Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
Az augusztus 23.-iki határozat folytán a magyar hadvezetőség hadműveletileg teljesen defenzív álláspontra jutott, ami azonban nem zárta ki, hogy a taktikai döntést, ahogyan tényleg meg is történt, offenzív módon keresi. A fenti határozatból kifolyólag stratégiai téren a kezdeményezéssel járó nagy erkölcsi fölény teljesen az ellenfél oldalára siklott át, ami reá nézve megbecsülhetetlen előnyt jelentett. Ilyenformán most már a Karasica-mocsár okozta időleges krízis teljesen megszűntnek volt tekinthető, minek folytán immár könnyű szívvel és lélekkel lehetett hozzálátni a további hadműveletek megtervezéséhez és végrehajtásához, amelyeknek legközelebbi célja gyanánt az ellenség felkeresése és döntő megverése csúcsosodott ki. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a magyarok hadműveleti teljes passzivitása nagyban elősegítette és megkönnyítette a török hadvezetőség további feladatának végrehajtását. Hogy a magyar hadvezetőség már nagyon is kezdte elveszíteni a lába alatt a talajt, azt legjobban a sok eredménytelen, céltalan, felette sok alárendelt és mellékes kérdéseket feszegető három napi tanácskozás bizonyítja.
Külön meg kell itt emlékeznünk arról a szerencsétlen gondolatról, hogy épúgy, mint annakidején a Mohi pusztán a tatárokkal való döntő küzdelem előtt, a felerészt lovasságból álló hadsereget ismét zárt ketrecbe akarták beleszorítani, aminek megint igen könnyen hasonló súlyos következményei lehettek volna, mint 1241-ben. A tábornak ily módon való megerősítése, ahogyan az a jelen esetben is némileg megtörtént, még érthető és célszerűnek is mondható, de harcállásból ily kutyaszorítót csinálni, a legnagyobb vétek, amit nagyrészt lovas csapatokból álló hadsereg hadvezetősége valaha elkövetett. A bekövetkezendő csatában harcászatilag is igénybe veendő szekértábor készítéséről észszerűen csak abban az esetben lehetett volna szó, ha a lovasságot és a gyalogságot és tüzérséget külön-külön akarták volna alkalmazni, de erre úgy látszik senki se gondolt s így nem maradt más hátra, mint teljesen nyilt mezőn, ahol a lovasság akcióképessége és szabadsága korlátozva nincsen, ütközni meg. E tekintetben tehát nem érthetek egyet Brodariccsal, aki a fenti idézet szerint sub rosa minden bizonnyal egy véleményen lehetett Gnojenszkyékkal. Hogy a bekerítés veszélye ellen miképpen lehetett volna védekezni, arról később szólunk majd.
A kölcsönös erőviszonyok fixirozása tekintetében szükségesnek tartottam a meglehetősen szerteágazó különböző adatok és felfogások rövid összefoglalásban való reprodukálását, megjegyezvén, hogy én a magam részéről úgy vélem, miszerint a legjobban tesszük, ha e tekintetben nagyjából a csatában és az azt megelőző hadműveletekben a király oldala mellett személyesen részt vett, igen jól értesült és teljesen megbízható Brodarics adatait fogadjuk el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
