az ellenség ma az óbudai szigetet megszállta. Onnan a Margitszigetre való áthajózás igen könnyű, és bár a német parancsnokság a Margitsziget megszállását elrendelte, ez csak csekély erőkkel történhetett meg, s hogyha az orosz komoly vállalkozásba fog, okvetlenül át is jut a szigetre.
A városban a legvadabb hírek vannak elterjedve. Eltekintve attól, hogy már napokkal ezelőtt azt hirdették, hogy én vezérkari tisztjeimmel, valamint a német parancsnoksági törzs Budapestet már előbb elhagytuk repülőgépen, a tegnapi német repülőgépek érkezésével kapcsolatban az orosz propaganda hangszóróival és a Budapesten okvetlenül működő ügynökeivel azt a hírt terjesztette el, hogy ezek a repülőgépek tulajdonképpen azért érkeztek, hogy a magasabb pk.-okat és közhivatalokat Budapestről elszállítsák.
Ennek a propagandának az volt az eredménye, hogy két magyar hadosztálytól is ismét történtek átszökések az oroszokhoz.
Az orosz propaganda ellensúlyozására alig áll eszköz rendelkezésemre. Villanyáram csak itt-ott van, mert eltekintve attól, hogy az oroszok kelenföldi elektromos műveket már birtokba vették, a Révész utcai telep kábeljeit pedig a rendkívül erős aknatűz elvágta. Falragaszokat hiába függesztenék ki, mert a lakosság a heves ellenséges tüzérségi tűz következtében nem megy az utcára, hanem az óvóhelyeken tartózkodik. Röpcédulákat szórni nem tudok, mert repülőim nincsenek.
A lakosság oroszvárása kétféleképpen nyilvánul meg. A nagyobb tömegek, ha az oroszokat nem is felszabadítóként várja, de az immár 28-án este óta tartó elg. tü. tűz következtében, amely időnként pergőtűzzé fejlődik és amelyből különösen az aknavetőtűz igen nagy erkölcsi hatást fejt ki, oly idegállapotban van, hogy az orosz megszállást legalább is megnyugvással várja. A budapesti polgárok lokálpatriotizmusa annyira megy, hogy az emberek sírnak, és nem önmaguk sorsával törődnek, hanem azon vannak kétségbeesve, hogy a város elpusztul. Mindenki borzadállyal gondol arra, hogy esetleg az összes hidakat kénytelenek leszünk felrobbantani.
Hozzájárul ehhez az is, hogy pl. a Budán kiemelésre került barrikádoknál egyik német hadosztály műszaki parancsnoka, aki századosi rangban van, nyugodtan robbantja az Ostrom utcában lévő barrikádját, tekintet nélkül arra, hogy a 800 mm átmérőjű vízvezetékcsövet is felrobbantotta. Ennek következménye az lett, hogy a Várban 3 napja nincs víz. Ennek már csak azért is óriási jelentősége van, mert a német hdt.pság. úgy határozott, hogy a Várhegyet fogja tartani, ide tehát csapatokat vonunk össze, és ha a legénység étkezésének az elkészítése a vízhiány miatt már most is nehézségekbe ütközik, bár egyelőre a vizet még a budai lapos oldalról és forrásokból is fel tudjuk hozatni, az árnyékszékek vízellátása veszéllyel fenyeget. Ennek következtében kénytelen voltam arra az elhatározásra jutni, hogy a legénységi körletekben lévő árnyékszékeket bezárattam és a Várban tábori árnyékszékeket készíttettem el.
Ezt közöltem a német IX. SS- hdt.pság.-gal, és egyben azt a kérésemet is előterjesztettem, hogy alárendelt közegeiknek robbantási dühét lehetőleg mérsékeljék.
Hogy ez a robbantási szenvedély mennyire fajult, annak jellemző példája, hogy pl. a Mefter igazgatósága már november hónapban megállapodott a német műszaki parancsnoksággal abban, hogy hajóit általában biztonságba helyezi, azonban 7 propellert itt tart. Amennyiben a fagy beáll, vagy az oroszok Budapestre való beérkezése valószínűvé válnék, ez esetben bevontatja a hajókat Óbudára, ott azokat zátonyra futtatja, a gépeket bénítja és így valószínűvé teszi azt, hogy az oroszok ezekkel a hajókkal nem fognak törődni.
