ApCsel 9

Full text search

ApCsel 9
ApCsel 9.1
Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,
ApCsel 9.2
s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket.
ApCsel 9.3
Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.
ApCsel 9.4
Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
ApCsel 9.5
Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
ApCsel 9.6
De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
ApCsel 9.7
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit.
ApCsel 9.8
Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.
ApCsel 9.9
Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
ApCsel 9.10
Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” - felelte.
ApCsel 9.11
S az Úr folytatta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik.”
ApCsel 9.12
És látomásban látott egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.”
ApCsel 9.13
Ananiás tiltakozott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben.
ApCsel 9.14
Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.”
ApCsel 9.15
Az Úr azonban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között.
ApCsel 9.16
Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.”
ApCsel 9.17
Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.”
ApCsel 9.18
Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett,
ApCsel 9.19
majd evett és erőre kapott.
Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal,
ApCsel 9.20
és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.
ApCsel 9.21
Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: „Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?”
ApCsel 9.22
Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat.
ApCsel 9.23
Amikor már jó idő eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik.
ApCsel 9.24
Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól.
ApCsel 9.25
A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban.
ApCsel 9.26
Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett.
ApCsel 9.27
Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében.
ApCsel 9.28
Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.
ApCsel 9.29
A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek.
ApCsel 9.30
Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába kísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.
ApCsel 9.31
Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.
ApCsel 9.32
Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
ApCsel 9.33
Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt.
ApCsel 9.34
Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!” Az nyomban fel is kelt.
ApCsel 9.35
Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az Úrhoz tértek.
ApCsel 9.36
Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot.
ApCsel 9.37
Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették.
ApCsel 9.38
Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!”
ApCsel 9.39
Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.
ApCsel 9.40
Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!”
ApCsel 9.41
Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.
ApCsel 9.42
A dolognak híre futott egész Joppében, és sokan hittek az Úrban.
ApCsel 9.43
Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevű tímárnál.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT