ApCsel 11

Full text search

ApCsel 11
ApCsel 11.1
Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát.
ApCsel 11.2
Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:
ApCsel 11.3
„Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.”
ApCsel 11.4
Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket:
ApCsel 11.5
„Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva.
ApCsel 11.6
Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.
ApCsel 11.7
És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg!
ApCsel 11.8
Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban.
ApCsel 11.9
Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek.
ApCsel 11.10
Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe.
ApCsel 11.11
Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám.
ApCsel 11.12
A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk.
ApCsel 11.13
Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert!
ApCsel 11.14
Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez.
ApCsel 11.15
Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppenúgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén.
ApCsel 11.16
Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.
ApCsel 11.17
Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?”
ApCsel 11.18
Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Isten: „Így hát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”
ApCsel 11.19
Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették.
ApCsel 11.20
De akadt köztük ciprusi és kirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust.
ApCsel 11.21
Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz.
ApCsel 11.22
Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába.
ApCsel 11.23
Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből.
ApCsel 11.24
Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek.
ApCsel 11.25
Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault.
ApCsel 11.26
Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek.
ApCsel 11.27
Ez idő tájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába.
ApCsel 11.28
Előállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára előre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.
ApCsel 11.29
A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket.
ApCsel 11.30
Ezt meg is tették: Saullal és Barnabással adományokat küldtek a presbitereknek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT