Mát. 27

Full text search

Mát. 27
Mát. 27.1
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot * tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
Mát. 27.2
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak * a helytartónak.
Mát. 27.3
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak * és a véneknek,
Mát. 27.4
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
Mát. 27.5
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; * és elmenvén felakasztá magát.
Mát. 27.6
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a * templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
Mát. 27.7
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
Mát. 27.8
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének * mind e mai napig.
Mát. 27.9
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz * ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
Mát. 27.10
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
Mát. 27.11
Jézus pedig ott álla a * helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
Mát. 27.12
És mikor vádolák őt a főpapok és a * vének, semmit sem felele.
Mát. 27.13
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
Mát. 27.14
És * nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Mát. 27.15
Ünnepenként * pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
Mát. 27.16
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
Mát. 27.17
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
Mát. 27.18
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. *
Mát. 27.19
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
Mát. 27.20
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
Mát. 27.21
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
Mát. 27.22
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
Mát. 27.23
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
Mát. 27.24
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá * kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
Mát. 27.25
És felelvén az egész nép, monda: Az * ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Mát. 27.26
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Mát. 27.27
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
Mát. 27.28
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
Mát. 27.29
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
Mát. 27.30
És mikor * megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
Mát. 27.31
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
Mát. 27.32
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit * Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
Mát. 27.33
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, * azaz koponya helyének neveznek,
Mát. 27.34
Méreggel megelegyített * eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
Mát. 27.35
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: * Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
Mát. 27.36
És leülvén, ott őrzik vala őt.
Mát. 27.37
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók * királya.
Mát. 27.38
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket * jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
Mát. 27.39
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket * hajtogatván.
Mát. 27.40
És ezt mondván: * Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
Mát. 27.41
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
Mát. 27.42
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Mát. 27.43
Bízott * az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
Mát. 27.44
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
Mát. 27.45
Hat * órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
Mát. 27.46
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én * Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Mát. 27.47
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
Mát. 27.48
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén * eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
Mát. 27.49
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
Mát. 27.50
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, * kiadá lelkét.
Mát. 27.51
És ímé * a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
Mát. 27.52
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
Mát. 27.53
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. *
Mát. 27.54
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
Mát. 27.55
Sok asszony vala pedig ott, * a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
Mát. 27.56
Ezek közt volt * Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
Mát. 27.57
Mikor pedig * beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint + József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
Mát. 27.58
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
Mát. 27.59
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
Mát. 27.60
És * elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
Mát. 27.61
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
Mát. 27.62
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
Mát. 27.63
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: * Harmadnapra föltámadok.
Mát. 27.64
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
Mát. 27.65
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
Mát. 27.66
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá * helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT