Madarak.
Madarak.
Hazánk a mérsékelt övnek megfelelőleg nem túlságosan sok – mindössze csak 333 – madárfajjal dicsekedhetik (Chernel, Magyarország madarai) és ebben a számban sok olyan van, mely nem költ nálunk, csak átvonul, vagy vendégként, mint ritkaság mutatkozott néhányszor. Bihar vármegyében az eddigi feljegyzések szerint a madárfajok száma majdnem 180-ra rúg. Mind olyan, mely hazánk keleti és délkeleti hegyes és az alföldi vidék avifaunájához tartozik. Ritkább vendégek:
Keleti sas, Aquila orientalis Cab. A. nipalensis Hodg. Majd akkora, mint a parlagi sas. A dél-orosz pusztákon és a szomszédos Ázsiában honos. Hazánkban igen ritka. Wildburg A. báró 1889-ben Bihar-Illyén fészkelve találta. Elhagyatott fekete gólya fészekben ütötték fel tanyájukat (májusban) és körülbelül négy hétig kotlottak. A kis sasokat Wildburg báró kiszedte és felnevelte. („Vadászlap” 1889. okt. 15-ki szám.)
Kék vércse, Vereslábu sólyom, Cerchneis vespertinus L., Falco rufipes Besec. Nálunk síkerdőkben, nagyobb fasorokban elég gyakori. Darázsölyv, Pernis apivorus L. Mint költő madár hazánkban éppen nem közönséges. Fészkel e megye délkeleti erdeiben.
Barna keselyű, Vultur monachus L. Erdélyben és a Fruska-Gora hegységben fészkel. Fakó keselyű, Vultur fulvus Gm. Az előbbi majd minden nyáron gyakrabban, az utóbbi csak ritkán észlelhető nálunk. Egyiptomi v. dögkeselyű, Neophron percnopterus L. Főleg észak-keleti Afrikában honos. Hazánkban a legritkább keselyű, csak egynéhányszor észlelték. 1866-ban Bihar vármegyéből került egy élő példány a budapesti állatkertbe.
Urali bagoly, Strix uralensis Pall. E bagoly leggyakoribb az Ural-hegységben. Hazánk északi és keleti hegyes vidékén elég gyakori. A bihari hegységben is többször találták.
Gyurgyolag, Merops apiaster L. Zöld csóka, Coracias garula L. Mindkettő déli faj. Nálunk fészkel és elég gyakori. Csonttollú madár, Ampelis garrulus L. E szép madár északon a sarkköri tájak fenyveseiben költ. Hazájából némely években délibb tartományokba vándorol és néha nagy csapatokban mutatkozik az erdőszéleken és a kertekben. Bihar vármegyében az 1890-es évek elején télszakán volt látható nagyobb mennyiségben, a mikor is Nagyvárad kertjeiben és sétahelyein nagyon megbámulták.
Pásztormadár. Rózsaszinű seregély, Pastor roseus L. Hazája a Fekete-tenger és a Kaspi-tó környékén. Néha nagy csapatokban vándorol nyugat felé. Hazánkban is többször jelentkezett, különösen 1875. és 1884-ben, a mikor itt is fogtak néhány darabot.
Fülemile sitke, Calamodus melanopogon Temm. E kis madár hazája Dél-Európa, a Kaukázus és Perzsia. Igen ritka faj. Hazánkban Petényi Sal fedezte fel 1835-ben a Bega-csatornánál. Jóval későbben, 1878-ban Fasztl J. Rákosnál, a Fertőn költözködéskor találkozott vele. Ez a pont úgy látszik nálunk való elterjedésének északi határa. Klir János a kolozsvári múzeum preparatőrje a bihari Sárréten szintén talált fülemile sitkét.
Sziklarigó, Turdus saratilis L. Közép- és Dél-Európa, valamint Ázsia megfelelő övének sziklás vidékeit lakja. Hazánkban sziklás helyeken, régi várfalakon, köves szőlőterületeken, ha nem is közönséges madár, de egy-két párban még is költ. A bihari mészhegységben szintén költ. 1886-ban Soós Károlytól kapott e sorok írója a bihari meszes hegységből egy szép példány füstfarkú zenért, Sylvia tithys Scop.
Szirti fogoly, Caccabis saratilis Meyer. Ez a madár nálunk a magyar tengerpart vidékén, Fiuménál és a horvátparti hegységekben fordul elő és itt a köves Karsztok silány növényzetében tartózkodik. 1898-ban egyes példányokat Krassó-Szörény-megyében lőttek. 1886-ban Soós Károly, magyar kir. kerületi állami állatorvos adott egy párt a gymn. múzeuma részére. Ugyancsak tőle való egy kitömött példány, melyet ő, állítása szerint, Bihar vármegyében ejtett el.
A siketfajd, Tetrao urogallus L. a bihari hegységben ritkább madár. Leginkább a kevésbbé jól gondozott erdőkben szeret tartózkodni, a hol sok áfonya és málna terem. A magy. kir. erdőfelügyelőség hivatalos kimutatásában 1899-ben csak egy darab szerepel. A Belényes vidékétől délkeletre fekvő Magura Vunata hegységben már 1866-ban észrevették.
Pusztai talpastyúk, Syrrhaptes paradoxus Pall. E fogoly-nagyságu madár hazája Ázsia belső és nyugati része, hol leginkább a roppant sivatagokat, a kirgiz és a gobi pusztákat lakja. A sivatagok gyér növényzetének kisülése és a rossz magtermés, főleg pedig saját szaporasága indítják e madarat a kivándorlásra. Hazánkban már több ízben megjelent, különösen nagyobb számmal 1863-ban és még sokkalta nagyobb tömegben 1888-ban. Április havától számítva itt-ott kisebb-nagyobb csapatok mutatkoztak és májusban Közép-Európában, majd mindenütt, a mikor is nagyobb síkságokon, ugarföldeken, legelőkön, tarlókon tartózkodtak. Ez évben Bihar vármegye területén is több helyen észlelték. Látták Cséfa, Berettyó-Ujfalu és Hollód vidékén; Mező-Telegden pedig lőttek egyet. Hazánkban kisebb számban át is teleltek. Közép-Európának néhány pontján egész 1892-ig találtak egyeseket, mint a nagy vándortömeg ott rekedt maradványait. Azóta ismét nyomtalanúl eltűntek.
Magyar ibisz, Fekete sneff, Ibis falcinellus. Plegadis falc. L. Ezt a szép gázló madarat sokszor összetévesztik az egyiptomiak „szent ibisz” madarával, pedig egészen 243más. Az egyiptomi szent ibisz Európában nem költ és csak egynéhányszor figyelték meg Görögországban. A magyar ibisz Dél-Európa lakója, hazánkban a déli mocsaras helyeken a Duna és a Tisza mellékén fészkel. Sokszor megszokott fészkelő helyéről eltűnik és áttelepszik máshová. Innen van az, hogy Bihar északnyugati mocsaras helyein majdnem minden esztendőben látható néhány példány. Régente a Sárréten is fészkelt.
Ugartyúk, Bagolyszemű sneff. Oedicnemus crepitans Temm. Délen és délkeleten költ. Hazánkban Temes-megyében a deliblati homoksivatagon fészkel. Ujabban Bihar vármegye sík területén többször mutatkozott. 1899-ben Nagyváradtól délnyugati irányban az ugarakon és tarlókon több példányban is megfordúlt.
A hattyúk közül a néma hattyú, Cygnusolor érdemel figyelmet. E madarak Európa északi részeiben fészkelnek. Őszszel a melegebb vidékekre vándorolnak, tavaszszal megint visszajönnek. 1887-ben április elején egy nagy csapat vonult át vidékünkön.
Zöldfejű búvár, Búvárrécze, Mergus merganser L. Európa és Ázsia hidegebb öveiben, különösen a Sarkkör vidékein otthonos. Mint határozottan északi madár nálunk csakis a késő őszi és téli hónapokban jelenik meg és ilyenkor nagyobb álló és folyó vizeinknek leginkább jégmentes helyein tartózkodik. Itt azonban nem költ, hanem kora tavaszszal visszavonúl hideg északi hazájába. Bihar vármegye területén is többször észleltük. 1891 febr. havában Rimler Károly, városi főkapitány lőtt egy darabot Fugyi-Vásárhely határában, a Sebes-Körösön, olyan helyen, a hol a víz a sebes folyás miatt rendesen nem fagy be. E szép hímpéldány gyönyörű nászruhájával, gyenge rózsaszín lehelettel, a nagyváradi prem. főgymn. természetrajzi múzeumának most egyik fődísze.
A sarki búvár, Colymbus arcticus L., a búbos vöcsök, Podiceps cristatus Lath. és a törpe vöcsök, Podiceps minor Lath., mint ritkább vízi madarak nálunk is többször láthatók. Az utóbbi a Püspökfürdő meleg forrásainál és a Pecze vizénél is áttelel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
