A vármegyei önkormányzat.
A vármegyei önkormányzat.
A vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek 1558-tól kezdve vannak meg a vármegye levéltárában, ez évtől kezdve tehát részletes adataink vannak a vármegye közigazgatásról. A vármegyei önkormányzat a helyhatósági szabályrendeletekben nyilvánult. Különös jelentőségük van e szabályrendeleteknek a XVI. és XVII. századokban, a midőn hivatva voltak a törvényt, de legfőképpen a hiányzó középponti kormányhatóságot pótolni. Az ez időszakban hozott szabályrendeletek a közigazgatás valamennyi ágát felölelik, de kiterjeszkednek a magánjogi és a közgazdasági viszonyokra is. A jobbágyok költözködési jogát és az ebből felmerült kártérítést az 1559. évi statutum szabályozza. A nemesi fölkelések ügyében intézkednek az 1594., 1600., 1602., 1615., 1623., 1658., 1660., 1663., 1664. stb. évi statutumok. (Várm. lt. Prot 5, 6, 7.) Az 1672. évi statutum mindazokat, a kik a nemesi felkelésben részt venni vonakodnak, száz frt bírsággal sujtja. (Prot. 10. 26.) Az egyes vármegyei tisztviselőknek tiszteletdíjait állapítják meg a következő szabályrendeletek: az 1559. és 1567. évi, mely utóbbi a vármegyei jegyző részére tíz, illetőleg ötven r. frtot állapít meg. (Prot. 1. 25 és 2. 52.) Az 4231602. évi statutum Sztáray Ferencz alispán mellé, 25 frt fizetéssel, írnoki állást rendszeresít. (Prot. 5. 1123.) Az országgyűlésre kiküldött vármegyei követek költségét 1584-ben hatvan frtban állapította meg a vármegye. (Protoc. 4. 676.) A hátralékos alispáni tiszteletdíjakról az 1649. évi közgyűlési határozat intézkedik. A rablók és a gonosztevők üldözésére vonatkoznak az 1650., 1662. és 1659. évi statutumok. (Prot. 7. 133 és 325.) A Wesselényi-féle összeesküvés felfedeztetése után támadt mozgalmak elfojtását és az abban részesekkel követendő eljárást szabályozzák: az 1672. és 1673. évi statutumok. A katonáság eltartásáról és a katonaság részére kiszolgáltatandó élelmiszerekről az 1658., 1660,. 1661., 1663., 1699. évi szabályrendeletek intézkednek. A katonaság elhelyezése tárgyában hozott szabályrendeletek közül kiválóbb jelentőségű az 1700. évi, a mely kaszárnyák építését rendeli el. (Prot. 7. 100. 222. 191. 193. 248. 416. – 11. 35. 154. 197. 240.) A hadipénztár kezelését az 1700. évi vármegyei határozat szabályozza. A kóborló és szökött katonák elfogatásáról az 1660., 1670. évi statutumok intézkednek; az 1711. évi vármegyei határozat szökött katonák elfogatására fejenként tizenkét tallér díjat tűz ki. (Prot. 12. 91.) közmunkák ügyében az 1690. évi szabályrendelet intézkedik. A gazdasági viszonyokat szabályozza az 1649. évi statutum, mely a bodrogközi malmok felülvizsgálatát rendeli el. A Laborcz-folyó kitisztításáról 1660-ban intézkedett a vármegye (Prot. 7. 182.) A közbiztonság érdekében a parasztokat a vármegye eltiltotta a vadászattól (Prot. 19. 261.) Az élelmiszerek árszabályzata 1665-ben állapíttatott meg; a vásári rendtartásról az 1701. évi szabályrendelet intézkedik. A borkiviteli tilalmat 1667-ben hozta be a vármegye. Ez időtől kezdve, Lengyelországba csak bizonyos illeték lefizetése után lehetett bort szállítani. (Prot. 9. 554.) A vármegye közönsége jóval megelőzte az 1715–20. évi országos összeírást, mert még 1511-ben az egész vármegye területén összeírást rendelt el, (Prot. 12. 175.), mely az 1715. évi összeíró küldöttség munkáját jelentékenyen megkönnyítette.
A XVIII. század első évtizedeiben főleg a katonaság eltartása és a vallásügy foglalkoztatta a vármegye közönségét. A katonaság elhelyezéséről intézkednek az 1712., 1713., 1723., 1725., 1726. évi statutumok. Az 1723. évi határozat a vármegyei hajdúkatonaság eltartásáról és számáról intézkedik. (Prot. 15. 17.) Gróf Pálffy János rendeletére Varannón és Nagymihályon postaállomások állíttatnak fel. (Prot. 12. 499.) A vármegyebeli czigányok és más kóborlók hazatolonczoltatása iránt 1725-ben intézkedett a közgyűlés. (Prot. 16. 13.) Az 1715: 91. t.-czikk rendelkezései szerint a száraz vámok beszedésére a vármegye következő helységeiben állíttattak fel harminczad hivatalok: Sztropkó (fiókja Ladomér), Homonna, (fiókja Csertész), Tokaj (fiókja Lucz) és Bodrog-Újhely. A szatmári békekötés után tartott országgyűlések határozmányai, melyek a hegyaljai bortermelés fellendítésére irányulnak, első sorban a borhamisitások ellen intézkednek. Már az 1723: 118. t.-cz. szigorú büntetéssel sújtja a borhamisítókat, a kik a hegyaljai borok jó hírnevét csorbítják; de az 1741: 29. t.-cz. ennél még tovább megy: eltiltja a borkereskedéstől a görögöket, zsidókat és örményeket s a náluk levő borkészlet elkobzását rendeli el. Az 1827:31. törvényczikk a tokajhegyaljai borvidék felvirágoztatása érdekében országos bizottságot küld ki idősb báró Eötvös Ignácz elnöklete alatt.
