Jób 15

Full text search

Jób 15
Jób 15.1
Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
Jób 15.2
Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e,
Jób 15.3
hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel?
Jób 15.4
Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét.
Jób 15.5
Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
Jób 15.6
A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened.
Jób 15.7
Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél?
Jób 15.8
Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál?
Jób 15.9
Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély?
Jób 15.10
Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már.
Jób 15.11
Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt?
Jób 15.12
Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog,
Jób 15.13
és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád?
Jób 15.14
Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna?
Jób 15.15
Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében.
Jób 15.16
Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza.
Jób 15.17
Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked,
Jób 15.18
amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak.
Jób 15.19
Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak.
Jób 15.20
A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut.
Jób 15.21
Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is.
Jób 15.22
Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni.
Jób 15.23
Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti.
Jób 15.24
A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király,
Jób 15.25
merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval.
Jób 15.26
Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával.
Jób 15.27
Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát.
Jób 15.28
Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt.
Jób 15.29
Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre.
Jób 15.30
Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát.
Jób 15.31
Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja.
Jób 15.32
Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki.
Jób 15.33
Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa.
Jób 15.34
Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz.
Jób 15.35
Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT