431. Az SS illegális toborzásai Magyarországon
A német áttelepítési programmal, valamint az SS növekvő emberanyag-igényével párhuzamosan nőtt a népi német önkénteseknek katonai jelentősége, s e népesség egyre inkább az SS lehetséges emberanyag-tartaléka lett.
1940 tavaszán Gottlob Berger SS-Brigadeführer, az SS-Főhivatal (SS-Hauptamt), (VIII.) Kiegészítő Hivatalának (Ergängzungsamt) vezetője Heinrich Himmler utasítására meghatározott számú SS-önkéntes illegális toborzását irányozta elő: Romániából 1000, Magyarországról pedig 500 főt.
Magyarországon a helyi Volksbund vezetője, Franz Basch a Teleki-kormány rezisztens politikája miatt egyelőre nem tudott a jelentkezések előmozdítása érdekében eredményes propagandát kifejteni, s így Magyarországról az illegális jelentkezők száma viszonylag alacsony volt. A délkelet-európai népi németségből leginkább Romániában volt eredményes az SS illegális toborzása, ahol a helyi népcsoportszervezet (Volksbund) vezetője, Andreas Schmidt – egyben Berger veje – vendégmunkásnak álcázva, a Dunán szállította el a több mint 1000 fő romániai népi német önkéntest.
Röviddel a Wehrmacht nyugati hadjárata előtt, 1940. május 1-én az SS-ben a délkelet-európai országok közül 25 magyarországi, 110 romániai (a korábban elindított körülbelül 1000 fő önkéntest nem számítva), 83 szlovákiai és 49 jugoszláviai népi német (Volksdeutsche) teljesített illegális szolgálatot az SS-ben.
44A második bécsi döntés eredményeképpen a magyarországi népi németek lélekszáma 551 211 főről – más adatok szerint 243 234 főről – 719 749 főre73 növekedett. Közülük 490 449 fő – más adatok szerint 658 928 fő – vallották magukat német anyanyelvűnek . Az SS bővítése szempontjából a magyarországi németség radikális növekedése nem volt figyelmen kívül hagyható.
A növekvő magyarországi német népcsoport identitásának megőrzése érdekében, a második bécsi döntés hátterében, 1940. augusztus 30-án mind Romániával, mind pedig Magyarországgal sor került az úgy nevezett népcsoport-egyezmények megkötésére. Lehetővé vált, hogy mindkét állam népi németjei immár fokozottabban tartozzanak kötelezettségekkel a német néphez, s ezáltal a Német Birodalomhoz, mint szülőhazájukhoz. Az állampolgárságukból fakadó kötelességek háttérbe szorultak, noha az egyezmény rögzítette, hogy a magyarországi és romániai népi németek kötelesek hűséggel tartozniuk szülőhazájuk iránt.
Felgyorsult tehát az a folyamat, amely elősegítette a toborzásokat: mind a romániai, mind pedig a magyarországi Volksbund népi (nemzetiségi) vonalon egyre inkább elkülönült csoportot alkotott az érintett országokon belül.
E törekvés legvilágosabb megnyilvánulása az volt, hogy a magyarországi népi német fiatalokat ki akarták vonni a leventeszervezetből, s – egy a Hitlerjugend mintájára létrehozott – Deutsche Jugendben szándékoztak őket összefogni. Ennek az ifjúsági szervezetnek az alapját az a korábban elvárt, németországi „sportoktatói tanfolyamra” jelentkező 500 fő képezte volna, akik szolgálattételük után visszatértek volna Magyarországra, s biztosították volna a magyarországi népi német ifjúság katonai előképzettségét. A Teleki-kormány – kihasználva a népcsoport-egyezmény joghézagait – egyelőre azonban megakadályozta a népi német fiatalok levente 45szervezetből történő kiválását. A kormányban egyébként kizárólag a második bécsi döntés egyezményeit aláíró gróf Csáky István külügyminiszter volt az, aki kész lett volna akár a magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő népi németeket is átengedni az SS számára.
1941 tavaszán a Volksdeutsche Mittelstelle (VoMi), illetőleg a német Külügyi Hivatal (Auswärtiges Amt) kidolgozott egy újabb népcsoportegyezmény-tervezetet. Az egyezmény a népi németek katonai szolgálatát illetően úgy rendelkezett volna, hogy honvédségi szolgálatuk letöltését követően kizárólag népi német vezetésű csapattestben legyenek beosztva, amelyek Magyarország német lakta területein helyeztettek volna el. Ezen túlmenően a magyarországi népi németek saját kérésükre a Wehrmacht, illetőleg a Waffen-SS keretében kaphatták volna meg katonai kiképzésüket, s ott töltött szolgálatukat beszámították volna a magyar katonai szolgálat idejébe. A tervezet szerint továbbá a népi német fiatalok már nem a leventeszervezetben, hanem a magyarországi Volksbund saját ifjúsági testületeiben kaphatták volna meg katonai előképzettségüket.
Az egyezmény megkötésére Jugoszlávia 1941. áprilisi szétesése miatt nem került sor, mivel a Wehrmachtnak ott közvetlen lehetősége nyílott a népi németek toborzására. Az SS Kiegészítő Hivatala 20 000 fő toborzását irányozta elő Jugoszláviából, amelynek sikerességét mindenütt a helyi népcsoportvezetők felelősségévé tették: a Bánátban Sepp Janko, Horvátországban Branimir Altgayer, míg a magyar megszállás alatt álló bácskai részeken Josef Spreitzert Franz Baschnak, a magyarországi Volksbund vezetőjének rendelték alá. Míg Horvátországban az illegális SS-toborzások nagyobb részt a kormány támogatásával zajlottak, addig 46a magyar kormány ezeket a bácskai magyar részeken csak tudomásul vette. Az egészségügyi vizsgálatoknak álcázott sorozóbizottsági munkálatokat a Bácskában az SS Kiegészítő Hivatala által kirendelt Viktor Nageler SS-Obersturmbannführer irányította.
Az „egészségügyi vizsgálatokat” 1941 júniusától Magyarország egész területére kiterjesztették, hogy a már korábban tervezett 500 fő önkéntest „sport-tanfolyamra” irányítsák Németországba. Kiválogatásukat követően csak mintegy 100 főt sikerült szabályos útlevéllel kijuttatni Magyarországról, mert egyes magyar közhivatalok – Basch tiltakozása ellenére – csak az állampolgárságról lemondó nyilatkozatok ellenében adták meg a szükséges kiutazási papírokat. A többi jelentkezőt első lépcsőben egyénenként a magyarországi Volksbund székházába, a budapesti Német Házba (Deutsches Haus) irányították, majd az SS tehergépkocsijain 60 fős csoportokban csempészték ki őket az ország területéről. Az önkéntesek Bécs érintésével kerültek egy Brünn melletti kiképzőtáborba, ahol – rádöbbenve helyzetükre – többen meg akarták tagadni az SS-egyenruha felöltését és az Adolf Hitlerre való eskü letételét. Sohasem kerültek vissza Magyarországra, hogy majd ott a Deutsche Jugend nevelőivé váljanak. Többségük a „Nord” SS-hadosztály (1943. októberétől 6. „Nord” SS-hegyihadosztály) állományában, a „Barbarossa” hadművelet keretében a finnországi frontra került.
A Bácskában és Bánátban tovább folytatódott (a magyarországi részeken egyébként illegális) SS-toborzás. A Románián keresztül hazavonuló „Reich” SS-hadosztállyal már mintegy 600 fő romániai népi német tartott Bécs felé, majd a Bánátban további 2000 fő bácskai népi német csatlakozott az alakulathoz, akik a magyar megszállás alatt álló részekről lettek még korábban kiszöktetve. A magyarországi Volksbund vezetőinek sok kellemetlensége támadt az SS részére végzett embercsempészésből, de ettől függetlenül más és más formában tovább folytatták a németül tudó, nőtlen fiatalemberek toborzását németországi állások betöltésére, vagy szakmai tanfolyamokra.
471941. szeptember 16-án az SS Kiegészítő Hivatala a délkelet-európai térségben a népi németek toborzása tárgyában megkötötte első államközi egyezményét. Az Ante Pavelic vezette horvát állam a megállapodásban tíz százalékban maximálta hadköteles állományából az SS-be lépő önkéntesek számát. Az SS-ben szolgálatot vállalók ugyanakkor nem vesztették el állampolgárságukat. A horvát haderőben szolgálatot teljesítő népi németek külön, kizárólag népi németekből szervezett csapattestekbe kerültek beosztásra.
1941. november 18-i feljegyzésében Dietrich von Jagow, a Német Birodalom magyarországi követe a német Külügyi Hivatalnak (Auswärtiges Amt) küldött jelentésében – félve a magyar-német viszony megromlásától – kifogásolta az SS Magyarországon zajló, illegális toborzásait. Túl azon, hogy követelte a toborzások ilyen formában való beszüntetését, javasolta, hogy az SS-ben szolgálatot teljesítő magyarországi népi németeket küldjék haza. Amikor 1941. december 18-i rendelkezésében Himmler Magyarország, Románia és Szlovákia területéről előirányozta 60 000 népi német toborzását a Waffen-SS-be, végleg elkerülhetetlenné vált, hogy Magyarországon a toborzások – államközi egyezmények útján – ne öltsenek intézményes formát.
A Bácskában és a Bánátban zajló SS-toborzások sikeréből kiindulva Himmler és Berger egy teljes hadosztály felállítását tervezte, elsősorban a volt jugoszláviai németség önkénteseire alapozva. 1941. december 30-án Hitler – az elképzeléshez hozzájárulva – elrendelte egy SS-önkéntes-hadosztály (SS-Freiwilligen-Division) felállítását, amelyet alapvetően partizánvadász feladatokra állítottak fel, közvetlenül a magyar határ melletti bácskai részeken.
48Többen a „Nord” SS-hadosztály illegális, magyarországi önkéntesei közül 1942. szeptemberében – első szabadságolásuk ideje alatt – hazalátogattak Magyarországra. Egyikük arról számolt be, „hogy 1941. év augusztus havában a V.D.U. vezetőinek bíztatására több társával Németországba ment abból a célból, hogy három hetes tanulmányúton vegyen részt. Egyheti ottartózkodás [sic!]után felszólították őket, hogy lépjenek be az SS. kötelékébe [sic!], mert már nem térhetnek haza. Előbb vonakodtak ennek eleget tenni, majd amikor többen megszöktek, akkor egyszerűen kényszeritették [sic!] őket. Besorozás után Finnországba a Karéliai frontra vitték őket és azóta ott teljesít[enek] szolgálatot. Felszerelésüktől számítva 7 hónapig nem engedtek nekik levelet írni. (…) A V.D.U. vezetői becsapták és eladták őket. Éppen ezért nincs más kívánsága, csupán az, hogy még egyszer visszatérhessenek Magyarországra, mint magyar állampolgár. Ez azonban nem valószínű, hogy sikerülni fog, mert a német tisztek úgy emlegetik, hogy a háború befejezése után nem fognak leszerelni, hanem mint rendfenntartók a megszállt területre lesznek vezényelve. Ott házat és földet is fognak kapni.”
A Honvédelmi Minisztérium és az Államvédelmi Központ adatai szerint, 1944. január 1. előtt 1247 magyar állampolgár (tehát magyar nemzetiségű és népi német egyaránt) állt be az egyezményeken kívül, illegálisan az SS-be. Ez az adat azonban csak a később, honosságuk elvesztésével ismertté vált esetek feldolgozásával készült, így ezt a számot csak az illegálisan beállók minimális számának meghatározásához vehetjük alapul.
492. Az első legális SS-önkéntesek Magyarországról
Az SS-toborzásokkal kapcsolatos első magyar-német diplomáciai tárgyalások a keleti frontra küldendő magyar kontingens, a későbbi 2. honvéd hadsereg árnyékában zajlottak. Amikor Bárdossy László miniszterelnök 1941. november végén ez ügyben Berlinben tárgyalásokat folytatott, Himmler kihasználva a lehetőséget már nyílt célzásokat tett a magyarországi népi németek „egészségügyi vizsgálatainak” szükségességéről.
Ribbentrop külügyminiszter 1942. január 6. és 9. közötti magyarországi látogatása alkalmával – röviddel azután, hogy a szovjet háborúban való fokozottabb magyar részvétel ténye eldőlt – nyíltan kérte Bárdossy miniszterelnököt, hogy tegye lehetővé 20 000 magyarországi népi német szolgálatvállalasát a Waffen-SS-ben.
A magyar kormány számára ekkor elfogadhatóbbnak tűnt néhány ezer németajkú átengedése a Waffen-SS számára, mint 200 000 honvéd kiküldése a keleti frontra. Az SS első hivatalos magyarországi toborzása gyakorlatilag akadályok nélkül vehette kezdetét. A kabineten belül, a magyar hadköteles állományt féltve csak Bartha Károly honvédelmi miniszter emelt kifogásokat katonai szempontból a német fél szándékaival szemben.
1942. január 14-én Jagow követ végül is kézhez kapta a magyar kormány feltételeit, amelyeket másnap továbbított is a német Külügyi Hivatal felé:
„1. Kizárólag ’volksdeutsch’ önkéntesek sorozhatók a Waffen-SS-be.
2. Minden egyes esetben be kell szerezni a szülők írásos beleegyező nyilatkozatát, mert a Waffen-SS-ben [illegálisan] szolgáló magyarországi népi
németek szülei részéről egyes esetekben már most súlyos szemrehányás éri a magyar kormányt, hogy az illetőket nem tartotta vissza.(…)
3. Német részről vállalni kell, hogy az illetőket azonnal honosítják Németországban, akik ezzel azután elvesztik magyar állampolgárságukat."
50A magyar kormány hármas feltételeinek elfogadását követően, a további tárgyalásokat a felek katonai szerveire bízták. A részletek kidolgozása céljából az SS Kiegészítő Hivatala Magyarországra küldte Viktor Nageler SS-Obersturmbannführert, s a német követséghez (Budapest I. kerület, Úri utca 64-66.) beosztva a szükséges intézkedések végrehajtására utasították. A politikai egyeztetésekért továbbra is Jagow követ volt a felelős.
1942. február 12-én Dietrich von Jagow követ és Bartha Károly honvédelmi miniszter között létrejött a hivatalos SS-toborzások tárgyában kötött véglegesített, szóbeli megállapodás. A feltételek szóbeli jegyzékét a magyar külügyminisztérium február 19-én juttatta el a budapesti német követséghez. Az egyezmény főbb pontjai az alábbiak voltak:
–A magyar kormány hozzájárul a 18-30 éves magyar állampolgároknak önkéntes jelentkezés alapján a Waffen-SS-be történő toborzásához, függetlenül attól, hogy az illető a magyarországi Volksbund tagjai, vagy sem.
–A szakképzett katonák és hadiipari alkalmazottak csak abban az esetben toborozhatók, ha beosztásukból nélkülözhetőek. Ennek eldöntése a magyar hatóságok illetékessége.
–A toborzottak száma egyelőre 20 000 fő lehet.
–A toborzóakciót a lehető leggyorsabban kell lebonyolítani. A toborzást – a sajtó és a nyilvánosság teljes kizárása mellett – a magyarországi Volksbund szervezete végzi.
–Kiskorúaknak (1942-ben 24 éves kor alatt) alkalmasságuk eldöntése után az illetékes magyar közigazgatási hatóságoknál írásbeli, szülői (vagy törvényes gyámi) belegyezést kell benyújtaniuk, amelyben a szülők kifejezik, hogy támogatják belépésüket, s ezzel elbocsátásukat a magyar állam kötelékéből.
–Az SS sorozóbizottságai – amelyben helyet kell kapnia a magyar királyi Honvédség, illetőleg a helyhatóságok egy-egy képviselőjének – az összes személyi anyagot, a nyilatkozatokkal együtt továbbítják Viktor Nageler SS-Obersturmbannführernek, aki köteles az anyagokat eljuttatni a magyar királyi honvédelmi miniszterhez.
51Annak ellenére, hogy formailag csak a német kormány február 24-i visszajelzésével vehette volna kezdetét maga a toborzás, az már korábban megindult. Február 5-én a budapesti Német Házban, a magyarországi Volksbund képviselői előtt ünnepélyesen bejelentették, hogy az SS sorozóbizottságai hamarosan megkezdhetik munkájukat. Sokan már jelképesen a Volksbund nagygyűlésén vállalták az SS-ben való szolgálatot, így maga a magyarországi németek helyettes népcsoportvezetője, Georg Goldschmidt is.
1942. február 8. és 9. folyamán Nageler SS-Obersturmbannführer megkezdte a sorozóbizottságok felállítását, s néhány nappal később az ország németek lakta vidékein hozzáfogtak a jelentkezők kiválogatásához.
Magyar részről a sorozóbizottságok, s az egyezmény betartásának figyelését a Csendőrség központi nyomozó parancsnokságára bízták, amely az őrsökön, szárnyakon és kerületeinek nyomozó-alosztályain keresztül – leszámítva a nagyobb városokat – pontos képet alkothatott a toborzás eseményeiről. Az eseményeket a nyomozóparancsnokság közvetlenül a honvédelmi és belügyminisztereknek, majd az Államvédelmi Központ (ÁvK) 1942. július 12-i felállítását követően az ÁvK-nak is jelentette. Az eredményeket a honvédelmi minisztériumban összevetették a sorozóbizottságok által – az egyezmény alapján kötelezően – átadott adatokkal.
A Csendőrség központi nyomozóparancsnokságának első összesített jelentése a Waffen-SS alakulatokhoz való toborzás tárgyában 1942. február 28-án készült el. Csaknem két hét alatt 15 329 fő jelentkezett az SS sorozóbizottságainál, zömük (10 585) fő a bácskai magyar részekről. A Volksbundhoz nem tartozó németajkú jelentkezők száma 48 fő, továbbá 19 magyar, nyolc horvát, egy bunyevác és egy rutén származású is jelentkezett. A jelentkezők területi eloszlása az alábbi volt:
I. csendőrkerület
Visegrád
|
20
|
Vecsés
|
27
|
Dunabogdány
|
36
|
Pomáz
|
18
|
Csobánka
|
20
|
Budakalász
|
19
|
Pilisborosjenő
|
10
|
Üröm
|
12
|
Pesthidegkút
|
4
|
Nagykovácsi
|
5
|
Békásmegyer
|
6
|
Szigetbecse
|
4
|
Szigetszentmárton
|
13
|
Szigetújfalu
|
16
|
Szigetcsép
|
4
|
Dunaharaszti
|
4
|
Taksony
|
16
|
Soroksár
|
22
|
Pilisvörösvár
|
67
|
Pilisszentiván
|
38
|
Solymár
|
21
|
52Piliscsaba
|
30
|
Budatétény
|
11
|
Budaörs
|
120
|
Törökbálint
|
14
|
Torbágy
|
14
|
Zsámbék
|
51
|
Perbál
|
4
|
Budajenő
|
3
|
Telki
|
1
|
Budakeszi
|
120
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 750 fő
|
|
II. csendőrkerület
Dorog
|
88
|
Leányvár
|
4
|
Tát
|
8
|
Nyergesújfalu
|
8
|
Bakonykuti
|
8
|
Isztimér
|
10
|
Guttamási
|
2
|
Balinka
|
4
|
Mór
|
kb. 300
|
Pusztavám
|
81
|
Bakonysárkány
|
15
|
Etyek
|
56
|
Szomor
|
10
|
Tarján
|
15
|
Vértestolna
|
7
|
Agostyán
|
2
|
Baj
|
25
|
Dunaszentmiklós
|
22
|
Környe
|
8
|
Kecskéd
|
28
|
Vértessomló
|
5
|
Vérteskozma
|
3
|
Felsőgalla
|
160
|
Várgesztes
|
2
|
Szár
|
4
|
Alsógalla
|
32
|
Vértesboglár
|
2
|
Vértesacsa
|
24
|
Nadap
|
4
|
Gánt
|
8
|
Máriakálnok
|
10
|
Mosonszolnok
|
30
|
Mosonszentjános
|
80
|
Mosonszentpéter
|
25
|
Győrsövényháza
|
14
|
Oroszvár
|
30
|
Rajka
|
131
|
Hegyeshalom
|
80
|
Levél
|
46
|
Magyarkimle
|
9
|
Bezenye
|
9
|
Újbarok
|
5
|
|
|
|
|
Összesen: 1414 fő
|
|
III. csendőrkerület
Fertőrákos
|
130
|
Ágfalva
|
78
|
Sopronbánfalva
|
135
|
Balf
|
80
|
Harka
|
64
|
Fertőboz
|
6
|
Kópháza
|
26
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 519 fő
|
|
IV. csendőrkerület
Mucsi
|
44
|
Kisbudmér
|
20
|
Vokány
|
48
|
Kurd
|
34
|
Barcs
|
5
|
Mohács környéke
|
130
|
Csibrák
|
kb. 35
|
Nagymányok
|
48
|
Almamellék
|
13
|
Szentlászló
|
9
|
Németboly
|
45
|
Pélmonostor
|
150
|
Máriakéménd
|
20
|
Nyomja
|
29
|
Kátoly
|
12
|
Hidas
|
30
|
Püspöknádasd
|
20
|
Óbánya
|
3
|
Ófalu
|
9
|
Horváthertelend
|
2
|
Somogyhárságy
|
14
|
Magyarlukafa
|
5
|
Vásárosbéc
|
2
|
Szulok
|
4
|
Szabadi
|
15
|
Bátaszék
|
3
|
Somogyszil
|
7
|
Gadács
|
6
|
Bőszénfa
|
6
|
Duzs
|
4
|
Hőgyész
|
4
|
Villány
|
30
|
Virágos
|
18
|
Németpalkonya
|
17
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 841 fő
|
|
V. csendőrkerület
53Cservenka
|
600
|
Veprőd
|
400
|
Katymár
|
99
|
Palánka
|
300
|
Csávoly
|
73
|
Rém
|
26
|
Bezdán
|
31
|
Küllőd
|
80
|
Gádor
|
104
|
Bácsbokod
|
23
|
Vaskút
|
57
|
Torzsa
|
242
|
Kucora
|
42
|
Sajkásszentiván
|
94
|
Vekerlefalva
|
70
|
Bulkeszi
|
173
|
Szépliget
|
161
|
Petrőc
|
8
|
Kölpény
|
5
|
Úrszentiván
|
25
|
Tiszakálmánfalva
|
160
|
Alsókabol
|
4
|
Temerin
|
83
|
Pincéd
|
22
|
Paripás
|
200
|
Őrszállás
|
266
|
Körtés
|
62
|
Bácstóváros
|
88
|
Boróc
|
115
|
Kunbaja
|
45
|
Bajmok
|
190
|
Újszentiván
|
24
|
Béreg
|
33
|
Szilberek
|
523
|
Kula
|
146
|
Monostorszeg
|
52
|
Hódság
|
400
|
Militics
|
260
|
Szentfülöp
|
250
|
Apatin
|
673
|
Bácsszentiván
|
374
|
Bácsalmás
|
180
|
Kübekháza
|
34
|
Szond
|
71
|
Csátalja
|
130
|
Újszivác
|
395
|
Doroszló
|
63
|
Bácsfeketehegy
|
240
|
Szeghegy
|
287
|
Gara
|
50
|
Regőcs
|
105
|
Titel
|
53
|
Nemesnádudvar
|
53
|
Csurog
|
14
|
Nádalja
|
31
|
Bács
|
103
|
Dernye
|
33
|
Ókér
|
192
|
Újsóvé
|
183
|
Ósóvé
|
30
|
Csikéria
|
4
|
Vajszka
|
53
|
Bácsordas
|
340
|
Bogyán
|
4
|
Ófutak
|
90
|
Újfutak
|
130
|
Kerény
|
334
|
Csonoplya
|
157
|
Káty
|
67
|
Piros
|
12
|
Harta
|
28
|
Ószivác
|
395
|
Újverbász
|
360
|
Óverbász
|
90
|
Kiskér
|
270
|
Dunacséb
|
60
|
Bácsgyulafalva
|
14
|
Tavankut
|
10
|
Hajós
|
29
|
Dunabökény
|
138
|
Bácsújlak
|
107
|
Palona
|
64
|
Császártöltés
|
9
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 10 585 fő
|
|
VII. csendőrkerület
Nagybörzsöny
|
11
|
Nagymaros
|
4
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 15 fő
|
|
VIII. csendőrkerület
Rátka
|
5
|
Alsóschönborn
|
11
|
Pósaháza
|
25
|
Felsőkerepec
|
14
|
Németkucsova
|
4
|
Kendereske
|
3
|
Újtövisfalva
|
10
|
Szolyva
|
20
|
Szidorfalva
|
10
|
Puznyákfalva
|
7
|
Beregleányfalva
|
6
|
Berezinka
|
6
|
Zsófiafalva
|
6
|
Beregnagyalmás
|
3
|
Bártháza
|
21
|
Dubi
|
15
|
Gálfalva
|
3
|
Martinka
|
1
|
Alsóhrabonica
|
16
|
Kékesfüred
|
15
|
Szuszkóújfalu
|
23
|
Rahó
|
20
|
Dolha
|
8
|
Németmokra
|
39
|
54Oroszmokra
|
37
|
Felsőkerepec
|
11
|
Németkucsova
|
4
|
Királymező
|
96
|
Brusztura
|
3
|
Szentmiklós
|
7
|
Nagytarna
|
12
|
Bataros
|
12
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 473 fő
|
|
IX. csendőrkerület
Krasznabéltek
|
39
|
Hadad
|
20
|
Nántü
|
1
|
Szakasz
|
6
|
Krasznasándorfalva
|
13
|
Nagyszokond
|
19
|
Erdőd
|
5
|
Aranyosmóric
|
17
|
Sajómagyaros
|
4
|
Árokalja
|
4
|
Kerlés
|
27
|
Szászszentjakab
|
14
|
Mezőterem
|
8
|
Kálmánd
|
6
|
Alsóhomoród
|
27
|
Színfalu
|
44
|
Kisdengeleg
|
11
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 265 fő
|
|
X. csendőrkerület
Bátos
|
113
|
Vajola
|
37
|
Dedrád
|
147
|
Alsóidecs
|
78
|
Teke
|
57
|
Paszmos
|
15
|
Kolozsnagyida
|
20
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 467 fő
|
|
Február végén, két héttel az SS-toborzóakciójának kezdete után „a V.D.U. tagok hangulata – a pillanatnyi lelkesedés után – országszerte nyomott. Az SS alakulatokhoz [sic!] jelentkezettek közül sokan megbánták, hogy jelentkeztek és csak most ébredtek tudatára annak, hogy mire kötelezték magukat.” A lelkesedésre rosszul hatott, hogy a Volksbund vezetősége – miután a nagygyűlésen jelképesen szolgálatot vállaltak – az ifjúsági és felnőtt vezetők nagy részének megtiltotta, hogy beálljanak az SS-be, nehogy a szervezet a későbbiekben megbénuljon. Ugyancsak nem hatott ösztönzőleg, hogy „a szülőknek még emlékezetükben él, hogy fiaikat a múlt évben sporttanfolyam ürügyével csalták Németországba s azok végül is a német hadsereggel a harctérre kerültek. Ezért a szülők nagy része a 20 éven aluli ifjak besorozásához szükséges szülői nyilatkozatot nem írja alá.”
Helyenként a besorozástól való félelmükben a fiatal férfilakosság egy része kilépett a Volksbundból. A már jelentkezettek közül többen nem akartak megjelenni a sorozáson, utólagos törlésükhöz a bizottságok azonban nem járultak hozzá. A Volksbunddal és az SS-toborzásokkal szemben- 55álló németek később a „Hűségmozgalomban” intézményesültek. A mozgalmat a Sztójay-kormány rendelete szüntette be, nehogy hátráltassa az SS harmadik magyarországi toborzóakcióját.
A magyarországi Volksbund e törekvések ellen természetesen éles ellenpropagandát fejtett ki. „Mi kivívtuk magunknak, hogy ezután már nem leszünk a magyar hadseregben büdös svábok és nem leszünk kitéve annak, hogy a harctéren az első vonalba tegyenek csak azért, mert németek vagyunk! A katonai szolgálatra az embereket serkenteni kell, nehogy a Führer előtt szégyent valljunk. Ha sok lesz a jelentkező, a Führer tudni fogja, hogy annak idején mekkorát kell lekanyarítani! (…) Ha az önként jelentkező a napokban magyar behívót kapna, azt nem köteles elfogadni. Ha ebből hatósági, vagy csendőri beavatkozásra kerülne sor, ezt a helyicsoportvezető [sic!] azonnal telefonon jelentse hozzám. Mi majd érintkezésbe lépünk az illetékesekkel és aki a hibát elkövette, annak akkorát koppantunk a fejére, hogy megemlegeti.”- agitált Binder Ottó budaörsi területvezető a budapesti Német Házban. A Volksbund ezen kívül leginkább az SS-ben kapott juttatások túlhangsúlyozásával próbálkozott, de híresztelték azt is, hogy az önkéntesek családtagjai kiutazhatnak a Német Birodalomba.
Néhány kisebb rendbontást leszámítva a Csendőrség jelentései békésnek minősítették a sorozások lefolyását. A magyarországi Volksbund visszafogásáért, valamint az akció során tanúsított mérsékelt magatartásukért később Csatay honvédelmi miniszter Viktor Nageler SS-Obersturmbannführert a Magyar Érdemkereszt Középkeresztjére, míg két altisztjét – Maximillian Allinger és Eduard Wellner SS-Rottenführereket – a Magyar Ezüst Érdemérem adományozására terjesztette fel.
Az SS sorozóbizottságainak munkája rendben folyt le, néhány kivételes esetben azonban a német fél a magyar hatóságok nélkül végezte munkáját. A bizottságok az orvosok, tanítók és bányamunkások jelentkezését nem fogadták el, de általában a jelentkezők 65-70 százalékát ítélték SS-szolgálatra alkalmasnak. Bácskában és Erdélyben a módosabbak jelentkeztek, míg az ország más vidékein inkább a szegényebbek.
Egy hónappal a toborzások megkezdése után, 1942. március 19-re a jelentkezések intenzitása alábbhagyott. Újabb két hét alatt mindössze 564492 fővel emelkedett az önkéntesek száma, így csendőrségi területen a toborzások kezdetétől 1942. március 19-ig 19 321 fő jelentkezett a német Waffen-SS-be. Területi eloszlásuk az alábbi volt:
I. csendőrkerület
Budaörs
|
60
|
Budakeszi
|
40
|
Békásmegyer
|
20
|
Törökbálint
|
7
|
Piliscsaba
|
7
|
Szigetújfalu
|
4
|
Nagykovácsi
|
8
|
Pesthidegkút
|
4
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 150 fő
|
II. csendőrkerület
Németdiószeg
|
11
|
Dág
|
11
|
Diósd
|
14
|
Csolnok
|
45
|
Máriahalom
|
9
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 90 fő
|
|
III. csendőrkerület
Bakonyjákó
|
36
|
Farkasgyepü
|
7
|
Németbánya
|
5
|
Iharkút
|
3
|
Nagyganna
|
2
|
Döbrönte
|
8
|
Városlőd
|
44
|
Csehbánya
|
11
|
Herend
|
9
|
Bánd
|
77
|
Harságypuszta
|
4
|
Lókut
|
14
|
Gyertyánpuszta
|
17
|
Nagytevel
|
9
|
Béb
|
4
|
Bakonykoppány
|
2
|
Fenyőfő
|
8
|
Bakonyoszlop
|
19
|
Hidegkút
|
4
|
Márkó
|
3
|
Nagyesztergár
|
41
|
Zirc
|
6
|
Bakonynána
|
18
|
Olaszfalu
|
14
|
Porva
|
20
|
Ajkarendek
|
23
|
Kislőd
|
12
|
Bakonyszentiván
|
16
|
Bakonyszombathely
|
10
|
Ácsteszér
|
7
|
Aka
|
13
|
Csatka
|
8
|
Bakonypölöske
|
3
|
Szentgotthárd
|
10
|
Rábafüzes
|
25
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 870 fő
|
|
IV. csendőrkerület
Sérszekszöllős
|
6
|
Németkér
|
11
|
Pogány
|
17
|
Mike
|
11
|
Szőkéd
|
5
|
Zomba
|
15
|
Tevel
|
15
|
Kakasd
|
25
|
Bonyhád
|
20
|
Gyönk és környéke
|
222
|
Mágocs és környéke
|
215
|
Bonyhád
|
671
|
Pécsvárad környéke
|
203
|
Nagyszékely
|
5
|
Györköny
|
11
|
Mikács
|
2
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 1454 fő
|
|
V. csendőrkerület
57Zsablya
|
70
|
Boldogasszonyfalva
|
19
|
Sztapár
|
3
|
|
|
|
|
Összesen: 92 fő
|
|
VI. csendőrkerület
Almáskamarás
|
97
|
Mezőberény
|
63
|
Elek
|
98
|
|
|
|
|
Összesen: 258 fő
|
|
VII. csendőrkerület
Felsővisó és környékén körülbelül 280 fő
|
IX. csendőrkerület
Nántü
|
4
|
Újpalota
|
2
|
Erdőd
|
31
|
Mezőpetri
|
42
|
Csomaköz
|
6
|
Mezőfény
|
9
|
Mérk
|
8
|
Vállaj
|
31
|
Csanálos
|
16
|
Nagymajtény
|
9
|
Gilvács
|
4
|
Szinfalu
|
4
|
Barlafalu
|
16
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 182 fő
|
|
X. csendőrkerület
Dipse
|
24
|
Ludvég
|
5
|
Kisfehéregyháza
|
16
|
Harona
|
18
|
Felsőidecs
|
91
|
Jád
|
62
|
Nagysajó
|
40
|
Petele
|
80
|
Tancs
|
1
|
Kiszsolna
|
21
|
Malomárka
|
20
|
Szászbudak
|
14
|
Vinda
|
12
|
Petres
|
77
|
Felsőszászújfalu
|
31
|
Kisdemeter
|
30
|
Óvárhely
|
23
|
Kusna
|
6
|
Szászszentgyörgy
|
53
|
Pinták
|
35
|
Aszubeszterce
|
46
|
Aldorf
|
40
|
Borgóprund
|
3
|
Besenyő
|
40
|
Szépnyir
|
24
|
Királynémeti
|
39
|
Szászlekence
|
64
|
Vermes
|
33
|
Tacs
|
6
|
Nagydemeter
|
87
|
Szásztörpény
|
28
|
Naszód
|
6
|
Kisilva
|
3
|
Alsóbalázsfalva
|
29
|
Homoróddaróc
|
47
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: 1154 fő
|
|
Az SS első magyarországi toborzóakciója 1942. április 3-ig tartott. Német adatok szerint Magyarországon a toborzások 52 napja alatt összesen 25 709 fő népi német jelentkezett a Waffen-SS önkéntes szolgálatára, akik közül az SS követelményei szerint 7566 főt találtak alkalmasnak. 58Karl Werkmeister, a budapesti német követség tanácsosa a magyarországi toborzások eredményeiről az alábbi kimutatást küldte a német Külügyi Hivatalnak:
Terület
|
Jelentkezők
száma
|
Elutasítva
|
Alkalmas
összesen
|
SS
|
Wehrmacht
|
követelményei
szerint alkalmas
|
Bácska
|
12 868
|
3452
|
9416
|
4173
|
5243
|
Bakony vidéke
|
1145
|
521
|
624
|
311
|
313
|
Közép-Szatmár
|
2312
|
827
|
1485
|
439
|
1046
|
Kárpátalja
|
1414
|
475
|
939
|
406
|
533
|
Erdély
|
2386
|
674
|
1712
|
508
|
1204
|
Dél-Dunántúl
|
3540
|
977
|
2563
|
1475
|
1088
|
Ny.-Magyarország
|
2044
|
923
|
1121
|
254
|
867
|
Összesen:
|
25 709
|
7849
|
17 860
|
7566
|
10 294
|
A magyarországi népi német SS-önkéntesek elszállítása 1942. március 22-én vette kezdetét, s vasúton az utolsó önkéntesek a 12. szállítmánnyal, május 3-án hagyták el az országot. Gottlob Berger SS-Gruppenführer az SS Vezetési Főhivatalának főnökeként minderről az alábbi kimutatást készíttette Himmler számára:
Nr.
|
Időpont
|
Honnan
|
Létszám
|
1.
|
1942. március 22.
|
Zombor
|
2038 fő
|
2.
|
1942. március 28.
|
Hódság
|
1438 fő
|
3.
|
1942. március 29.
|
Hódság
|
1351 fő
|
4.
|
1942. április 4.
|
Palánka
|
1074 fő
|
5.
|
1942. április 7.
|
Újverbász
|
1700 fő
|
6.
|
1942. április 9.
|
Újvidék
|
1721 fő
|
7.
|
1942. április 17.
|
Beszterce
|
1510 fő
|
8.
|
1942. április 22.
|
Sopron
|
937 fő
|
9.
|
1942. április 25.
|
Nagykároly
|
1758 fő
|
10.
|
1942. április 28.
|
Pécs
|
1200 fő
|
11.
|
1942. április 30.
|
Bonyhád
|
800 fő
|
12.
|
1942. május 3.
|
Komárom
|
1000 fő
|
|
|
|
Összesen: 16 527 fő
|
59Ezeket az önkénteseket kiképzésüket követően főleg a Waffen-SS partizánvadászatra szánt alakulataiba osztották be. Egy részük a magyar határ szomszédságában, a Bácskában felállítás alatt álló SS-önkéntes-hegyihadosztályhoz (a későbbi 7. „Prinz Eugen” SS-önkéntes-hegyihadosztályhoz) került, míg más részük – a dandárból éppen a hadosztállyá bővítés állapotában levő – SS-lovashadosztálynál (a későbbi 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztálynál) nyert beosztást a keleti fronton.
Miközben zajlott az önkéntesek kiszállítása Himmler a toborzottak 20 000 fős létszámhatárát – annak ellenére, hogy a meghatározott keretet az eddig sorozottak sem merítették ki – 30 000 főre akarta emelni. Berger ezzel szemben 1942 őszére csak további 4000 fő magyarországi önkéntest tudott ígérni, mivel úgy vélte, hogy a jelentések alapján a népi németek sorozható korosztályának zöme már bevonult. Mivel Magyarországon időközben kormányváltás következett be, bizonytalan volt, hogy Kállay miniszterelnök hozzájárul-e az egyezmény kiegészítéséhez.
Az új miniszterelnök 1942. június 6-12. közötti németországi látogatásán megnyugvással tapasztalhatta, hogy a németek egyelőre nem tartanak igényt újabb, a keleti frontra küldendő magyar „expedíciós” erőkre. A Ribbentrop külügyminiszterrel folytatott tárgyalások során azonban kiderült, hogy az SS újabb németajkú önkéntesekre szeretne szert tenni az ország területéről. Abban a reményben, hogy ha az SS-toborzás maximált létszámát felemeli, akkor a németek esetleg nem tartanak igényt újabb magyar csapatokra, Kállay miniszterelnök beleegyezett abba, hogy a korábbi egyezmény alapján a Waffen-SS-hez besorozásra engedélyezett 20 000 fős létszámot 30 000 főre emeljék.
A német kormányt hivatalosan csaknem egy hónap múlva, július 12-én értesítették a magyar kabinet döntéséről, amely támogatta az SS-toborzások, rögzített keretek közötti kiszélesítését. A magyar kormány döntése elvezetett az SS magyarországi toborzásainak csaknem egy évvel későbbi második hullámához.
Másnap, 1942. július 13-án Himmler rendeletileg intézkedett – az elveiben már régebben létező – népiségi hadkötelezettségről, amely szerint minden, vérségi alapon a német néphez tartozó férfi – 17-50 éves korig – 60köteles a német haderő, azon belül is a Waffen-SS szolgálatába állni még akkor is, ha belépésével megsérti szülőhazája törvényeit. Himmler intézkedését egyelőre – félve a külpolitikai bonyodalmaktól – hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de bizalmasan tudatták az egyes országok népcsoportvezetőivel. Az SS Biztonsági Főhivatala egy évvel később, 1943. június 19-én a „népiségi hadkötelezettséget” fogalmilag úgy definiálta, hogy hatálya alá csak a német megszállás alatt álló területek lakossága tartozik. A pontosítás hozzátette, hogy e tekintetben – nemzetközi jogi önállóságuk ellenére – megszállt területnek tekintendő: Magyarország, Románia, Horvátország és Szlovákia is (!).
Az SS-toborzások tárgyában kötött, 1942. februári német-magyar szóbeli egyezmény nem rendelkezett a magyarországi SS-önkéntesek családtagjainak állampolgári jogállásáról, így szükségessé vált, hogy egy további, kiegészítő rendelkezést hozzanak. E tárgyban Martin Luther, a német Külügyi Hivatal Deutschland osztályának vezetője (helyettes államtitkári címmel) és Sztójay Döme, Magyarország berlini követe folytatott tárgyalásokat. Végül is a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy az önkéntesek családtagjai a háború befejezéséig – vagy a kérdés végleges rendezéséig – teljes jogállású magyar állampolgárok maradhassanak. A rendelkezés a budapesti közlöny június 28-i számában jelent meg, s mindezzel párhuzamosan fokozatosan közzétették azok névsorát is, akik beállásukkal elvesztették magyar állampolgárságukat.
A februári szóbeli megállapodás ugyancsak hiányosan rendelkezett a magyarországi SS-önkéntesek családtagjainak segélyezéséről is, amiért a Volksbundot éles kritikák érték az itthon maradottak részéről. A családtagok segélyezéséről szóló, 1942. március 7-i kiegészítő egyezmény értelmében a Birodalmi Pénzügyminisztérium évi 5 millió pengőt utalhatott át, amely családonként elosztva csak a jóval alacsonyabb magyarországi életszínvonal elérését tette lehetővé. A németek az összeget augusztusban hatszorosára, 30 millió pengőre akarták felemelni, amely szándék elől azonban a magyar kormány egyelőre elzárkózott. „Megbocsáthatatlan lenne – mondotta a miniszterelnök -, ha a honvédek hozzátartozói havi 18 pengő, az SS-önkéntesek viszont havi 60 vagy 100 pengő támogatást kapnának.”
61Szeptember 24-én Berger budapesti látogatása során Reményi-Schneller pénzügyminiszternél elérte, hogy a német kormány további 2 millió pengőt utalhasson a magyarországi Volksbund, s rajta keresztül az SS-önkéntesek családtagjai segélyezésére. Kállay miniszterelnök azonban a radikális emelésektől továbbra is elzárkózott, ezért az SS-Segélyező- és Gondozóhivatalának (SS-Fürsorge und Versorgungsamt) a budapesti német követség épületében működő magyarországi irodája (SS-Fürsorgestelle in Ungarn) kénytelen volt a családok vagyoni helyzetét felmérve szelektálni, s csak a leginkább rászorulókat havi 40 pengővel segélyezni. A magyarországi népi német SS-önkéntesek segélyezésének kérdését csaknem egy év múlva rendezték: 1943. február 1-jétől a magyar kormány lehetővé tette évi 15 millió pengő átutalását, s ezzel egyidejűleg engedélyezte az önkéntesek számára, hogy hazalátogatásuk ideje alatt viselhessék SS-egyenruhájukat.
Eközben olyan információk terjedtek el, amely szerint az engedélyezett további 10 000 népi német toborzása 1942. októberében fog megkezdődni. Az SS vezetése azonban tisztában volt azzal, hogy a kellő mennyiséget egyelőre nem tudják elérni, s egyre inkább hangoztatták, hogy egy következő toborzóakció során már igényt tartanak a Honvédségnél (és a hadiiparban) szolgálatot teljesítő német származásúakra is. A kellő mennyiségű létszámkiegészítés érdekében felmerült annak gondolata is, hogy a jelentkezések alsó korhatárát Magyarországon 17 évre szállítják le.
1942 végéig néhányan az elszállított SS-önkéntesek közül, többségük szeptember-október folyamán, egészségügyi problémák miatt hazatérhetett Magyarországra. Arról számoltak be, hogy a Volksbund vezetői kényszeríttették őket arra, hogy vállalják az SS-ben való szolgálatot. Mivel átlagéletkoruk jóval magasabb (29 év) volt az SS-ben szokásosnál és mivel „a birodalmi német katonák úgy tudták, hogy az SS.alakulatokhoz [sic!] Magyarországról csak a nincstelen nőtlen németajkú emberek jelentkeznek, ezért amikor Münchenbe való megérkezésük után a németországi katonák megtudták, hogy közöttük nős és vagyonos egyének is vannak, akkor azt mondták nekik, hogy bolondok vagytok? miért jöttetek ide, nekünk csak önként jelentkező és nőtlen emberekre van szükségünk, akik szívvel és lélekkel velünk harcolnak>. Megérkezés után 2 havi katonai kiképzésben részesültek. Utána újbóli orvosi vizsgálatra 62kerültek és az egészséges nőtlen egyéneket kivitték a harctérre, a betegek és nősök pedig visszamaradtak a laktanyában.”
Az SS-ből leszerelő, majd hazatérő néhány embert a magyar hatóságok és a közvélemény egyaránt hontalan, állampolgárságukat vesztett személyekként kezelte. A hazatérők (beleértve a Honvédségben szolgálókat is) elbeszélései, a családokhoz eljutatott levelek és a segélyezéssel kapcsolatos problémák egyaránt kedvezőtlenül hatottak a magyarországi németség hangulatára, amely kis részben hozzájárult ahhoz, hogy a második toborzóakció csak megkésve kezdődhetett.