ApCsel 10

Full text search

ApCsel 10
ApCsel 10.1
Cezáreában élt egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai zászlóalj századosa.
ApCsel 10.2
Vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez.
ApCsel 10.3
A nap kilencedik órájában látomása volt. Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!”
ApCsel 10.4
Ránézett és ijedten kérdezte: „Mi az, Uram?” Az így válaszolt: „Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad.
ApCsel 10.5
Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.
ApCsel 10.6
Egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van.”
ApCsel 10.7
Mihelyt az angyal, aki ezt közölte, eltűnt, hívatott két szolgát és egy neki alárendelt, istenfélő katonát.
ApCsel 10.8
Ezeknek mindent elbeszélt, aztán elküldte őket Joppéba.
ApCsel 10.9
Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni.
ApCsel 10.10
Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett.
ApCsel 10.11
Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre.
ApCsel 10.12
Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.
ApCsel 10.13
„Rajta, Péter, öld le és edd meg!” - szólalt meg egy hang.
ApCsel 10.14
„Szó se lehet róla, Uram - felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.”
ApCsel 10.15
Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.”
ApCsel 10.16
Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.
ApCsel 10.17
Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapunál.
ApCsel 10.18
Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon.
ApCsel 10.19
Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: „Íme, három ember keres.
ApCsel 10.20
Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem őket.”
ApCsel 10.21
Péter lement és megszólította az embereket: „Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?”
ApCsel 10.22
Erre azt felelték: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat.”
ApCsel 10.23
Erre bevezette és vendégül látta őket.
Másnap útra kelt és velük ment. Néhány joppei testvér is vele tartott.
ApCsel 10.24
Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket, összehívta a rokonságát és benső barátait.
ApCsel 10.25
Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki.
ApCsel 10.26
De Péter fölemelte. „Állj fel - mondta -, hisz én is csak ember vagyok.”
ApCsel 10.27
Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket,
ApCsel 10.28
így szólt hozzájuk: „Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani.
ApCsel 10.29
Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?”
ApCsel 10.30
Kornéliusz válaszolt: „Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában.
ApCsel 10.31
Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe előtt.
ApCsel 10.32
Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján.
ApCsel 10.33
Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott.”
ApCsel 10.34
Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató,
ApCsel 10.35
mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.
ApCsel 10.36
A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura.
ApCsel 10.37
Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában.
ApCsel 10.38
Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.
ApCsel 10.39
Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették,
ApCsel 10.40
de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta,
ApCsel 10.41
igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után.
ApCsel 10.42
Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt.
ApCsel 10.43
A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.”
ApCsel 10.44
Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.
ApCsel 10.45
A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
ApCsel 10.46
Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt:
ApCsel 10.47
„Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?”
ApCsel 10.48
Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT