2.9 Növényzeti fedettség
2.9 Növényzeti fedettség
A növényzeti fedettség kategorizálását különböző szempontok alapján tehetjük meg. Térképem esetében elsődlegesnek a hadtörténeti téma bemutatása miatt egy katonai jellegű osztályozást mellett döntöttem.
Hadműveletek során (akár támadás, akár védekezés esetén) a növényzet jelentősen befolyásolja a küzdelem jellegét. Más jellegű harcot kell folytatni erdőben, ahol például nem lehetséges a tankok bevetése, megint más a harc természetesen szántóföldeken vagy gyümölcsös kertekben.
Ezen követelményeknek érződniük kell a térképen is, ennek megfelelően három kategóriát különítettem el. A kategóriákba sorolás annak alapján történet mennyire könnyen vagy nehezen járható a terület mozgó hadsereggel (tankok, nehézfegyverek, szállítójárművek).
Ennek alapján az erdő lett az első kategória, mely a legnehezebben járható. Ide soroltam a városi parkokat is, bár nem teljesen helytálló abból a szempontból, hogy a parkok viszonylag könnyen átjárhatóak, de a növényzet jellegét tekintve az erdőhöz állnak a legközelebb. Ugyanakkor a Városliget, vagy Népliget akár kisebb erdőnek is tekinthető, így a besorolás ebből a szempontból is alátámasztható. (Sötétzöld felületi színnel jelöltem az erdőket a térképen.)
A második kategória a szőlőés gyümölcsös lett. Az ilyen jellegű területek sokkal könnyebben járhatóak akár még kisebb járművekkel is, mint az erdők. Egyrészt mert általában szabályos telepítésűek. Sorokban ültetik a szőlőtőkéket vagy gyümölcsfákat és a sorok közti „utak” kiváló területet biztosítanak az átjárásra. Mégis túl nagy területet nem lehet átlátni a sűrűültetés miatt ezért ebből a szempontból az erdőre hasonlít. (A szőlőés gyümölcsös zöldessárga színű.)
A harmadik típus a rét-legelő-szántó. Itt a közös tulajdonság a növényzet viszonylag alacsony magassága, mely lehetővé teszi a messzire látást. A növényzet semmilyen szempontból nem segíti a védőt, viszont lehetővé teszi a modern harceszközök bevetését. Különbségként azért elmondható, hogy a szántóföldeken a haszonnövények magasabbra nőnek, ellentétben a rétekkel. De ez a magasságbeli különbség csak az aratásig áll fent, továbbá a támadó hadművelet során járművekről még a lábon álló kukorica, vagy búzatáblák is könnyen átláthatóak. Ezért nem tartottam olyan fontosnak külön megkülönböztetni réteket és szántókat. A történelmi tematika szempontjából nem hordoz olyan többletinformációt mely szükségessé tenné az elkülönítést. A domborzat és a földúthálózat részletes ábrázolása pedig sejteti, hogy mely területek lehetnek rétek és legelők és melyek a síkvidéki szántóföldek. (Ezeket a területeket halványzöld színnel fedtem le.)
A növényzeti fedettséget a sztereografikus térképek alapján megrajzoltam, de ezek viszont több mint 15 évvel az ostrom előtt készültek és sok esetben már nem helytállónak.
Szerencsétlen módon a háború előtt és a háború után kiadott várostérképek is csupán átvették a sztereografikus szelvények növényzeti ábrázolását és semmilyen új elemet nem vettek fel vagy módosítottak, ezért a korhűség ebből a szempontból nem mondható teljesnek.
Az egyetlen forrás, amire még a sztereografikus térképek mellett támaszkodni tudtam, a háború utáni légifelvételek, ám ezek zöme 1950 után készült. Így nem a háborús állapotokat tükrözik, hanem már az újjáépítés utáni állapotot mutatják, de azért mégis útmutatónak használhatóak, hol lehettek a változások.
Mindezek figyelembevételével használtam fel a sztereografikus szelvényeket tudva, hogy nem tekinthetők időszerűnek a 1945-ös állapotra, de jobb híján ezt kellett használnom.