A jégzajlás megkezdésekor 3 propellert Óbudára bevontattak. Mielőtt azonban Mefter igazgatósága 46a német műszaki parancsnoksággal egyetértésben az előbb vázolt tervet végrehajthatta volna, megjelent egy fiatal német mű. tiszt, a propellerek legénységét kizavarta a hajókból, és mind a hármat felrobbantotta. Ezzel a panasszal járt nálam a Mefter vezérigazgatója, aki természetszerűen a jelenleg a Margitsziget mellett horgonyzó 4 propellerét is félti. Ezt én a német parancsnoksággal közöltem, eddigi tapasztalataim alapján azonban egyáltalán nem számolok azzal, hogy óvásomnak foganatja lesz.
A helyzet további jellemzésére jelentem még azt is, hogy általában sem a tisztikar, sem a legénység nem számol már egy felmentéssel, mert a hivatalos jelentésekből csak arról értesültünk, hogy Komáromtól DK-re az oroszok feltartóztatása sikerült. Természetesen nem áll módomban a helyzetet megítélni, és ezt a jelenséget csak kötelességszerűen jelentem. A tisztikar nagy része kötelességszerűen látja el szolgálatát, vannak egyes kivételek, akik feltűnés nélkül szeretnék saját bőrüket menteni, a komoly és fegyelmezett tisztek pedig egy kitörés lehetőségéről beszélnek és terjesztenek elém komoly, megfontolt javaslatokat.
Természetszerűen ezekhez a javaslatokhoz annál is kevésbé foglalhatok állást, mert Budapest védelme nincs reám bízva, és az esetleges lehetőségeket csakis a német IX. SS-hdt.pk. elé terjeszthetem, aki ma kérdésemre azt közölte, hogy egyelőre nem foglalkozik a kitörés gondolatával.
A befutó jelentések alapján erről nem vagyok teljesen meggyőződve, mert a német parancsnokságok önhatalmúlag és minden tekintet nélkül gk.-kat rekvirálnak, és életfontosságú üzemektől benzint és olajat visznek el erőszakkal. Amennyiben ily eseteknél az illető üzemeknek sikerült megállapítani azt, hogy mely német alakulat vitte el, akkor azt bocsánatkérések mellett vissza is kapjuk. A németek általában azonban nemcsak hogy erőszakosan lépnek fel, de egész egyszerűen megtagadják alakulatok megnevezését, fegyverrel tartják rettegésben az üzemek alkalmazottait, és az így rekvirált gk. és üza. természetesen örökre elveszett.
Mindezekből nem lehet arra következtetni, hogy a németekkel való jó viszony bármennyire is zavarva lenne, mert én magam a német hdt. pk.-ával és vkf-ével is jó viszonyban vagyok, soha közöttünk még oly nézeteltérés nem volt, amely az együttműködést zavarhatná, egész természetesnek találom, minthogy ő lett megbízva Budapest védelmével, hogy minden lehető kívánságát teljesítem és mindenben kezére járok.
Teszem ezt azért, mert a reám bízott feladatot úgy akarom megoldani, ahogy elöljáróim azt rám bizták, és meg vagyok győződve, hogy elöljáróim e feladat megszabásánál a haza és a m. kir. honvédség érdekeit tartották szem előtt. Kénytelen vagyok azonban azt is jelenteni, hogy eddig már valamennyi magyar alakulat parancsnoka megjelent nálam, és kérte tőlem, hogy a harcászati vezetést is átvegyem. A magyar csapatok elhagyatva érzik magukat. Én természetesen ezeket a kérelmeket nemcsak visszautasítottam, mint lehetetlent, de meg is magyaráztam az egyes parancsnokoknak, hogy a nagy cél érdekében csak ez lehet helyes, és ha bármely áldozatot is hozunk és bármit is kell nyelnünk, ezt a haza érdekében tesszük.
Igyekeztem helyzetképet adni az ostromlott Budapestről. Meggyőződésem az, hogy velem együtt az itt lévő magyar csapatok zöme az utolsókig ki fog tartani, és abban a tudatban várja a fejleményeket, hogy hazájának szolgálatot tesz.
Nagyobb jelentőségű szabálytalanságok: nem fordultak elő.
Közbiztonsági helyzet: mint az előző jelentésemben.
Kapják: H. M. úr és a Vkf-e., 1. Vkf. oszt.
Törzsszállás, 44. XII. 30.
vitéz Hindy altbgy. hdt.pk.
HL VKF Budapesti helyzetjelentések gyűjtője, 917/I.hdt.I.a.
Egykorú hiteles másolat
