Jób 14

Full text search

Jób 14
Jób 14.1
Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal.
Jób 14.2
Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása.
Jób 14.3
Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre.
Jób 14.4
Tisztátalantól vajh születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!
Jób 14.5
Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet,
Jób 14.6
akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.
Jób 14.7
A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak.
Jób 14.8
És ha a gyökere elvénül a földben, és maga a törzs is elhal a talajban,
Jób 14.9
a víznek már a szaga is sarjadzásra készteti, ágakat hajt, mintha úgy ültették volna.
Jób 14.10
De a férfi meghal és földre dől. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa?
Jób 14.11
A tengereknek, lám, kifogy a vizük, a folyók elapadnak, kiszárad a medrük.
Jób 14.12
Így az ember is, ha kidől, többé föl nem kel. Előbb pusztul el az ég is, semmint ő fölkel, előbb, mint mikor álmából fölkeltik.
Jób 14.13
Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem időt, aztán gondolnál rám!
Jób 14.14
Ha meghalna az ember, de föléledne újra, szolgálati időm szívesen tölteném, míg nem jön valaki, aki fölváltana.
Jób 14.15
Akkor szólíthatnál, és én válaszolnék, akkor te is vágynál kezed műve után.
Jób 14.16
Megszámlálnád akkor minden lépésemet, s nem arra figyelnél, mikor lépek félre.
Jób 14.17
Bűnöm egy zacskóban lepecsételnéd, gonosztettem nyomát bemeszelnéd.
Jób 14.18
De jaj nekem! Mint ahogy a hegy összeomlik, ahogy elmozdul helyéről a kőtömb,
Jób 14.19
vagy a vízcsepp kivájja a sziklát, a felhőszakadás meg elmossa a földet, nem hagysz semmi reményt az embernek.
Jób 14.20
Végleg földre vered, ott leli halálát, arcát elmásítod, aztán elbocsátod.
Jób 14.21
Nem tudja, ha fiait tisztesség éri, gyalázatukról sem szerez tudomást.
Jób 14.22
Saját fájdalmait érzi csak a teste, lelke csak a maga életét gyászolja.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT