1.1. A „Deák” SS-harccsoport (SS-Kampfgruppe „Deák”)
1.1. A „Deák” SS-harccsoport (SS-Kampfgruppe „Deák”)
Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél. Magyar részről összegyűjtésükkel a szegedi V. honvéd hadtestet bízták meg, mert ennek területén volt a legtöbb jelentkező (körülbelül 1000 fő).531
531 Payer, Andreas v. G.: Armati Hungarorum. (München, 1985; a továbbiakban: Payer 1985) 459. o.
A magyar önkéntesek többségét először a Honvédség pót- és tartalékalakulataiban helyezték el, mivel a szegedi V. hadtest parancsnoksága vonakodott az önkénteseket átengedni a Waffen-SS-nek. Mindenesetre az esetet Szegedről jelentették a honvédelmi miniszternek, aki a jelentkezők szándékát továbbította Georg Keppler SS-Obergruppenführernek, a Waffen-SS altábornagyának, a magyarországi Waffen-SS csapatok parancsnokának.
1944. augusztus 15-én a szegedi V. hadtesten belül, a Honvédség és a Csendőrség Waffen-SS-be jelentkező tagjaiból, valamint a 17. életévüket betöltött leventékből létrejött egy zászlóalj erejű magyar önkéntes különítmény532
532 Weissenbach, Andreas v.: Magyarország és a Fegyveres-SS. (München, 1978; a továbbiakban: Weissenbach) 16. o.
Az alakulat jogállását öt nappal később, 1944. augusztus 20-án rendezték, amikor az SS Délkelet-Európai Kiegészítő Parancsnoksága és a magyar Honvédelmi minisztérium külön-megállapodása után a különítményt SS-Kampfgruppe „Deák” néven átvették a Waffen-SS állományába.
Az első magyar SS-alakulat parancsnokául a németek vitéz Deák László533, volt honvéd vezérkari ezredest nevezték ki, akit korábban az újvidéki „hideg napok” kapcsán kicsaptak a Honvédségből, s később a felelősségre 404vonás és várható elmarasztaló ítélet elől Németországba távozott,534 ahol 1944 július 14-én március 1-i hatállyal SS-Standartenführer lett.
533 Vitéz Deák László 1906 és 1909 között elvégezte a Magyar Királyi Gyalogsági Főreáliskolát Sopronban, majd a budapesti Ludovika Akadémiát is, ahol 1912. augusztus 12-én avatták hadnaggyá. Első szolgálati helye a pécsi 19. honvéd gyalogezred lett. Az első világháborúban csapattisztként szolgált, s számos kitüntetést szerzett. 1942. júliusáig a Szegeden állomásozó 9. „Hunyadi János” honvéd gyalogezred parancsnoka volt, amelynek részei 1942. január elején részt vettek az úgynevezett „újvidéki razzia” műveleteiben. A később meginduló vizsgálatok során Deák is kompromittálódott, majd a végül elmaradt hadbírósági tárgyaláson feltehetően elítélték volna. A felelősségre vonás elől 1944 januárjában az SS titkosszolgálata, az SD segítségével Németországba menekült, ahol 1944. március 1-jén a Waffen-SS Oberführer rendfokozattal felvette állományába. Harccsoportjának a „Hunyadi” hadosztályba történő beolvasztását követően, 1944. novemberében Deákot kinevezték a hadosztály 61. (1. magyar) fegyveres-gránátosezredének parancsnokává. 1944. végétől 1945. február elejéig hadosztályparancsnoki tanfolyamon vett részt a sziléziai Hirschbergben lévő katonai akadémián. A magyar SS-hadosztályok részére, a fegyverletételt megelőzően kiadott parancs értelmében megsemmisítette a magyar SS-katonák zsoldkönyveit és a „Hunyadi” hadosztály iratait, majd ezt követően főbe lőtte magát.
534 Történeti Hivatal [a továbbiakban TH] A-1116. 141. o.
Vélhetően propagandacélzatból a „Deák” SS-harccsoportot már egy nappal a külön-egyezményt követően (augusztus 21-én) az SS IX. fegyveres-hegyihadtestének közreműködésével az előírásos gyalogsági fegyverzettel és tábori szürke egyenruhával mintaszerűen felszerelték. Felállításakor az SS-Kampfgruppe „Deák” törzsből és három századból állt. Vezényleti- és szolgálati nyelve a magyar volt.
A „Deák” SS-harccsoport alapkiképzését, illetve német fegyverekre történő átképzését Újvidéken kezdték meg augusztus 26-án. Szeptember 10-én az alakulatot a Bács megyei Titelre irányították, ahol tizenegy nap múlva (21-én) a 3. (kiképző- és pót-) század kivételével elérte a hadrafoghatóságot. Az alakulat bevethető részei 1944. szeptember 22-től október 10-ig főleg az „F” Hadseregcsoport alakulatainak alárendeltségében, a Bánság területéről Újvidék felé visszahúzódva harcoltak.
Október 11-től a „Deák” SS-harccsoport a Bácska déli részén, később Baranya megye területén védekezett – a még felállítás alatt álló – 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály alárendeltségében. Tekintettel az egység magas veszteségeire,535 1944. október 28-án Deák katonáit kivonták az arcvonalból.
535 Az alakulat három tisztje, 272 altisztje és közkatonája elesett, 22 altiszt és közkatona pedig eltűnt. Erről lásd Payer 1985 536. o.
A harccsoportot Kaposvár körzetéből október 30-án Balatonszentgyörgyre vezényelték, ahol rövid ideig pihentették. Az SS Vezetési Főhivatalának parancsára november 3-án tovább indult, majd Zalaszentgróton betagolták az SS – ugyancsak szervezés alatt álló – 25. „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztályába.
A „Hunyadi” hadosztályban a „Deák” SS-harccsoport századai – az alakulat november 10-i feloszlatását követően – az SS 61. (1. magyar) fegyveres-gránátosezredének gerincét képezték. Az ezred parancsnoka Deák László SS-Oberführer lett.
