Budapest védelmi vonalainak rekonstrukciója (1944)

Teljes szövegű keresés

Budapest védelmi vonalainak rekonstrukciója (1944)
Juhász Attila, akadémiai kutató (Geoinformatikai K. Cs.)
BMGE Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék
Mihályi Balázs, V. éves térképészhallgató
ELTE TTK Térképtudományi Tanszék
 
A II. Világháborúban Magyarország védelmi rendszerét elsődlegesen az ország keleti határain építették ki (Árpád-vonal, Hunyadi-, Szent-László-állás), hiszen a szovjet támadás innen volt várható. Azonban a román kiugrással gyökeresen megváltozott a helyzet. A Kárpátokat megkerülve délkeleti irányból az Alföldön át akadálytalanul indulhatott meg a támadás. A védekezőknek is reagálniuk kellett az így kialakult szituációra. Ennek a támadási iránynak a lezárására épültek meg azok a fő védelmi vonalak, melyek már Magyarországon túl, Németország délkeleti határainak védelmét is kellett hogy szolgálják. Ezek a fő vonalak: a Karola-vonal, mely az Északi-középhegység déli oldalán húzódott, az Attila-vonal, amely Budapest védelmét volt hivatott ellátni, és végül a Margit-vonal, amely Budapesttől a Balatonig, majd tovább egészen a Dráváig húzódott. A védelmi rendszer ilyen jellegű kialakításának döntő szerepe volt abban, hogy Budapest város és lakossága a II. Világháború egyik legkegyetlenebb városostromát szenvedje el.
Mint említettük, az Attila-vonalnak kellett feltartóztatnia az Alföld felől érkező, Budapest elfoglalására irányuló szovjet támadást. A német hadvezetés már jóval az ostrom előtt felkészült, hogy megvédje a magyar fővárost. Freissner vezérezredes már 1944. szeptember 22-én elrendelte, hogy Budapest keleti oldalán három patkó alakú védőövet építsenek ki, szárnyaikkal a Dunára támaszkodva. (Attila I., Attila II., Attila III.)
A pesti hídfő védelmének kiépítése ettől függetlenül már 1944 nyarán a hadiakadémia 3. évfolyamának is feladata volt. A vezérkari vizsgára készülő századosok már ekkor kijelölték a hídfőt védő erődítések pontos helyét. A védőöveket és tüzérségi állásokat 4 hadosztály részére tervezték. A tervezésnél felhasználták még az I. világháborúból fennmaradt terveket, amikor egy rövid időszakban azzal fenyegetett a keleti front, hogy az oroszoknak sikerül áttörniük a Kárpátokon és benyomulhatnak az Alföldre.
A magyar vezérkar szeptember 11-én (jóval a német utasítás előtt) hozzálátott az Attila-vonalak kialakításához. A munkában a szlovák műszaki hadosztály 3000 katonája, továbbá a kivezényelt civil lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok vettek részt. (November 11-én már 28000 fő dolgozott a védőövezet kiépítésén.) Az állásokat november folyamán megszállták a védekező német—magyar csapatok, de egészen decemberig tökéletesítették azokat. A vonalak páncélvédelmi árokból, gyalogsági árokrendszerekből, megerősített tüzérségi és légvédelmi állásokból álltak. Ezek kiépítésekor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a védelemnek megfelelő mélysége legyen.
Az elmúlt időszakban megpróbáltuk az Attila-vonalat rekonstruálni, alkotóelemeit megbízható módszerekkel térképezni. Ennek alapvető oka az, hogy a későbbiekben szeretnénk egy a Budapest ostromát feldolgozó térinformatikai adatrendszert kialakítani, illetve az, hogy ez irányú irodalmi kutatásaink során kiderült, az Attila-vonalról szinte minden fellelhető forrás egy majdnem szóról szóra azonos leírást közöl, és az elkészült áttekintőábrák is ennek alapján készültek. Ezen leírás azonban eléggé felületes, mind a vonal elhelyezkedésével, mind az alkotóelemeivel kapcsolatban, és fontos részleteket egyáltalán nem tartalmaz. Ez a leírás a következőképpen néz ki:
„Az Attila-vonalat 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csomád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród - Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-III.) az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegyver hiányában.”
Az érdeklődő, tehát ezzel találkozhat a legtöbbször. Részletes kutatásra azonban ez nem alkalmas. Ezért is tűztük ki célul egy, lehetőleg minél részletesebb és megbízhatóbb térkép és leírás létrehozását. Kiindulásként természetesen a közölt leírást is felhasználtuk, amely, mint később kiderül, nagyrészt jóútmutatónak bizonyult. Ezen kívül felhasználtunk korabeli katonai térképeket, melyek tartalmazzák a frontvonalak alakulását is. Az elvárt eredmény eléréséhez ki kellett választanunk azokat az adatnyerési, adatgyűjtési eljárásokat, amelyek megfelelnek a megbízhatósági és pontossági kritériumoknak. Az alapvető információk archív légifényképekből származnak. Ez az adatnyerési eljárás megbízhatóság és pontosság szempontjából is messze megelőzi a szóba jöhetőösszes többi módszert. A légifényképek 1950-ben és 1951-ben készültek. Az öt-hat évvel korábban kialakított és használt Attila-vonal alkotóelemeinek jelentős része tökéletesen kivehető ezeken a felvételeken. A páncélvédelmi árkok vonalvezetése szinte teljesen azonosítható, még betemetett állapotban is. A gyalogsági árkok és állásrendszerek méretük miatt, már komolyabb feladat eléállítják a kiértékelés végzőjét. Ezeknek a felvételeknek a minősége messze elmarad a később készültekéhez képest (még a pár évvel későbbiekéhez képest is), de a készítésük időpontja mindenféleképpen indokolja a felhasználásukat. A háborút követőévekben gyors ütemben tűntették el a nyomokat, mert egyre nagyobb területek kerültek mezőgazdasági művelés alá.
A légifényképek kiértékelése után sikerült létrehoznunk egy, a korábbiaknál jóval részletesebb térképet. Ám a védelmi vonal egyes objektumai még így is rejtve maradtak előlünk. Ezeknek az azonosításához, már más adatnyerési módszereket is fel kellett használnunk. A legjobb módszer a helyszíni azonosítás lenne. Ennek végrehajtásához azonban több tényezőre is szükség van. Elsősorban annak a szerencsés helyzetnek kell előfordulnia, hogy az objektumok még ma is fellelhetők viszonylagos sértetlen állapotban legyenek. Ezen kívül szükség van olyan személyekre, akik meg tudják mutatni a pontos helyszíneket. Az előbbire meglepően sok példa található, míg az utóbbira sajnos egyre kevesebb. A térkép terepi kiegészítésére tökéletesen alkalmazható egy kézi műholdas navigációs eszköz, egy manuáléval kiegészítve. A kevésbé megbízhatóbb kategóriába tartoznak a személyes elbeszélések és írásos visszaemlékezések, annak függvényében, hogy ki is az a bizonyos személy, akitől származnak (civilek vagy katonák). A térkép tartalmaz ilyen információkat is, természetesen megkülönböztetve a megbízhatósági szintet. Lehetőség szerint minden ilyen információt megpróbáltunk ellenőrizni, és így lesz ez a jövőben is.
Az alábbiakban közöljük a vonalak részletes leírását. A légifelvételek alapján az Attila I. vonal kiépített páncélvédelmi árka Alsógödnél a Dunától indult el keleti irányba, majd Ilka-majortól délre DK felé fordult, a továbbiakban Juhász-halom és az Oldal-hegy ÉK-i előterében haladt egészen Csomád széléig. Innét kisebb törésekkel kelet feléátvágott a Csonkás-dűlőn kijutva Veresegyházig. A páncélvédelmi árok Veresegyház után eltűnik a légi felvételekről. Az Isaszegtől Veresegyházig terjedő erdőben, mely a Gödöllői-dombság legmagasabb területén helyezkedik el az Attila I. vonalnak csupán néhány helyen láthatóak a darabjai. Döntően ott, ahol az összefüggő erdőt tisztások szakítják meg (Kisdomony, Egerszeg és Tápiószentgyörgy térségeiben), illetve az erdőt átszelő utak mellett. Az Attila I. vonal, Isaszegtől délre található Szent György-hegytől válik ismét azonosíthatóvá a korabeli felvételeken. Innét először DNy, majd D irányba haladt tovább érintve a Cicka-tanyát, Vitézi-tanyákat és a Benyovics-tanyát. Ezután egy hirtelen fordulattal DNy-ra fordult, honnét tovább haladva átszelte a Haraszt-hegyet, majd a Gyömrőés Maglód közti beépítetlen területen futott keresztül. Gyömrő után a páncélvédelmi árok a Halas-patak kiépített medrében haladt tovább, mely a Nagy lecsapoló-árokba torkollik (ma Gyáli-csatorna). Az Attila I. végig a Halas patak, majd a lecsapolóárok vonalán volt kiépítve egészen a Dunáig, amit Soroksár térségében ért el. Az Attila I. állásrendszernek Soroksár és Dunaharaszti térségében volt egy leágazása, ami a felvételek szerint szintén ki volt építve páncélvédelmi ároknak. Ez a Nagy lecsapoló-árokból ágazott ki Gyál László-majornál, honnét Ny, DNy irányba futott egészen Dunaharaszti szegélyéig, ahol a település déli peremét követve elérte a Dunát.
Az Attila II. vonalnak csupán kisebb darabjait sikerült azonosítani, ezek pedig mind gyalogsági állásrendszerek voltak. Ezek a következő területeken helyezkedtek el: Dunakeszi É-i részén a Duna mellett, az Imreháza-majornál lévő Kő-hegy ÉK-i előterében, a Fóttól északra lévő Fóti-Somlyó Ny, Éés ÉK-i peremén, továbbá a Mogyoródtól északra lévő Nagy-Homok-hegy ÉK-i előterében, Gödöllőtől délre a Murányi-tanya, Ökörtelek-puszta, Fiutó-major térségeiben, Kerepes és Kistarcsa keleti oldalán lévő magaslatokon (Német-hegy), illetve Pécel környékén. Az Attila II. vonal állásai valahol Maglód térségében csatlakozhatott be az Attila I.-be.
Az Attila III. páncélvédelmi árkai jól azonosíthatóak voltak. A vonal a Dunától indult el a Szilas-patak torkolata mellett DK-i irányba. Több töréssel eljutott Káposztásmegyerig, melynek külső peremén elhalad, majd tovább DK-i irányba átszelte a Tatár-halmot is kijutva egészen az Árpádföld és Csömör között lévő HÉV-vonalig, melyet a két település között félúton metszett. Csömörtől délre elhaladva az állásrendszer hirtelen dél felé fordult és Cinkota külső keleti szegélyén haladt tovább, majd a mai Simongát, Cinkotai utak és a Rákosligeti határút vonalán haladt. Innét a páncélvédelmi árok továbbra is dél felé futott tovább átvágva az Új-Köztemetőtől keletre található erdőben. Majd egy kis szakaszon lakott területen haladt keresztül a mai Ráday Gedeon és Petőfi utcákban, ezután ismét beépítetlen területre jutott, hol a mai Méta és Szentlőrinci utak mentén haladt egészen Soroksárig, ahol elérte a Dunát.
A fővároson belül az Attila vonalara támaszkodó további hat belső védelmi öv épült ki. Ezek zömében barikádokból és aknazárakból álltak. Az első egy reteszállása volt az Attila III. vonalnak. A Rákos vasútállomásnál vált el az Attila III.-tól, s a Rákos-patak déli partja mentén egészen a Dunáig húzódott. A második vonal egy félkört írt le és a Könyves Kálmán körút, a Hungária körút és a Róbert Károly körút vonalán épült ki. A harmadik ennek a reteszállása volt, arccal északnak. A Józsefvárosi- és a Keleti pályaudvar elágazásánál vált ki a másodikból és a Kerepesi útig a vasút, onnan az Aréna út, majd Dráva utca vonalán húzódott a Dunáig. A negyedik ismét teljes félkört írt le és a Haller út, Orczy út, Fiumei út, Rottenbiller utca, Szinyei Merse utca, Ferdinánd híd, Csanády utca vonalában alakult ki. Az ötödik a nagykörúton, a hatodik a kiskörúton épült.
A budai oldalon sokkal szerényebb állások készültek. A Budafoktól végig a Duna partját követve gyalogsági állások épültek ki. Továbbá az Óbudai-sziget keleti pest felé néző oldalán szintén gyalogsági állások készültek. A Csepel-szigeten pedig az Attila vonalak, folytatásaként Királyerdő déli peremétől a Háros-sziget magasságáig gyalogsági állásrendszert volt található.
 
