2.13 Névrajz
2.13 Névrajz
A névrajz hordozza talán a legtöbb információt a térképen, éppen ezért ennek elkészítése igényelte a legtöbb ráfordított munkát. A térkép többi tartalma esetében is ügyeltem a korhűségre, hogy az adott korabeli domborzati, vízrajzi, vagy fedettségi viszonyait ábrázoljam.
A névrajz esetében ez még fokozottabban igaz, ezért minél több forrásból igyekeztem dolgozni. Több csoportját különítettem el a neveknek, melyeket más és más források alapján szedtem össze, illetve leellenőriztem, ha több forrásom volt egy névre.
El kellet dönteni milyen névkategóriák kerüljenek felvételre és melyek azok a névtípusok amelyek a történelmi tematika szempontjából közömbösek, így felvételük elhagyható. Ennek alapján a következő kategóriák születtek:
-Térkép címe
-Hegynevek
-Szigetnevek
-Vízfolyások, tavak nevei
-Településnevek (városok, falvak)
-Településrész nevek (Budapesten belül)
-Utcanevek
-Vasúti pályaudvarok, állomások és megállók nevei
-Magyarázó megírások (épületekre)
-Frontvonalak dátumai
-Alakulatok nevei
A hegy, sziget, vízfolyások és tavak nevei a sztereografikus térképek névrajza alapján készült, de a mai helyesírásnak megfelelően. Az e három kategóriába tartozó neveket ezen a térképen lehetett a legnagyobb részletességgel fellelni, ezért használtam ezt forrásnak. A kartográfiai követelmények betartásával készült a névrajz. Talpas betűtípust választottam a hegy és szigetnevekhez. Így akartam elkülöníteni a többi névrajzi kategóriától. A hegyneveket álló, a szigetneveket dőlt betűkkel írtam. A vízfolyások neveit kék dőlt betűtípus jelöli.
A településneveknél a forrás a korabeli várostérkép volt. Két kategóriát vettem fel ezen belül, a városokat és a falvakat. Mindkettő talpatlan betűtípussal készült, a városokat verzállal, a falvakat pedig kurrensel írtam.
A településrész-nevek tekintetében nem volt elégséges sem a sztereografikus, sem a várostérkép. Ezért „Budapest teljes utcanév lexikonja” című kiadványt használtam fel, ahol tételesen felsorolták Budapest összes hivatalos településrész-nevét, azok pontos lehatárolásával, továbbá, hogy mikortól használják hivatalosan azt a nevet, vagy hogy mi volt a név korábban használt változata. E könyv alapján szerkesztettem a neveket.
Sajnos az egységes betűnagyságot néhány esetben nem sikerült megtartanom, mivel a térkép többi névrajza olyan sűrű volt, hogy nem lehetett az adott területre elhelyezni a nevet, csak a betűméret csökkentésével.
Felmerült a kérdés, hogy esetleg jelölni lehetne a kerületeket is azok számaival, de úgy véltem a történelmi tematika szempontjából teljesen lényegtelen, továbbá a jobb azonosíthatósághoz sem szükséges, mert ott vannak a településrész-nevek, melynek alapján mindenki beazonosíthatja a lakóhelyét.
A településrész-neveknél felvetődött még egy probléma. A budai oldalon számos hegynév és településrész név megegyezik, ezért szükséges volt eldönteni milyen típusú névnek is tekintem őket. (pl.: Mártonhegy, Istenhegy, Gellérthegy… stb.)
Az irányelvnek itt azt tekintettem, hogy mivel ez elsősorban egy történelmi térkép, mely akár a korban várostérképként is szolgálhatott volna, ezért ezeket a neveket településrész névként tüntetem fel. Viszont a történelmi tematika megkívánja hogy a hadműveletek során nagy hangsúlyt kapó hegyek, mint hegynév legyenek feltüntetve, ezzel is jelezve ezek földrajzi fontosságát. Két ilyen kivétel akadt: a Gellért-hegy és a Sas-hegy. Mindkettő kulcsfontosságú szerepet játszott a harcokban és Buda elestében is. Földrajzi fontosságukat ez adta meg az ostromlók és ostromlottak számára egyaránt. Erről a két hegyről belőhető volt már a budai oldal teljes egésze és a további ellenállás reménytelenné vált ezek elestével.
Az utcanevek adják a névanyag többségét, 10000 névnél is több szerepel a térképen. Az ez idáig felsorolt névrajzi típusok neveiben nem történtek számottevő változások, mindez nem mondható el az utcanevekről. Az általam felhasznált térképeken mind, más és más nevek szerepeltek azonos utcákra és nehéz volt megállapítani belőlük, hogy 1944-ben melyik is lehetett használatban. A két világháború között is történtek utcanév változtatások, nem is kis számban, így a világháború előtti térképek névanyagát sem lehetett átvenni minden kritika nélkül.
A térkép utcahálózatát az 1947-es várostérkép alapján vettel fel, mely tartalmazza a teljes utcanév rajzot is. Az 1947-es utcaneveket aztán Budapest teljes utcanév lexikonjában visszakerestem és az adott utca 1944-ben használt nevét tüntettem fel a térképen. A módszer korhűség szempontjából elfogadható, viszont roppant időigényes volt minden neveet egyesével kikeresni.
Az utcanevek megírásánál figyelembe kellett venni, hogy ezek a nevek szerepelnek a legnagyobb tömegben, ugyanakkor viszonylag kis méretűeknek kell lenniük, ezért egy talpatlan betűtípust választottam. Továbbá figyelembe véve e nevek helyigényét és az olvashatóság kritériumát, ezért egy tömörebb és vastagabb betűkészletet alkalmaztam.
Az utcanevek megírásánál további kritériumot is felállítottam. Az út és utca-rövidítéseket mindenütt igyekeztem kiírni, ahol erre volt elég hely és nem zavarta az egyéb térképi tartalmat. Ahol ez nem volt lehetséges, csak ott rövidítettem. Az utcanevek esetében szintén csak kizárólag ott rövidítettem, ahol feltétlenül szükséges volt.
A vasúti pályaudvarok, állomások és megállók neveit talpatlan dőlt betűkkel jelöltem, melyek külön kategóriát képeztek. A forrás itt a 1947-es várostérkép volt. Az elkülönítés oka, hogy teljesen más jellegű objektumot jelöl, mint az egyéb névrajzi elemek, ennek hangsúlyozása miatt szükséges egy eltérő betűtípus alkalmazás. Továbbá a történelmi tematika szempontjából is kiemelt fontosságúak a vasútvonalak és a pályaudvarok, mert az ostrom során részben ezek mentén történtek a támadások, részben pedig, mert fontos hadszínterek voltak a városban, melynek birtoklásáért súlyos harcokat vívtak.
A magyarázó megírások a városon belüli nagyobb épületkomplexumokra vonatkoznak. A forrás itt egy háború előtti várostérkép, ahol a gyárak, kórházak és laktanyák név szerint fel voltak tűntetve. A magyarázó megírások csupán e három típusú névre vonatkoznak. Fontosságukat az adja, hogy az ostrom során egyes épületcsoportok, nagy jelentősséget kaptak a védelemben és ezért érdemes kiemelni őket. (pl. Nádor laktanya)
A frontvonalak nevei már a céltematika részét képezik, ezért ábrázolásuk hangsúlyos. Vörös színű talpatlan, álló betűkészletet használtam. Viszonylag nagy tömegben fordulnak elő a térképen. Elhelyezésüknél ügyeltem, hogy más nevekkel ne kerüljenek átfedésbe, továbbá, hogy lehetőség szerint el lehessen olvasni a nevet a térkép forgatása nélkül is.
Az alakulatok nevei szintén a céltematika része. A frontvonal-nevekre is igaz, hogy a követelményeket itt is megpróbáltam betartani, de itt újabb problémák is felmerültek. Meg kellett különböztetni a német és orosz felet, továbbá a németek oldalán harcoló magyar és az oroszok oldalán harcoló román alakulatokat. Négy szín alkalmazása nem lett volna szerencsés ezért két színnel és két betűtípussal különítettem el őket. A németeket és magyarokat álló Bold fekete talpatlan betűkkel írtam meg csak dőlten. A magyar és német csapatok elkülönítését rövidített magyarázó nevekkel oldottam meg. Az oroszokat és románokat vörös álló Bold talpatlan betűkkel, elkülönítésüket hasonló módon oldottam meg mint a németek és magyar alakulatoknál. Azon csapatok, amelyek pontos elhelyezkedése nem ismert azokat BoldItalic betűkkel írtam meg, így elkülönítve a többi csapattól, melyek Bolddal kerültek megírásra.
Ezzel a módszerrel elkülönítettem mind a négy ország csapatait két szín felhasználásával. A német és magyar csapatok esetében azért választottam a fekete színt a kék helyett, mert a város szürke alapszínéből sokkal jobban kiugrik ez a vastagított fekete név.