Összefoglalva az elért eredményeket, az alábbi következtetésekre jutottunk:
• Teljes bizonyossággal csak azt jelenthetjük ki, hogy az Attila I. és III. vonalakban építettek ki páncélvédelmi árkokat.
• Az Attila II. vonal csak gyalogsági állásrendszerekből állt. Ezen kívül nem írt le egy teljes félkört a másik két vonalhoz hasonlóan, hanem Maglód térségében csatlakozott az Attila I. vonalhoz
• Budán és Csepelen is épültek gyalogsági árkok és állások, melyek közül az előbbieket valószínűleg nem is használták.
 
Mint azt már említettük, a következő lépésként szeretnénk egy, a főváros ostromához kapcsolódó térinformatikai adatrendszert felépíteni. A térinformatikai rendszerek tulajdonságai tökéletesen felhasználhatók a témakör feldolgozására:
• Az objektumok és események lehetőség szerinti legrészletesebb ábrázolás
• Megbízhatósági osztályok kialakítása, ábrázolása
• Dinamikus szemlélés lehetősége
• Frontvonalak alakulásának ábrázolása
• Folyamatosan bővülő attribútum (alakulatok száma, időpontok stb.) és csatolt (fénykép, videó, leírás) adatbázis
• Lekérdezések és egyéb vizsgálatok, műveletek végrehajtásának lehetősége

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT